HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

Közösség

Utolsó kommentek

Címkék

21.század (1) 25 év (1) 3. világháború (3) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) álszentség (3) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) a gyerek érdeke (2) baloldal (2) bántalmazás (1) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) bio (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) Connor (1) Covid 19 (1) csábítás (1) csábító (1) család (7) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csoportnyomás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (18) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (5) diplomácia (3) Disney (1) divat (4) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenjogúság (1) egyenlőség (6) egyenlőtlenség (3) egyenruha (1) egyformaság (2) egyház (4) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (13) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (4) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (4) Euróoai Unió (1) Európai Unió (3) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (15) fenntarthatóság (3) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (86) filozófia (80) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagok (1) gazdagság (5) gazdaság (19) gazdasági válság (5) gazdasági világválság (1) gender (1) generáció (1) genetika (1) genocídium (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (3) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (4) gyerekvállalás (2) gyerek érdeke (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (7) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (3) halandóság (1) hangulatzavar (1) Han Solo (1) harcászat (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (13) házasság (3) hazugság (1) HBO (1) heteroszexualitás (1) hidegháború (2) Hidegháború (1) hiedelem (4) hierarchia (1) hipokrácia (4) hippi (1) hit (1) Hitler (2) Holokauszt (2) homeopátia (1) homoszexualitás (2) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) humán ökológia (1) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idő (1) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) II. világháború (1) III. világháború (1) illiberalizmus (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) ismerkedés (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (3) jövőkép (1) jövőkutatás (3) Jung (1) jutalom (1) Kádár (1) kapcsolatok (2) kapitalizmus (5) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) kína (1) Kína (2) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (16) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) konteó (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (4) környezetvédelem (4) Koronavírus (1) korrupció (1) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (18) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) különleges katonai művelet (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (2) Leia (1) lélek (12) lélektan (26) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (3) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (2) Luke (1) lustaság (1) magántulajdon (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (2) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) Mayer Máté (4) média (7) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (2) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (12) migráns (2) migránsok (2) mítosz (5) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (4) Monopoly (1) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkaerőpiac (1) munkahely (1) náci (3) nácizmus (2) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) NATO (1) Nem (1) Nemiség (1) nemiség (2) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népirtás (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) norma (5) normák (4) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) nyugat (1) Nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (4) ökológiai válság (4) ökologizmus (1) öko bolt (1) oktatás (2) október 2-a (1) oligarcha (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (2) öreg (1) öröm (1) orosz-ukrán háború (3) oroszok (2) Oroszország (5) orvostudomány (2) őshaza (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pandémia (1) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (16) párkeresés (1) pártok (1) párválasztás (1) patológia (1) patrícius (1) pedofília (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (24) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (2) populizmus (4) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (42) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) Rákosi (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszer (1) rendszerhiba (1) rendszerszemlélet (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (3) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skynet (1) Skywalker (1) Snoke (1) Soros (1) sorozat (2) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (66) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (6) szabad akarat (2) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegények (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (4) szex (6) szexizmus (2) szexmentes kapcsolat (1) Szexualitás (1) szexualitás (6) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (2) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorgalom (1) szorongás (1) Szovjetunió (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (3) szülői alkalmasság (1) szülők (2) szülőkép (1) szülőszerep (2) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalmi feszültség (1) társadalom (80) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (9) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) Terminator (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (17) transzperszonális (1) trend (3) Trianon (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (15) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Ukrajna (3) Ukrjana (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (2) vagyoni egyenlőtlenség (3) vagyonkoncentráció (5) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (4) vallás (9) valóság (1) valós vágyak (1) válság (9) változó világ (1) világcég (1) világháború (1) világjárvány (1) világkép (1) világnézet (1) világpolitika (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) vilápolitika (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) Westworld (1) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (7) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2022.05.31. 06:38 Mayer Máté

Lehet-e fenntarthatóan élni egy fenntarthatatlan rendszerben?

A címben szereplő kérdés ma talán a legfontosabb alapdilemma zöld témában, mert valójában arról szól, hogy tudunk-e fenntartható kapitalizmust építeni, vagy rendszert kell váltatnunk a túlélésünk érdekében. A rövid válaszom erre a kérdésre az, hogy nem, nem lehet fenntarthatóan élni egy fenntarthatatlan rendszer keretei közt. Ezt pedig egy képzeletbeli öko bolt példáján keresztül szeretnék szemléltetni.

