HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

Közösség

Utolsó kommentek

Címkék

21.század (1) 25 év (1) 3. világháború (3) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) álszentség (3) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) a gyerek érdeke (2) baloldal (2) bántalmazás (1) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) bio (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) Connor (1) Covid 19 (1) csábítás (1) csábító (1) család (7) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csoportnyomás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (18) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (5) diplomácia (3) Disney (1) divat (4) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenjogúság (1) egyenlőség (6) egyenlőtlenség (3) egyenruha (1) egyformaság (2) egyház (4) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (13) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (4) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (4) Euróoai Unió (1) Európai Unió (3) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (15) fenntarthatóság (3) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (86) filozófia (80) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagok (1) gazdagság (5) gazdaság (19) gazdasági válság (5) gazdasági világválság (1) gender (1) generáció (1) genetika (1) genocídium (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (3) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (4) gyerekvállalás (2) gyerek érdeke (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (7) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (3) halandóság (1) hangulatzavar (1) Han Solo (1) harcászat (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (13) házasság (3) hazugság (1) HBO (1) heteroszexualitás (1) Hidegháború (1) hidegháború (2) hiedelem (4) hierarchia (1) hipokrácia (4) hippi (1) hit (1) Hitler (2) Holokauszt (2) homeopátia (1) homoszexualitás (2) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) humán ökológia (1) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idő (1) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) II. világháború (1) III. világháború (1) illiberalizmus (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) ismerkedés (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (3) jövőkép (1) jövőkutatás (3) Jung (1) jutalom (1) Kádár (1) kapcsolatok (2) kapitalizmus (5) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) kína (1) Kína (2) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (16) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) konteó (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (4) környezetvédelem (4) Koronavírus (1) korrupció (1) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (18) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) különleges katonai művelet (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (2) Leia (1) lélek (12) lélektan (26) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (3) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (2) Luke (1) lustaság (1) magántulajdon (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (2) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) Mayer Máté (4) média (7) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (2) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (12) migráns (2) migránsok (2) mítosz (5) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (4) Monopoly (1) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkaerőpiac (1) munkahely (1) náci (3) nácizmus (2) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) NATO (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népirtás (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) norma (5) normák (4) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) nyugat (1) Nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (4) ökológiai válság (4) ökologizmus (1) öko bolt (1) oktatás (2) október 2-a (1) oligarcha (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (2) öreg (1) öröm (1) orosz-ukrán háború (3) oroszok (2) Oroszország (5) orvostudomány (2) őshaza (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pandémia (1) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (16) párkeresés (1) pártok (1) párválasztás (1) patológia (1) patrícius (1) pedofília (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (24) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (2) populizmus (4) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (42) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) Rákosi (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszer (1) rendszerhiba (1) rendszerszemlélet (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (3) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skynet (1) Skywalker (1) Snoke (1) Soros (1) sorozat (2) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (66) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (6) szabad akarat (2) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegények (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (4) szex (6) szexizmus (2) szexmentes kapcsolat (1) Szexualitás (1) szexualitás (6) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (2) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorgalom (1) szorongás (1) Szovjetunió (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (3) szülői alkalmasság (1) szülők (2) szülőkép (1) szülőszerep (2) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalmi feszültség (1) társadalom (80) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (9) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) Terminator (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (17) transzperszonális (1) trend (3) Trianon (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (15) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Ukrajna (3) Ukrjana (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (2) vagyoni egyenlőtlenség (3) vagyonkoncentráció (5) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (4) vallás (9) valóság (1) valós vágyak (1) válság (9) változó világ (1) világcég (1) világháború (1) világjárvány (1) világkép (1) világnézet (1) világpolitika (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) vilápolitika (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) Westworld (1) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (7) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2022.03.25. 07:12 Mayer Máté

III. világháború

A III. világháború 2022. február 24-én kitört. Mindenki azt hitte, hogy a következő világháború atomháború lesz és az emberiség pusztulását hozza majd. A valóságban azonban nem repkednek atomrakéták, de még hagyományosak is csak Ukrajna fölött. Nem látunk nagyszabású hadműveleteket sem világszerte, a hagyományos háború borzalmait egyedül az Ukrajnából érkező felvételeken nézhetjük, vagy a környező országokba tömegével menekülő emberek nyomorúságát követve.

A globalizáció és az információs technológiák fejlődése révén ma egy egészen másfajta világháború tárul elénk. Ez a világháború gazdasági háború és a fő frontvonalak nem a Kijev, Harkiv, Szumi, Csernyihiv, Mikolajiv és Mariupol körül felállított zord harcállásokban húzódnak, hanem kényelmes, légkondicionált irodákban, fűtött parlamenti üléstermekben és ergonomikus székekkel teli tárgyalókban. Ez a világháború kiberháború, amit nem keménykötésű, maszkulin, terepszínbe öltözött katonák, hanem sokszor nyeszlett, vagy épp túlsúlyos, nem ritkán akár metroszexuálisnak is nevezhető informatikusok vívnak, jelentős részben civilként, még csak nem is katonai egyenruhában. És ez a világháború propagandaháború, kőkemény pszichológiai hadviselés, amit újságírók, TV és rádióbemondók, divatos influenszerek és rutinos propagandisták folytatnak trendi göncökben, homokzsák fedezék helyett tökéletes smink mögül.

