Sok korábbi írásomban kritizáltam a fennálló gazdasági és részben a politikai és társadalmi világrendet az ökológiai válság szempontjából, több helyen alternatívákat is említve. Ebben a bejegyzésben ezeket az alternatívákat igyekszem összefésülni és egy rövid felsorolásban megmutatni, hogy miket lehetne, miket kellene tenni a valódi változás érdekében, vagyis mivel járna, ha, mint faj, mint emberiség komolyan vennénk a fenntartható fordulatot.

Globalizáció helyett öko lokalitásra épülő gazdaságra van szükség és nem csak a mezőgazdaságban, de az iparban és az energiatermelésben is. Illetve profitorientált túltermelés és divat helyett szükséglet alapú termelés kell és a beépített elavulás elhagyása, vagyis kevesebb és drágább, de tartósabb cucc, amiket helyben állítanak elő, helyi alapanyagokból, helyben megtermelt megújulókból, vagy atomenergiából származó árammal, jellemzően helyi cégek és akkor, amikor ezekre lakossági igény merül fel, nem a raktárkészletre termelés megy. (Az ökolokalitás alól a ritkafém igénye miatt egyedül az high-tech ipar lehet kivétel, semmi más.) Mindehhez elengedhetetlen az energiatermelés diverzifikációja, tehát sok kis, helyi szél, termál hő és naperőmű, néhány atomerőmű mellett a mosatni koncentrált energiatermelés helyett. Amint pedig akár az energiaraktározás problémája megoldódik, akár az atommal szemben tisztán és fenntarthatóan működő fúziós erőmű technológia, működő formában megvalósul, vagy más zéró emissziós, az üzembiztosságot szolgáló technológiai fejlesztés ezt lehetővé teszi, kivezethető az atomenergia is az energiamixből.

Kevesebb és energiatakarékosabb kütyü kell, a virtuális magányba zárkózó, széteső társadalmak helyett pedig újraéledő, önellátó kisközösségek. Illetve energiahatékonnyá tett épületek, szigeteléssel és a fűtés és villamos rendszerek megújuló szempontú korszerűsítésével, vagyis a mainál lényegesen kevesebb energiaigénnyel. Hangsúlyozom, hogy kisebb alapanyagigénye és szeméttermelése miatt, ahol csak mód van erre, ott nem új épületek felhúzására, hanem a meglévő épületállomány felújítására volna szükség. Városiasodás helyett ruralizáció szükséges, más szóval vidékre költözés, a városokon belül pedig helyi mezőgazdaság az ott élők élelmiszerszükségletének kielégítésére, illetve legalább kerületi szintű lakóhely, munkahely, szabadidős tér koncentráció, hogy ne kelljen ingázni, messzire utazni semmiért, az inkább csak lehetőség legyen, amivel olykor élhetünk.

A nagyipari, gépesített, műtrágyázó, vegyszerező és a földet szántó mezőgazdaság helyett a szántás és vegyszer mentes alternatívákra lenne szükséges áttérni, a talaj termőképességének megőrzéséhez, javításához, vagyis pl. permakultúrás termelés kell, a mainál jóval nagyobb munkaerőigénnyel a mezőgazdaságban – már csak ezért is indokolt a tömeges vidékre költözés. Az étrendben a húsevés radikális csökkentése, a növényi étrend felé mozdulás tűnik kikerülhetetlennek. Ezeken túlmenően személyautó helyett közösségi közlekedés és közösségi autózás, illetve kerékpározás, repülőutak helyett helyben nyaralás kell. Mindehhez szabad piac helyett öko védővámokra volna szükség. És valószínűleg a nemzetállami és szövetségi keretek rovására a helyi közösségek erősödnének.

Elengedhetetlen továbbá a gazdasági növekedés fétisével való leszámolás, nem inflálódó, arany, vagy más, véges erőforrás alapú, így véges pénzhez való visszatérés, a jelenlegi fiat pénznek nevezett, fedezet nélküli pénzek kivezetése mellett. Indokolt lehet továbbá kis, helyi, csak helyben érvényes, deflálódó pénzek bevezetése is, a kereskedelem helyben tartására. Emellett a tőzsdék reformja, vagy felszámolása is kikerülhetetlen. Ebben kevéssé érzem magam tájékozottnak, de az biztos, hogy a kereskedést és a spekulálást erősen korlátozni, keretek közé szorítani szükséges, a profitorientált, növekedés fókuszú szemlélet helyett a fenntarthatóság jegyében.

Mindez történhet demokratikus, a mainál egyenlőbb társadalmat eredményező keretben, amit sok zöld gondolkodó az egyedüli útnak tart és ezért egészen sok ideológiát igyekszik a fenntarthatósághoz kapcsolni, de elvben megvalósulhat zöld diktatúrák révén, a mai egyenlőtlenségek mellett is. Vagyis a zöld jövő nem feltétlenül lesz részvételi demokrácián alapuló, gazdaságilag és jogilag egyenlősítő, a kisebbségek jogait garantáló, a mainál szabadabb és igazságosabb.

A kérdés számomra csak az, hogy mindezt belátásból, az ökológiai válság nyomását érzékelve, magunktól lépjük-e meg, vagy az ökológiai összeomlások erőszakkal és sokkal több emberélet árán kényszerítik ki, adott esetben a mainál sokkal rosszabb életlehetőségek és kilátások között egy egyre lakhatatlanabbá váló bolygón? Úgy hiszem – és tévedhetek persze –, hogy ellentétben a neoliberális kapitalisták állításával az előbb elmondottak azok, amiknek valójában jelenleg nincs alternatívája.