Tegyük fel, hogy Éva, lelkes zöldként úgy gondolja, a fenntarthatóság ügyét azzal mozdítja elő, hogy nyit egy helyben termelt, fenntartható öko-bio cuccokkal kereskedő, csomagolásmentes üzletet, hogy alternatívát teremtsen. Barátai segítségével, fáradhatatlanul felkutatja azokat a termelőket, akiknek a portékáit árulni tervezi, közben megleli a tökéletes üzlethelyiséget is, céget alapít, beszerzi a szükséges engedélyeket és minden spórolt pénzét beletéve, bankhitellel meg is nyitja a kis öko boltot.

Éva tehát elfogadja a rendszer kereteit és ezeken belül igyekszik zöld alternatívát kínálni. A siker nem is marad el, az aktív közösségi média jelenlétnek és pár influenszernek hála, az ökológiai válságot szívükön viselő vásárlók szépen lassan elkezdenek szálingózni és a vállalkozás önfenntartóvá válik. Éva fizeti a hitelt és lelkesen hirdeti zöld rendezvényeken, hogy így is lehet.

Az ötlet annyira jó, hogy egy ilyen találkozón Tomi is meglátja ebben a lehetőséget és hamarosan hasonló üzletet nyit, ugyanabban a városban. Éva üdvözli Tomi kezdeményezését, jó kapcsolat alakul ki köztük, a példájukat pedig egyre többen követik, a városban egymás után nyílnak a csomagolásmentes zöld boltok, már-már úgy tűnik, egy kiskereskedelmi zöld forradalom bontakozik ki a településen, ám Éva egyszer csak azt veszi észre, hogy régi jó vásárlói egyre ritkábban jönnek hozzá és a bevételei kezdenek elapadni. Hogy a saját életét is finanszírozni tudja és a hitelt fizethesse tovább, kompromisszumos megoldásként néhány drága, helyi termelő helyett olcsóbb nagybeszállítókat keres, akik bio és öko portékákkal nagykereskednek. De hiába a kínai bambusz fogkefe, a közel-keleti szappan és a dél-amerikai olajos magvak, a vásárlószám-csökkenés csak nem marad abba és egyre nagyobb pénzügyi lyukakat kell betömnie, hogy a vállalkozás fennmaradhasson. Közgazdász barátai ekkor a segítségére sietnek, haveri alapon végeznek egy hevenyészet piackutatást, amiből kiderül, hogy a vásárlók azért fogynak, mert hol ebben, hol abban az öko boltban vásárolnak, vagyis a boltok száma ugrásszerűen megnőtt, a vásárlóközönség számbeli növekedése azonban egy ponton megállt. Úgy tűnik, még több embert csak igen lassan és körülményesen lehetne meggyőzni, hogy változtasson a vásárlási szokásain, tehát az öko boltok piaca túltelítetté vált, mindannyian azért a néhány vásárlóért versengenek, aki nyitott a zöld alternatívára.

Éva megfogadva barátai tanácsát, árversenybe kezd, csökkenti a profit-rátáját, hogy hátha így több vevőt tud visszaédesgetni és bővíti a termékpalettát is vegán szépészeti cikkekkel és öko témában workshopokat is szervez, hogy közösséget építsen. Az erőfeszítései meg is térülnek és ismét az övé lesz a város vezető öko boltja, néhányan bezárnak, Tomi azonban felveszi a kesztyűt és beszáll a versenybe. Ő is bővíti a termékpalettát Évinél nem kapható cuccokkal, vászonzsákokkal és fair-trade ruhákkal, valamint afrikai és dél-amerikai fair-trade édességekkel. Évi erre, piaci pozícióját kihasználva megpróbál jobb árat kizsarolni a beszállítóiból. A nagykerekkel persze nem sokra megy, de néhány kiskereskedő szomorúan belemegy az alkuba, míg mások összevesznek vele. Tomi le is csap a kiábrándult kistermelőkre és kizárólagossági szerződést köt mindegyikkel, garantált felvásárlási áron.