Ma azt láthatjuk, hogy az utóbbi években gyengélkedő USA, ami a világuralmi pozícióját egyre inkább elveszíteni látszott, úgy roppantja össze a "kemény és erőtől duzzadó" Oroszországot, hogy ehhez egyetlen katonát sem kell bevetnie. Bident sokan felelőtlennek nevezték, mikor tavaly ősszel pedzegetni kezdte Ukrajna NATO tagságát. Akik az orosz vezetés – vagy legalábbis a propagandájuk – szemével nézik a most zajló háborút, azok az amerikai elnök, a NATO és bizonyos EU-s vezetők felelősségét szokták kiemelni a konfliktusban, mondván, ők hajszolták bele Putyint, hogy támadjon. És még ha ez így is lenne, a szempontjukból nézve ebben semmi felelőtlenség, vagy szeleburdiság nem volt, csak színtiszta számítás.

Az oroszok egyre inkább átvették az utóbbi időben a közel-kelet rendteremtője tisztet az USA-tól és Amerika levesébe annyiszor és olyan ügyesen köptek bele, hogy az arab országokban az USA befolyása megcsappant, az épp futó háborúit elvesztette. Ezen felül sikerült megosztani az EU-t, már 2014-ben a szakadár ukrán „köztársaságok” támogatásával destabilizálni tudták Közép-Kelet Európát, érdemben befolyásolták az előző amerikai elnökválasztást és tető alá hoztak egy Oroszország-Kína szerződést, amivel egy egyre erősebb új pólus körvonalazódik az USA-EU-Egyesült Királyság tömbbel szemben.

Ehhez képest Putyin ukrajnai inváziójánál nem sok dolog jöhetett volna jobban a Biden adminisztrációnak. Ennek ürügyén profi diplomáciai hadmozdulatokkal napok alatt hoztak létre egy soha nem látott nemzetközi szövetséget az oroszokkal szemben – még a mindig független Svájc, sőt, még Szingapúr is beszállt! –, amit minden bizonnyal már hónapok óta rakosgattak össze, másként nem lett volna ennyire gyors és egységes a Nyugat válasza. És itt mutatkozik meg igazán a soft power-nek nevezett kulturális befolyás ereje. Amerikának nem kell fegyvert tartania az ukránok fejéhez, hogy az ő szövetségi rendszeréhez akarjanak csatlakozni, de az EU-nak sem. Sőt, nem csak a szövetséges országokban, de még Oroszországban is az amerikai álmot kergeti a lakosság. És ez az, amiben az USA minden riválisa gyenge.

Senki nem akar orosz, vagy kínai életet élni, pláne nem afgánt, iránit, észak-koreait, venezuelait vagy kubait. Ebben a világháborúban pedig azt láthatjuk, hogy a soft power legyőzi a hard power-t, a nyers katonai erőt. Mert az orosz csapatok most ugyan lassan, de biztosan felőrlik az ukrán erőket, de Ukrajnát nem fogják tudni sokáig megtartani a széleskörű és kemény lakossági ellenállás miatt, ez a következő Afganisztán Oroszország számára.

Ráadásul ezzel a háborúval az időnként vonakodó, máskor rivalizáló EU-t, védelmi képességei korlátozottsága miatt most nagyobb mértékben függő helyzetbe hozhatja az USA, és teheti ezt a segítséget nyújtó, szívesen fogadott nagytestvérként – nem lepődnék meg, ha rövidesen újraélednének az USA-EU szabadkereskedelmi tárgyalások, de ezúttal sikerrel végződnének.

Sőt, még a nagy rivális Kínát is kellemetlen helyzetbe hozta ez a háború, mert, mint Putyin utolsó komoly szövetségese, ugyan érdekében áll az orosz győzelem, de nem mindenáron. Így, amint azt látják Pekingben, hogy Putyin már nem ura a helyzetnek és a háború burkolt támogatásának már nagyobb a költsége, mint a haszna – vagyis az, hogy így kapnak egy Kínától függő, annak alárendelt Oroszországot –, abban a pillanatban fognak kihátrálni mögüle. Mert Kína most még lehet nevető harmadik a konfliktusban, a nyugati szankciók hatása később ér el hozzá, mint ahogy visszaüt magára a nyugatra is, de a csőd felé száguldó Oroszország túl nagy és nem hiszem, hogy Peking hajlandó lenne hosszabb távon finanszírozni. Az már Kínának is túl drága.

Vagyis, ha valóban az indította Putyint Ukrajna lerohanására, hogy Biden belengette az ukrán NATO tagságot, akkor ez Joe – vagy a tanácsadói – részéről egy zseniális húzás volt, legalábbis az ő szempontjukból. Nekik politikailag nem drága, sőt még jól is jön a sok kifolyt ukrán vér, pláne a kifojt orosz vér. Küldik is a fegyvert és ellátmányt bőven az ukránoknak, akik lényegében helyettük győzik le Putyint, még akkor is, ha a háborút magát katonai értelemben elvesztik, mindezt egy tényleges amerikai háború költségeihez képest fillérekért. Mert ezzel a háborúval Putyin nem egyszerűen lábon lőtte, de hasba szúrta magát.