Ekkor a világgazdaság szól közbe, egy hirtelen jött recesszió miatt a forint erősen inflálódni kezd, szinte semmissé téve Éva eddigi eredményeit, Tomi a kizárólagossági szerződéseket és a garantált felvásárlási árat lobogtatva azonban továbbra is jó pénzért szerzi be a portékákat, nem törődve azzal, hogy egyesek így csődbe mehetnek a beszállítók közül. Aki próbál kitáncolni, azt perrel fenyegeti, aki nem teljesít, azt be is perli.

Éva kétségbeesésében elzálogosítja a lakását, minden termékből a legolcsóbbat veszi, már az sem baj, ha nem öko-bio, vagy nem helyi, csak csomagolásmentes legyen, mivel ezt érzi a legerősebb hívó szónak és több terméke árát annyira leviszi, hogy már vesztességgel adja el azokat, de a taktika bejön. A többi öko bolt nem bírja a versenyt és bezárnak, Tomi is csődbe megy és Éva leuralja a piacot. Újabb hitelekből felvásárol néhányat a bezárt üzletek közül, ezzel garantálva monopol helyzetét a városban, ha valaki megint ördögi módon öko boltokat szeretne nyitni az Ő piacán, az Ő vásárlóira lesve.

A példa nyilván sarkos, leegyszerűsítő és itt-ott pontatlan is, de talán jól érzékelteti a lényegi problémát, hogy miért nem lehet piaci alapon fenntarthatóan működni. Főszereplőnk, Éva fokozatosan adja föl az elveit a gazdasági túlélés érdekében és a zöld ügy helyett egyre inkább a financiális fenntarthatóság kerül a fókuszába. Tegyük hozzá, érthető módon. Hisz Éva nem csak zöld aktivista, de immár vállalkozó is és láng lelke őt kezdi mardosni, ha „nincs mit ennie”. A fenntarthatósággal ugyanis a jelenlegi rendszer keretei közt gondolkodva az a baj, hogy nem eléggé versenyképes. Ezért nem hiszem, hogy néhány rendszerszintű és alapvető gondolkodásbeli változás nélkül lehetséges lenne a fenntarthatóság elérése. A kapitalizmusban az csak egy szlogen, csak marketingfogás marad.

8 komment

Címkék: zöld társadalom bio kapitalizmus öko filo gazdagság fenntarthatóság ökológiai válság Spanyolviasz öko bolt


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr2717844515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2022.05.31. 08:45:51

Anno kipróbáltuk a nem piaci megoldást is. Az eredmény óriási nyomor volt, sokkal nagyobb környezetszennyezés mellett.

midnight coder 2022.05.31. 08:54:36

Amúgy az egész "fenntartható" baromság egy zsákutca. Nem az embereket kell megváltoztatni, hanem a technológiát.

Nem csomagolásmentességre lenne szükség, hanem hogy állam bácsi korlátozza a használható csomagolóanyagok fajtáit - olyanokra, amik a háztartási szemétbe kerülve a szerves anyagokról könnyen és jól elválaszthatók és 100%-ban újrahasznosíthatók.

Persze, erre nem lehet mozgalmat építeni, nem lehet hatalomra szert tenni vele, márpedig a zöldek politikusok. A helyes nevük azonban igazából nem környezetvédő lenne, hanem kórnyezetpusztító szervezet.

Lásd például a Deák téren tüntető grínpísz aktivista. Éljenek a szankciók! Mert mennyivel faszább a bolygónak ha LNG-t szállítunk a világ túlsó oldaláról pakurával hajtott hajóval, vagy olajat a tankerekkel amik aztán időnként ütköznek, zátonyta futnak, kiirtva a környék élővilágát, mintha csöveken jönne a nafta.

És persze milyen fasza az, amikor az atomerőművek bezárásával küzdünk a globális felmelegedés ellen!

MEDVE1978 2022.05.31. 10:48:02

A mai zöld ideológia, üzenet egy hamis képet sulykol a közvéleménybe. Ez a hamis kép az, hogy az "önmegtartóztatás és cselekvés" útján megakadályozható klímakatasztrófa és fenntartható fejlődési modell alakítható ki. A baj ezzel, hogy ez globális szinten nem igaz, mert hiába önmegtartóztat és használ energiatakarékos gépeket, fogyaszt kevesebbet stb. százezer európai, ha ugyanabban az évben egymillió kínai kezd el többet mondjuk 10%-al többet fogasztani a szénerőművében megtermelt energiából gyártott javakból. Márpedig a helyzet ez és a fejlődő országok úgy gondolják, hogy joguk van a jóléthez és kevésbé érdekli őket a klíma.

Ez a környezvédelmi toposz tehát hazugságon alapul és egyébként az "érezd rosszul magad" woke vallás egy hatékony része. Woke-ék ugye azt mondják, hogy bűnös vagy, bűnödnek rétegei vannak. A környezetvédelmi szempontból mindenki bűnös, aki fejlett országban él. A többi aspektusban általában a legbűnösebb és gonoszabb az idősödő fehér heteroszexuális férfi. Visszatérve a környezetvédelemre, itt egyszerűen azért vagy bűnös, mert fú mennyit fogyasztasz, hogy a luxusszerű életedet éld. Ezt a bűnödet bánod meg önmegtartóztatással, a tanítás követésével és a próféták (zöldek) megválasztásával.

Sajnos Európában azonban nincsenek értelmes zöld pártok. Ennek elsősorban az az oka, hogy a XX. században még nem volt ennyire előtérben a klímaváltozás, viszont a környezetszennyezés igen. Ennek megfelelően az első zöld célpont a környezetszennyezés volt, ami tök jó. Ami a baj, hogy ez nem volt elég, valami mítikus gonosz ellenség kellett és ezt megtalálták az atomenergiában. A nyugati zöld pártok szinte közös origoja az atomenergia ellenesség. Márpedig az ésszerű váltás a fosszilis energiahordozókra jelenleg (és kb. 20-30 éve) mindig a nukleáris energia. A megújulók ugyanis technológiailag még nem elég hatékonyak. A nukleáris energia tiszta és kevés hulladékkal jár. A normális (értsd nem háborús övezet és hanyag diktatúra) országokban pedig egyértelműen biztonságos is. Ennek ellenére a zöld pártok itt is utópiát nyomnak.

Holott én még szerintem szavaznék is egy olyan zöld pártra ami mondjuk meghirdeti, hogy hogyan akarja átformálni a magyar energiamixet: először nukleáris alapúra, majd hosszú távon egyre nagyobb megújuló arányúra.

midnight coder 2022.06.01. 10:48:34

@MEDVE1978: A zöldekkel az a legnagyobb baj, hogy igazából levitézlett kommunisták. A globalizációval és a modernizációval a munkásosztály - legalábbis errefelé - lényegében megszűnt létezni. Munkavállalók vannak, heterogén érdekekkel. Ráadásul ezeket nem is igazán lehet védeni, mert ha valaki nagyon sztrájkol, legfeljebb elköltözik a cég Kínába. Szóval, a dolgozók érdekeinek a védelme ma már nagyon macerás. Ezért aztán a balfék politikusok más életcélt kerestek maguknak. Egyik része a bolygót nézte ki magának mint megvédendõt, más része pedig mindenféle hangos, deviáns csoportokat - bűnözőket, bevándorlókat, gettópatkányokat. Az előbbiekből lettek a zöldek, az utóbbiakból a balliberálisok. Persze a balfékek alapvető attributumait - hatalomvágy, kolletivizálás, antiliberalizmus és mindenekfelett impotenzia - továbbra is megtartották. Ezért aztán a zöldek pont olyan hatékonyan védik a környezetet, ahogy az észak-koreai zsírdisznó és kollégái jólétet teremtettek a munkásosztály számára.

Mayer Máté 2022.06.02. 07:14:46

@midnight coder: Köszönöm a hozzászólásaidat, bár csak érintőlegesen kapcsolódnak a bejegyzéshez.

A megvalósult "szocializmus" valóban környezetpusztító volt és mai szemmel teremtett nyomort is - bár ott inkább az volt a jellemző, legalábbis mifelénk, hogy mindenki szegényebb volt, mint ma a közép és felső rétegek, de kevesen éltek mélyszegénységben. Ezzel szemben ma van pár tehetős, sokan, akik érdemben alig, vagy egyáltalán nem élnek jobban, mint akkor és van egy bő millió ember, aki olyan nyomorban él, amiben a szocializmusban sem. De nem az a jelenlegi rendszer egyedüli lehetséges alternatívája. A következő posztban éppen arról fogok írni, hogy összemazsolázva, mi mindent kellene tenni, hogy valóban fenntarthatóan működjön a világgazdaság.