Bár még csak burkoltan, de a Nyugati vezetők már jelezték Oroszország felé, hogy csak egy út van nekik ebből a konfliktusból kifelé és az Putyin beáldozása és a feltétel nélküli kivonulás Ukrajna teljes területéről, beleértve a Krímet, Luhanszkot és Donyecket is. És vélhetően ez is fog történni, ha nem a következő hónapokban, akkor a következő 3-4 évben, mert Putyin nem fog feltételek nélkül kivonulni jóvátételt fizetve - mert ő csak így kerülhetné el a vesztét, vagyis ő így is, úgy is belebukna a konfliktusba. Közben persze borzalmas, helyrehozhatatlan károkat és traumákat okoznak Ukrajnának és az eddigieknél is súlyosabb belső válságokba és szenvedésbe taszítják Oroszországot is.

Sokan ma azt latolgatják, vajon eszkalálódik-e a konfliktus, lesz-e belőle katonai világháború, atomháború. Bár kizárni nem lehet, ennek kisebb esélyét látom, mint az orosz elnök bukásának. Igen valószínűnek tartom, hogy ha Putyin van olyan kétségbeesett, hogy megnyomatná azt a bizonyos „gombot”, akkor lesz a közelében olyan, aki még időben fejbe lövi. Oroszország esetében számomra az a kérdés, hogy katonai puccs, az oligarchák hatalomátvétele, vagy forradalom söpri majd el Vlagyimirt – mert amint nem tudja az államkasszából kártalanítani a nyugati szankciókban megtépázott gazdasági elitet, amint az látszik, hogy a hatalma meggyengült, és ahogy egyre inkább húzódik a háború és egyre nő a feszültség az egyenruhások között is, úgy fog bekövetkezni valamelyik.

De arra a kérdésre, hogy fog-e eszkalálódni ez a világháború, a válasz egyértelműen igen, gazdasági, kiberhadviselési és propaganda háború értelemben legalábbis mindenképp. Mert ez a világháború abban is más, mint az előzőek, hogy ezt már nem csak országok, de cégek is vívják. Az elsők, talán erkölcsi kötelességüknek érezték, de talán csak a marketing potenciált látták meg abban, ha demonstratívan kivonulnak Oroszországból. A többiek számára ez már gazdasági kényszer volt, hisz választaniuk kellett az épp a gazdasági összeomlás felé robogó orosz piac és az ehhez képest kisebb gazdasági válságra készülő nyugati között. A többségnek nem volt nehéz a döntés.

Mert ez a világháború az előzőekhez hasonlóan anyagháború, csak itt nem a hadianyagot öntik számolatlanul a csataterekre és az emberanyagot áldozzák föl minden mértéken fölül, hanem a gazdasági erőforrásokat, a tőkét és a fizikai javakat. Mikor elemzők arról írnak, hogy rövidtávon az EU számára is nagyon fájna a leválás az orosz gázról és olajról, ezért úgysem lépik meg, akkor csak azt felejtik el, hogy épp háború van és most nem a hagyományos közgazdasági logika, hanem a háborús logika érvényesül egyre nagyobb mértékben. Eszerint nem az a fő kérdés, hogy egy lépéssel mennyi pénzt és politikai tőkét nyerünk és mennyit veszítünk, hanem, hogy mennyit veszít a másik. És ha azt látják, hogy a Putyin éra végét az hozná el, ha egyszerre leállítanák a gáz és az olajvásárlást az oroszoktól arra az időre, amíg ez az átmenet végbemegy, akkor le fogják állítani.

Biztos vagyok abban, hogy az illetékesek az elmúlt hetekben keményen számoltak és tárgyaltak, hogy lássák, hogy mennyi ideig húzzuk ki orosz gáz és olaj nélkül és ezeket honnan és hogy lehetne ideiglenesen pótolni. És biztos vagyok abban is, hogy ezt mára pontosan tudják. Ahogy abban is, hogy őket egy fikarcnyit sem érdekli a rezsicsökkentés.

Mert ennek a világháborúnak, az előzőekhez hasonlóan minden országra, így hazánkra is hatása lesz. Hisz épp egy újabb gazdasági válság küszöbén vagyunk. A kérdés csak annak a mértéke és időbeni elnyúlása. Bár jól hangzik kampányszlogenként az ellenkező állítás, a háború költségeit a magyar emberek (is) meg fogják fizetni. Itthon több szempontból is különösen komoly következményekre számíthatunk.

Amikor a konfliktus kezdetén a kormány röviden arról beszélt, hogy újra kell gondolni a külpolitikát, akkor igen szemérmesen fogalmaztak. Mert ezzel a háborúval a Fidesz előző 12 évének kül- és gazdaságpolitikája omlik össze a szemünk előtt. Az elmúlt években mesterségesen is gyengített forint megroppant és a Covid válság után másodszor tapasztaljuk meg, hogy mik a hátrányai a saját nemzeti valutának az Euróval szemben – azzal együtt mondom ezt, hogy nem vagyok Euró párti. Az autógyártás alkatrészhiány miatt a következő hónapokban leáll jóformán az összes itthoni üzemben, ami megint egy, a Covidhoz hasonló csapás az iparban és a hazai termelés kitettségét és sebezhetőségét mutatja – egyben a Fidesz elhibázott kül- és gazdaságpolitikájának szimbóluma. A mezőgazdaságunk egyik fontos felvevőpiaca Oroszország volt, de talán Ukrajna és részbe az oroszok kiesésével a termelésből attól legalább nem kell tartanunk, hogy nem találunk vásárlót ezekre a termékeinkre a világpiacon. És ezek csak a legközvetlenebb hatások.