A zöld politikusok és a zöld civilek közt is van, aki olyasmit követel, ami ma nem reális/nagyon fájdalmas lenne, pl. az atomenergia azonnali elhagyása, vagy olyasmit, ami szűken nézve nem tartozik a témához, pl. szankciók támogatása, és rövidtávon mindenképp negatív mellékhatása lenne a környezetvédelem ügyére. Az is igaz, hogy a ma magukat baloldalinak nevező politikusok kisebbségek jogainak védelmére koncentrálnak a szétszakadó társadalmi vagyoni olló helyett és általában a dolgozók védelme helyett. És az is igaz, hogy ha önmagukban az emberek változnak, még, ha kisközösségi szinten is, attól "nem lesz fenntarthatóság", ahogy erről többször írtam korábban. Ugyanakkor a magukat jobb oldalinak valló politikusok is kamuznak, mikor azt üzenik, elég csak a technológián változtatni az ökológiai válság elkerüléséhez és ez az, ahol lényegileg nem értünk egyet. Ha zéró emisszióval termeljük az energiát és ha minden csomagolóanyag újrahasznosítható és még újra is hasznosítjuk - arról most ne beszéljünk, hogy a legtöbb anyag egyszer, max kétszer hasznosítható újra, utána ugyanúgy kuka, mint most a legtöbb szemétnek tartott dolog. Szóval egy ilyen világban is lenne ökológiai válság, csak ott nem a folyamatosan növekvő felsőlégköri CO2 koncetráció miatt aggódnánk, hanem az erdőirtások, a vízszennyezések, a biodiverzitás csökkenése, a termőtalaj pusztulása és kitudja még milyen új, a "fenntartható" technológia által mellékesen okozott közelgő kataklizmák miatt.

És ezzel nem azt mondom, mint ahogy ezt is írtam sokszor, hogy ne kellene a techonlógiai váltás szintjén is hozzáfogni a zöldítéshez, hanem azt, hogy a gazdasági rendszer átfogó átalakítása, a gazdasági növekedés elengedése nélkül nincs fenntarthatóság. A magukat jobboldalinak mondó vezetők épp azért nem tudnak fenntartható alternatívákban gondolkodni, csak részproblémákra koncentrálnak és részmegoldásokat erőltetnek, mert a politikájuk lényege a gazdasági növekedés. És ez elmondható a magukat balosnak mondó vezetőkre is, ők szintén nem azért fókuszálnak kisebbségek jogaira a többség problémái helyett, mert, mondjuk ne lehetne ma védeni a munkavállalói jogokat, pl. durva büntetőadókkal és védővámokkal el lehet érni, hogy ne menjen a vállalat Kínába, sőt, hogy eleve ne Kínából vegyük a termékeink nagy részét, de ez sértené a szabad kereskedelem "szent" alapelvét. Ők, mármint a balosok is gazdasági növekedést akarnak. A zöldek egy része meg túl radikális, meghallva a probléma sürgető voltát a rövid távú társadalmi hatásokra érzéketlenül azonnali radikális változásokat sürgetnek - megjegyzem, lehet, hogy nekik van igazuk ökológiai szempontból -, míg mások elfogadták, hogy a gazdasági növekedés szent tehenét nem szabad bántani, ha parlamenti politikusok akarnak maradni, ezért ők is részproblémákra koncentrálnak a rendszer alapvető reformja helyett.
Vagyis van egy szint, ahol ezek az elvileg különféle nézeteket valló emberek nagyon is ugyanazt teszik és gondolják, és ez a gazdasági rendszerhez, a vagyonkoncentrációhoz és a technológiához való hozzáállás. Mert ezek az emberek valójában mind neoliberálisok, csak ezt hol nemzeti színbe, hol vörös, hol meg zöld zászlóba csomagolva adják elő. Az ökológiai válság felől nézve ezért a jó jobboldaliak, rossz baloldaliak és zöldek felvetésed értelmezhetetlen.

Mayer Máté 2022.06.02. 07:36:21

@MEDVE1978: Köszönöm a hozzászólásodat, bár csak érintőleg kapcsolódik a bejegyzéshez.

Egyetértek, hogy önmagában a lakossági életmódváltás itt, nyugaton, de akár globálisan is keveset ér, nem ez a megoldás, csak annak egy része. Ugyanígy kamu az a jobboldali toposz is, hogy fenntartható technológiákra való átállással - a gazdasági rendszer alapvető reformja nélkül - elkerülhetőek az ökológiai katasztrófák. Az is csak egy része lenne a megoldásnak ,erről fogok írni legközelebb.

Azt nem hiszem, hogy a kínaiakat úgy kollektíven ne érdekelné a környezetvédelem, kormányzati szinten is foglalkoznak vele, sokszor többet is, mint itt nyugaton, csak a gazdasági növekedés, meg a jobb életszínvonal jobban érdekli őket (is).

Az atomenergia támadása zöld politikusok részéről szerintem is aggályos e pillanatban. Bár az atom sem tiszta energia, de ha az a kérdés, hogy egy kis, jól lokalizálható területből csináljunk-e nukleáris sivatagot pár száz évre, ahol a használt fűtőelemeket elássuk, vagy az egész bolygóból legyen hagyományos sivatag pár száz évre, akkor az előbbi a kisebbik rossz.

Érdekes, hogy a woke-ot ilyen kontextusban idehozod. Az én megértésem szerint attól függetlenül és jóval korábban, a '70-es években egy Sierra Club nevű, amerikai nagyvállalatokat tömörítő tröszt kezdte nyomni az "érezd rosszul magad fogyasztóként az ökológiai válság miatt" bullshitet a cégek helyett a fogyasztókra tolva a felelősséget.
A gyarmatosítás eddigi, gyarmatosító tündérmeséjével szemben a leigázottak szempontjából újramesélt történet nyomán - mert, ahogy megértettem, főként erről szól a woke -, persze kollektív bűntudatot is lehet érezni fehérként, vagy férfiként - itt mindegy a szexuális orientáció -, de ez semmiképp nem a dolog legjobb értelmezése. Aztán persze rárakódott és hozzácsapódott ehhez sok minden és sok mindenki a radikál feministáktól, az LMBTQI jogvédőkön át a mélyzöldekig és lett a woke-nak több olyan vadhajtása, ami semmiképp nem építő. Ettől még az alap koncepció előremutató, hogy visszacsinálni már nem tudjuk a több száz évnyi gyarmatosítást és annak embertelenségeit, de legalább lehessen erről beszélni. És ne zengjünk dicshimnuszokat a kolonizációról, inkább tanuljunk abból, hogy milyen áron teremtettek az egykori vezetőink nyugaton jólétet, meg demokráciát - és teremtenek ma is az olcsó, harmadik világbeli munkások kizsákmányolásával bizonyos cégek - és e mentén változtassunk a ma fennálló gazdasági és politikai rendszeren.

MEDVE1978 2022.06.02. 14:07:19

"kamu az a jobboldali toposz is, hogy fenntartható technológiákra való átállással - a gazdasági rendszer alapvető reformja nélkül - elkerülhetőek az ökológiai katasztrófák"

A gazdasági rendszer alapvető reformja egy számomra nehezen értelmezhető fogalom. Ha arról van szó, hogy az emberiségnek szakítania kell a kapitalizmussal, akkor szerintem nem lesz semmi belőle.

"Azt nem hiszem, hogy a kínaiakat úgy kollektíven ne érdekelné a környezetvédelem, kormányzati szinten is foglalkoznak vele"
A környezetvédelemnek nyilván nagyon sok vetülete van, így az is, amivel a kínaiak foglalkoznak. Azt tudom, hogy Kínában például küzdenek az elsivatagosodás ellen, egyfajta "green wall" módszerrel (szárazságtűrő növényeket telepítenek a félsivatagos részekre, amelyeke egy idő után megerősödnek és lehetővé teszik a terület visszahódítását a sivatagtól), illetve szinte biztos, hogy a masszív szmog ellen is, mivel annak brutális egészségügyi következményei vannak a népességre.
Ebből a szempontból én a klímavédelemre gondolok, ami viszont úgy veszem észre, hogy nem kifejezett prioritás.

A nukleáris energia kifejezetten jó dolog. Még ha az általad említett sivatag példa be is jönne, akkor is nagyságrendekkel kevesebb gondot okozna a bolygónak.