Hamarosan minden nagyon megdrágul majd, mert tarthatatlan lesz a rezsicsökkentés, a hatósági áras benzin, de még az építőanyagok ára is. Utóbbi, mármint az építőipar a kormánypárt másik nagy kedvezményezettje volt az elmúlt években, mindig kitehették a kirakatba, hogy az ő vezetésük alatt milyen látványosan fejlődik az ország. Nos, ez a fejlődés most megáll és az életszínvonalunk meredek zuhanásba kezd a következő hónapokban, amin nem változtatna egy újabb, családtámogatás köntösébe burkolt állami támogatás sem az építőiparnak, ahogy a hatósági árak is csak ideig-óráig. Ezután az történik majd mindennel, mint most az ármaximált termékekkel, a kereskedők először korlátozzák a megvehető mennyiséget, azután már ők sem kapnak a nagykerből vesztességgel és hiánycikké válik minden ilyen jószág - hacsak az adóforintjainkból nem kezdi kompenzálni őket a kormányzat, kockáztatva, hogy ezek a forintok máshonnan hiányozzanak. Mert hiába lesz olcsó a csirkefarhát, ha nem lehet majd kapni – a boltban legalábbis, mert ezzel párhuzamosan felélénkülhet itthon a feketepiac, ahol az ár sokszorosáért beszerezhető lesz minden, ami a boltokban hiánycikk. És eddig csak azokat a hatásokat soroltam, amik szinte biztosan bekövetkeznek – bár a választások után valószínűsítem, hogy a hatósági áraknak rövid úton búcsút inthetünk.

Ami a Fidesz számára talán ezeknél is nagyobb csapás, hogy Putyin elszigetelődésével elvesztették a legnagyobb ellensúlyt, akihez dörgölőzve kritizálhatták a nyugati szövetségeseinket. Ráadásul, ami békeidőben különutasság, az háborúban árulás. Most nincs se Brüsszelezés, se Sorosozás, se Von der Leyenezés, meg Bidenezés – vagy legalábbis erősen lehalkították – és ez így is marad akkor is, ha a ’22-es választást megnyerik Orbánék.

Mert a Putyinhoz való túl közeli viszony most keményen visszaüt hazánkra. A V4 nevű véd és dacszövetségen belül, ami eddig is recsegett, de Orbán legnagyobb külpolitikai sikere volt, most igen gyorsan szigetelődik el Magyarország. Lengyelország, akik az Unióban a Fidesz utolsó komoly szövetségesei voltak a magyar oroszpártiság miatt, most nem véletlenül nem küldtek különvonatot a március 15-i Békemenetre. A miniszterelnök úr az elmúlt években azon dolgozott, hogy új politikai pólust hozzon létre az EU-n belül, aminek ő lehet az erős embere, ehhez képest a mostani világháború miatt az Unió bohóca lett, egy olyan még megtűrt, de nem szeretett figura, akivel ciki barátkozni, és akit büntetlenül lehet ütni.

Mindez olyan környezetben éri hazánkat, amikor a jogállamisági mechanizmust elindítják az országgal szemben, nem kapunk meg komoly Uniós forrásokat - még ha a menekülthullám miatt ideiglenesen mégis - a Fidesz, nyugaton elfogadhatatlan politikája miatt – meg azért, mert Orbán elítélésével ott szavazatokat lehet szerezni. A keleti nyitás pedig épp az orosz invázió miatt teljes kudarc. A Fidesz most már csak Kína segítő kezében bízhat, ha fenn szeretné tartani különutasságát és, ha Peking hajlandó is segíteni, annak biztosan magas ára lesz, amit a magyar emberek fognak megfizetni, ahogy az eddigi manővereket is – Budapest-Belgrád vasútvonal a piaci ár sokszorosáért, Fudan egyetem, ha megvalósul, minden bizonnyal a piaci ár sokszorosáért, vagy épp Paks II az oroszok felé a piaci ár sokszorosáért, stb.. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan már most is látszik az enyhülés az Unió irányába.

Egy dologban bízhat most a kormánypárt, hogy azzal, hogy az elmúlt években szinte teljesen megfojtották az ellenzéki sajtót, Márky-Zajék nem tudják célba juttatni az üzeneteiket a bizonytalanok és a Fidesz szimpatizánsok felé, csak a saját szavazóikhoz. Így hiába szajkózzák, hogy a Fidesz politikusai Putyin bérencek, hogy Orbán is tehet a bezuhanó forintról, hogy sok kritikájuk jogos volt a Fidesszel szemben, többek közt, hogy nem kéne német autógyárak összeszerelő üzemévé változtatni az országot, hogy az orbáni politika miatt nem kapunk uniós támogatást, stb., ezek a mondatok épp azokhoz nem érnek el, vagy nem hisznek benne, akik megfordíthatnák a választás eredményét és így még ennyi kudarc árnyékában is a Fidesznek van több esélye nyerni 2022-ben. (Ha mindez nem lenne elég, amiatt is, mert az ellenzék nem eléggé egységes és meglehetősen sokat hibáznak, meg persze Gyurcsány egykori Putyin barátsága sem mutat most túl jól.)

Tágítva a világháború perspektíváját térben és időben Oroszország számára nem is a mostani szankciók és nem is az esetleges ideiglenes olaj- és gázvásárlási stop az igazán fájó következmény, hanem az a következő 10 éves Uniós terv, hogy az EU országai leváljanak az orosz energiahordozókról. Kína ugyan pótolni tudja a kieső vásárlókat, de a gáz esetében csak hosszabb távon és olyan alkupozícióból, amivel durván lenyomhatják az oroszok árait, ez pedig egy elhúzódó orosz gazdasági válságot vetít előre még jóval a háború vége után is.

Ahogy arra az ENSZ is fegyelmeztetett a napokban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten éhínségre számíthatunk a kieső orosz és ukrán élelmiszerek, főleg a gabona exportja miatt. Ez pedig még nagyobb menekültválságot vetít előre, mint a 2015-ös – ami persze megint adhat majd muníciót a Fidesznek – megspékelve az Ukrajnából a háború elől menekülők tömegeivel. És ezek a menekültek egyértelműen klímamenekültek lesznek, hiszen ott már nincs elég termőtalaj az éghajlatváltozás miatt, ezért szorulnak az orosz és ukrán gabona behozatalára, anélkül a területeik lakhatatlanok.

Emellett egy új gazdasági világválság küszöbén állunk, egy olyan világgazdasággal, ami alig lábadozik még a Covid kapcsán hozott karantén intézkedések gazdasági hatásaiból. Közben Kínában ingatlanpiaci összeomlás van, lassul a növekedésük – pedig Kína a világgazdasági növekedés motorja az utóbbi években –, nem véletlen tehát, hogy több elemző is a világgazdaság csökkenését várja.

Az élelmiszer, az energiahordozók árának megugrása és a klímaváltozás miatti félelmek nyomán a „természet megdrágulása” miatt a világban ma uralkodó, neoliberális gazdaságpolitika súlyos válságba kerül. Ennek alapja ugyanis az „olcsó”, vagyis kizsákmányolt természet és munka. Ha az elit folytatni akarja a (köz)gazdasági növekedést – márpedig akarja –, akkor az alkalmazottak és bedolgozó alvállalkozóik béreit és jövedelmeit tudják még inkább lenyomni, az államok jóléti szolgáltatásait még inkább lerohasztani, illetve a klímacéloktól elfordulva ismét "inflálhatják" a természetet. Mindháromra látszanak már példák, ahogy a Covid kapcsán kibontakozó kis gazdasági világválságból is a tőkés elit profitált, komoly dollár milliárdokkal növelve vagyonát, míg „a néppel”, vagyis a kevésbé tehetősekkel fizettették meg annak költségeit, ha tetszik, még a válságon is a mi kárunkra gazdagodtak.

Visszatérve, a világháborúnak rövidtávon számos vesztese lesz, talán az egyik legjelentősebb a környezetvédelem. Azzal, hogy a fosszilis tüzelőanyagok közül legkisebb károsanyag kibocsátással járó földgázról gyorsan le szeretne válni az EU a nemzetbiztonsági és politikai kockázatok miatt, szinte borítékolható, hogy legalább a következő években távolodni fogunk a párizsi klímacéloktól, de hosszabb távon ez még jól is jöhet. Ha a megújulókra és a kutatás-fejlesztésre az eddigieknél lényegesen több pénzt költ az EU – és az USA, de Kína is –, akkor hamarabb jöhet el egy olyan technológiai áttörés az energiaraktározásban, aminek a segítségével lehetségessé válik, hogy a mindig ingadozó termelésű szél- és napenergiából stabil energiaellátást biztosítsunk, kiváltva a fosszilis és a nukleáris energiát. De később az is a zöldülés felé mozdíthat, ha a szabad kereskedelem helyett visszatérnek egyre szélesebb körben a védővámok, lassul a világkereskedelem és rövidülnek a termelési láncok.

De talán számomra az egyetlen igazi pozitívuma a III. világháborúnak – ha lehet ilyet mondani egy ilyen tragédia közepette –, hogy, akárcsak a Covid első hulláma alatt most ismét a világ gazdasági és politikai vezetői képesek voltak rövid idő alatt olyan radikális döntéseket meghozni, amik nem a pillanatnyi gazdasági racionalitás talaján állnak. Ez persze aggasztó is lehet egyben, hisz attól még, hogy egy döntés nem gazdasági racionalitáson alapszik és radikális, még egyáltalán nem biztos, hogy előremutató is – lásd magát az orosz inváziót. Azonban elv szintjén éppen erre lenne szükség az ökológiai összeomlás elkerüléséhez, mert az eddigi normalitás termelte ki az ökológiai krízist, ahogy, hogy csak a közelmúltat nézzük, 9/11-et, a Közel-Kelet háborúit és forradalmait, a 2008-as világválságot, de ezt a világháborút is. Szóval talán nincs minden rendben ezzel a normalitással…

17 komment

Címkék: gazdaság történelem háború társadalom környezetvédelem filo 3. világháború gazdasági válság gazdasági világválság Magyarország EU Európai Unió Oroszország NATO Spanyolviasz Ukrjana III. világháború


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr4117788062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

parttalan 2022.03.25. 12:30:12

"Bident sokan felelőtlennek nevezték, mikor tavaly ősszel pedzegetni kezdte Ukrajna NATO tagságát."

A háború emiatt robbant ki. Csak a hülye nem látja.

"Akik az orosz vezetés – vagy legalábbis a propagandájuk – szemével nézik a most zajló háborút, azok az amerikai elnök, a NATO és bizonyos EU-s vezetők felelősségét szokták kiemelni a konfliktusban, mondván, ők hajszolták bele Putyint, hogy támadjon.