A woke koncepció - sokak esetében vallás - igazából a felvilágosodás egyes jelszavainak túltolása. Nyilvánvaló, hogy ezek önmagukban pozitív hívószavak, a probléma a túltoláson van, illetve azon, hogy totalitárius lett az ideológia.

A túltolt "testvériség" jelszó például konfliktusba kerül a nemzeti identitással a jelen és a múlt megítélését illetően is. Az egyik nagyon erős identitást adó ideológia az, hogy a nemzet tagja vagyok, a nemzet kultúráját és nagy hőseit jónak tartom. A woke totalitarianizmus ezzel kerül konfliktusba, amikor azt mondja, hogy a hősöd nem volt igazi hős, mivel ő nem tekintette testvérének a kor feketéit (sárgáit, törökjeit stb.), ő igazából bűnös volt. Ez a bűne égbe kiáltó és fontosabb, mint a többi cselekedete, ezért nem érdemes tiszteletre, lebontjuk / ledöntjük a szobrát.

Mayer Máté 2022.06.04. 07:58:56

@MEDVE1978: Kínában valójában prioritás a klímavédelem, ők a világ vezető napelemes technológia gyártói és maguk is komoly kapacitásokat telepítenek évről-évre. És az ökológiai válság más elemei, így az elsivatagosodás ellen is küzdenek, ahogy írod. Ez azonban simán megfér náluk a szénerőművekben termelt árammal - amivel a napelemeket is termelik -, vagy a karbon kvóta rendszerből való kimaradással és így az egész rendszer meghekkelésével, stb.. Épp a kínai példa az egyik, ami számomra jól mutatja, miért nem fér meg egymással a kapitalizmus és a fenntarthatóság, mert az utóbbi szempontjai mindig előrébb valók, illetve maga a fenntarthatóság is kapitalista értelmezési keretben, profitábilis üzletként van kezelve. Ez a megközelítés jellemzi a magukat jobboldalinak mondó nyugati politikai vezetőek is. Hogy ehelyett mi mindenre volna szükség, azt a következő posztban próbálom összeszedni.

A kapitalizmus kapcsán nekem nem az a kérdés, hogy az emberiség szakít-e vele, hanem hogy hogyan és milyen körülmények közt szakít. Önszántából, tudatosan rendszert váltva, vagy az ökológiai katasztrófák nyomása alatt, kényszerből. Pontosabban fogalmazva nekem az a kérdés itt és ez csak filozófiai dilemma, hogy a kettő hol, milyen arányban játszik majd ebben szerepet. Könnyen el tudok képzelni egy olyan jövőt, ahol, mondjuk szomjazó és éhező indiai és afrikai százmilliók már nem kapitalizmusban élnek, az összeomlik ezeken a területeken a helyben amúgy sem olyan stabil nemzetállamokkal együtt, míg az EU-ban és az USA-ban még mindig próbáljuk pörgetni a kapitalista gazdaságpolitikát és az állandósuló gazdasági válság miatt aggódunk. Mindezen pedig kevesek még tovább is gazdagodnak.

Egyetértek Veled, hogy mindenfajta szélsőség problémás. A woke szélsőségesei éppúgy, mint a nemzetállam szélsőségesei. A woke viszont nem kapcsolódik ehhez a bejegyzéshez, ezért itt jobban nem mennék bele a témába. Csak annyiban, hogy az ökológiai válság felől nézve teljesen mellékes az egész woke, vagy az azzal szembehelyezkedő magát jobboldalinak mondó neoliberális kiállás. Tök mindegy, hogy szobrokat állítunk, vagy döntünk le, hogy miként gondolkodunk a rasszokról, a kisebbségek és a többség jogairól és felelősségéről, hogy tüntetünk-e. Nincs jobboldali, meg baloldali, meg zöld ökológiai válság, csak ökológiai válság van. Mindez csak annyiban érdekes, hogy ilyesmire használjuk az energiáinkat, ilyen törésvonalak mentén oszlunk csoportokra, ezen csoportok identitáspolitikáján keresztül szemléljük többek közt az ökológiai válságot is és nagy részben ezért sem fogunk össze ellene és cselekszünk közösen.
süti beállítások módosítása