És igazuk van, sőt: ezért nem kell orosz szemüvegen keresztül látni a történéseket, az invázióhoz vezető okokat. Tény: az amerikaiak sarokba akarták szorítani a ruszkikat, hogy utána foglalkozhassanak a nagyobb falattal, Kínával. Csakhogy amazok léptek.

"És még ha ez így is lenne, a szempontjukból nézve ebben semmi felelőtlenség, vagy szeleburdiság nem volt, csak színtiszta számítás."

Színtiszta számítás igen: nagyon is meggondoltan cselekedett Washington, mikor visszakozás helyett konokul ragaszkodott az erőfitogtatáshoz. Az iszonyatos háborús károk láttán viszont nyugodtan nevezhetjük felelőtlenségnek Bidenék magatartását.

Camelotr 2022.03.25. 14:02:50

"ha Putyin van olyan kétségbeesett, hogy megnyomatná azt a bizonyos „gombot”, akkor lesz a közelében olyan, aki még időben fejbe lövi."

Nettó csoda várás. Ugye az megvan, hogy ilyen még soha sehol a világon nem történt. Egyetlen eszetlen háborút elindító vezért sem lőttek fejbe a körülötte állók. Nagyon szomorú, hogy ez a legbiztosabb biztosíték amit fel tusz mutatni.

De mondok mást: mi van, ha nem is Oroszország nyomja meg a totális háború gombját. Mondjuk az oroszok "csak" bevetnek valami komolyabb tömegpusztító fegyvert Ukrajnában. Vajon a nyugati közvélemény hogy fog reagálni? Marad mozgástere a NATO-nak? Vagy kénytelen lesz beavatkozni és onnantól az atomháború már csak napok kérdése. Hogy konkrétan ki lövi ki az első, indifferens kérdés. Mindmeghlunk.

midnightcoder2 2022.03.25. 14:48:13

"És még ha ez így is lenne, a szempontjukból nézve ebben semmi felelőtlenség, vagy szeleburdiság nem volt, csak színtiszta számítás."

Ami egyben azt is jelenti, hogy aki ebben a konfliktusban háborús bûnös, az bizony Bidé bácsi.

Ennek a konfliktusnak egy potenciális nyertese van: az amcsi nagyvállalati maffia akik Bidé bácsi távirányítóját kezelik.

Vesztesek:
- Ukránok
- Oroszok
- EU

Akik még nyernek hosszabb távon, azok a kínaiak.

"Senki nem akar orosz, vagy kínai életet élni, pláne nem afgánt, iránit, észak-koreait, venezuelait vagy kubait. "

Itt nem fogsz egyiket sem. De amerikait sem, abban biztos lehetsz.

"Hamarosan minden nagyon megdrágul majd, mert tarthatatlan lesz a rezsicsökkentés, a hatósági áras benzin, de még az építőanyagok ára is. "

Igen, lesz itt (is) akkora válság, hogy a fal adja a másikat. De nem csak itt, hanem egész Európában.
És míg itt azért az átlagpolgár hozzászokott az égig érõ szarhoz, addig az EU polgárai az elmúlt 50 évben ahhoz szoktak hozzá, hogy ugyanazért a melóért legalább 5x annyi pénzt kapnak, mint bárki a világ többi részén. Anno Hitlert is valami hasonló juttatta hatalomra.

"Mikor elemzők arról írnak, hogy rövidtávon az EU számára is nagyon fájna a leválás az orosz gázról és olajról, ezért úgysem lépik meg, akkor csak azt felejtik el, hogy épp háború van és most nem a hagyományos közgazdasági logika, hanem a háborús logika érvényesül egyre nagyobb mértékben."

Ja. Csak tudod, ez az USA háborúja, és nem Európáé. De Európa fizeti meg az árát. A nyertesek pedig az amcsik lesznek, ha lesznek.

Ráadásul, ha Putyin elvtárs meg is dõl, utána olyan káosz lesz, hogy a fal adja a másikat. A terroristák ócsítva vehetnek majd atombombát. És nem fogják elvinni az USA-ig. Ahogy azokat a Stingereket sem, amiket most az ukránoknak osztanak mint a hülyegyereknek a cukrosbácsi a cukorkát. Azok a Stingerek európai repülõgépekbõl csinálnak majd konfettit. És persze Biden bácsinak az sem fáj majd.

midnightcoder2 2022.03.25. 14:50:56

Amúgy meg lehet álmodozni az orosz gázról leválásról, de erre a technológia úgy 2050-re lesz meg Európában - illetve, persze csak akkor, ha az EU 2050-re is kb. hasonló anyagi helyzetben lesz mint most. Aminek egyre kevesebb esélyét látom. És nem gazdagodni fog...

Mayer Máté 2022.03.26. 07:55:04

@parttalan: A háború azért robbant ki, mert Oroszország támadott.

Ezzel a háborúval a putyini vezetés saját magát szorította sarokba, amit persze úgy is lehet látni, hogy besétáltak a bideni vezetés csapdájába. Egyik megközelítés se túl hízelgő az oroszokra nézve.

A Biden adminisztráció célja és feladata az "amerikai érdekek képviselete" világszerte, vagyis az amerikai pénzügyi elit akaratának minél szélesebb körű kikényszerítése a világ minden táján, nem a világbéke elhozatala. Innen nézve egyáltalán nem felelőtlen sem most, a rengeteg fegyverszállítmány Ukrajnának, sem a háborút megelőző magatartásuk. Ettől persze finoman szólva sem szimaptikus. Ahogy az orosz birodalomépítés, az "orosz érdekek képviselete" sem az, se bármely más nagyhatalom birodalmi politikája. Számomra legalábbis.

Mayer Máté 2022.03.26. 08:00:51

@Camelotr: Igen, van ebben csodavárás. És igen, a háborúk elindítása előtt nem gyakori, hogy az azt tervező vezetőket kiiktatják.

Az atomháború elindítása viszont egy másik szint, ami senkinek nem érdeke. És még atomháborút sem indított senki a világtörténelemben, holott bő 60 éve ehhez minden adott lenne.
Míg egy háború elindítása sokak érdeke lehet, addig a nukleáris világvégén mindenki veszít. Erre alapozom a csodavárást, talán nem egészen alaptalanul. Ezért gondolom, hogy kicsit több is ez, mint csodavárás. És ez természetesen a NATO tagországokra és azok vezetőire is igaz.
Az általad elírt forgatókönyvek persze biztosan nehéz helyzetet teremtenénk és kiszámíthatatlan, hogy arra ki hogyan reagálna. Ami viszont igen valószínű, hogy nem egy globális atomháborúval.

Mayer Máté 2022.03.26. 08:23:24

@midnightcoder2: @parttalan és a Te kommentedet olvasva kicsit a Jackie Brown egyik jelenete jutott az eszembe, mikor Samuel L. Jackson kérdőre vonja De Niro-t, hogy "Hol van Melanie?", mire De Niro azt feleli, hogy túl sokat beszélt, ezért lelőtte. Erre Jackson ironikusan úgy reagál, hogy "Persze, nem tehettél mást."
Putyin és köre indította a háborút, így minden abban elkövetett háborús bűn őket terhel.
A Biden adminisztráció sem ártatlan bárány persze, tudatosan provokáltak, most pedig küldik a hadianyagot nagy tételben az ukránoknak. Ez az ő felelősségük. A szememben, de a nemzetközi jog szerint is, ettől nem háborús bűnösök.
És igen, ezen a háborún a legtöbbet az USA (elitje) nyeri - és, egyetértünk, talán Kína (elitje), ha az oroszok mégsem roppannak bele, de végül nekik alávetett szerepbe kerülnek.

Nem, a legtöbben valóban nem fogunk amerikai életet élni errefelé, csak egy szűk kisebbség. Ettől még erre törekszünk. Ezért hajtjuk ki a belünket a karriert építve, sokszor nem törődve a családi kapcsolatainkkal és az egészségünkkel. Ezért adósítjuk el magunkat és fogyasztunk, mintha nem lenne holnap, utófinanszírozva a környezetpusztító túltermelést.
Ezért látunk ellenséget a bérünk lenyomásában segítségül hívott külföldi vendégmunkásban, vagy harmadik világbeli munkásban, ahová a munkánkat kiszervezik. Ezért féltjük az életszínvonalunkat a bevándorlóktól, bennük is ellenséget látva, de közvetve akár a szexuális, etnikai, vagy vallási kisebbségek is válhatnak ellenséggé e logika mentén. Csak felfelé nem szoktunk mostanában nézni a vagyoni ranglétrán, az államszocializmus torz poklának kudarca óta az már nem divat, hogy a valódi felelősökre mutogassunk mindezért.

Egyetértünk, a mostani válság, pláne megspékelve a 2008-assal, meg a Covidossal alkalmas táptalaja lehet a szélsőségek felemelkedésének és a diktatúrák felé tolódásnak rövid és közép távon.

Az atomot a szovjet összeomlás után se árusították ki, most sem fogják, mert ez a gazdasági elitnek nem érdeke és megvan a kellő erejük hozzá, hogy érvényt is szerezzenek neki még egy káoszba fulladó Oroszországban is. A Stingerek, meg Javelinek már más tészta. Ha az USA nem pénzeli az ukrán újjáépítést és gazdasági talpraállást kellő mértékben, ahogy anno Afganisztánt sem a szovej-afgán háború után, akkor eljöhet az, amit írsz.

Az orosz gázról való leváláshoz minden technológia adott már ma is, ahogy az elmúlt évtizedekben is az volt: vezetékeket kell építeni más gázban gazdag országok kútjaihoz. Az LNG-val ráadásul egy másik, alternatív technológiánk is van már, ami persze csak az igények egy részének fedezésére elég. Más kérdés, hogy ezek a gázban gazdag országok semmivel nem jobbak az oroszoknál értékrendjüket, vagy államberendezkedésüket tekintve és ebből még lehet baj.
Magáról a gázról való leválás lehet, hogy csak 2050-re lesz megoldható, de erre gyanítom, hogy egyikünk sem lát rá érdemben. Mindenesetre ez a háború is megnöveli az igényt rá, ami jellemzően meg is szüli az áhított technológiát, méghozzá gyorsabban, mintha ez az igény nem olyan erős. Legalábbis a technológiai fejlődés eddigi történelmi példáiból ezt olvasom ki.

Camelotr 2022.03.26. 08:36:11

@Mayer Máté:

"Ami viszont igen valószínű, hogy nem egy globális atomháborúval."

Az a baj, hogy az átlag nyugati polgár gyakorlatilag kizárja az atomháború lehetőségét. És pont olyan szinten megalapozott érvek mentén, amit Te is felhozol. Sajnos ez nekem tényleg a csoda várás, mi több: a csoda fix bekalkulálásának a kategóriája. Úgy viselkedünk, mint az egyszeri matematikus a viccben: "tegyük fel, hogy a konzerv nyitva van". Megvan az oka is: az életünket ma érzelmek dominálják és társadalmi szinten azt tanultuk, hogy a negatív érzelmeinket el kell nyomni, ki kell zárni, el kell izolálni. ha nem megy másképp, le kell tagadni. Béke időben is véleményes viselkedés, de ilyen feszült viszonyok közt kifejezetten nem darwini erény :-/ .

Úgysem lesz atomháború, mert valaki vagy valakik (szuperhősök) majd jól elszabotálja a gonosz Putyin ördögi tervét. Tényleg? Hihető? Sajnos jelen esetben szerintem épp a fordítottja az egyetlen normális feltételezés: tegyük fel, hogy azok a bizonyos parancsnoki láncolatok úgy vannak felépítve, hogy minden körülmények közt működjenek, illetve hogy egy ember vagy épp egy kis csoport semmiképpen ne tudja szabotálni azt. Vajon nem ez tűnik valószínűbbnek?

Az emberek elfelejtettek OKOSAK lenni. Mindenkit az érzelmei rángatják jobbra, balra, de mintha a racionalitás hiánycikké kezdene válni.

Ez baromi veszélyes.

Ne higgy nekem el semmit, de gondold végig amit mondtam. És aztán tedd fel magadnak még egyszer a kérdést: TÉNYLEG kizárható egy atomháború? Vagy ha túltoljuk a dolgokat, simán elindulhatnak a rakéták?

midnightcoder2 2022.03.26. 09:22:29

"A Biden adminisztráció sem ártatlan bárány persze, tudatosan provokáltak, most pedig küldik a hadianyagot nagy tételben az ukránoknak. Ez az ő felelősségük. A szememben, de a nemzetközi jog szerint is, ettől nem háborús bűnösök."

Kérdés, ki a nagyobb bûnös, az aki elindítja a háborút, vagy az, aki az íróasztal mögött hideg fejjel kiszámolja, hogy hogyan lehet rávenni az illetõt arra, hogy elindítsa a háborút, és hogy milyen eséllyel mekkorát nyerhet õ gazdaságilag azon, ha kitör a háború, és meghal pár tízezer ember?

Nemzetközi jog? A nemzetközi jog alapján Sztálin Nürnbergben azok között volt, akik eldönthették hogy ki kerüljön a vádlottak padjára és ki nem. Miközben jóval nagyobb tömeggyilkos volt, mint bármelyik náci akit ott elítéltek.

parttalan 2022.03.26. 13:51:17

@Mayer Máté: "A Biden adminisztráció célja és feladata az "amerikai érdekek képviselete" világszerte, vagyis az amerikai pénzügyi elit akaratának minél szélesebb körű kikényszerítése a világ minden táján, nem a világbéke elhozatala. Innen nézve egyáltalán nem felelőtlen sem most, a rengeteg fegyverszállítmány Ukrajnának, sem a háborút megelőző magatartásuk. Ettől persze finoman szólva sem szimaptikus."

Ezzel a hozzáállással nyugodtan felmenthetjük az oroszokat is. Legföljebb nem szimpatikus, amit csinálnak.

Ha az egyiknek joga van keverni a sz@rt, akkor ugyanúgy a másiknak is. Ráadásul Putyin sem ok nélkül teszi. Az egyik nagyhatalom rászállt a másikra, amaz meg visszatámadott. Majd az idő eldönti, mi lesz ebből. És akkor a te hozzáállásod alapján kéretik nem sírdogálni az ukrán áldozatok és a szétlőtt épületek miatt. A nagyok írják a történelmet.

parttalan 2022.03.26. 14:00:56

@Mayer Máté: Bridget Fonda combjain kívül nem értékelem sokra a filmet.

"Putyin és köre indította a háborút, így minden abban elkövetett háborús bűn őket terhel."

Módfelett cinikus hozzáállás.

Mayer Máté 2022.03.27. 06:56:00

@Camelotr: Részben értek Veled együtt. Egyfelől annyiban, hogy lehet ebben a megközelítésben egyfajta csodavárást látni. Mivel mindenkit érintő érdekekről és ellenérdekekről van szó, így nem csupán a parancsnoki láncolat működőképessége, de a politikai, gazdasági, katonai elit érdekei együttesen számíthatnak itt, nem csupán a katonai elit lojalitása. Nem mondtam, hogy feltétlenül katona lenne, aki ezt megállítaná.

És egyetértek Veled abban is, hogy a világvége forgatókönyv nem zárható ki - ahogy ezt a bejegyzésben is említettem, mint lehetséges, de nem valószínű forgatókönyvet.

Ahhoz pedig tudok csatlakozni, hogy a saját, a téma által kiváltott érzéseinket szoktuk - és tudjuk itt kezelni -, ami egy atomháború eljövetelét nem befojásolja, azt megállítani - de elindítani sem - tudja. Mert bár evolúciós szempontból az volna a célravezető, ha képesek lennénk, vagy képessé válnánk egy ilyen lehetőség elkerüléséért aktívan tenni, ennek azonban nincs semennyi realitása. Egy "átlag polgár" nemhogy ilyen, de töredék ilyen fajsúlyú ügyekben sem tud lényegében semmilyen hatással lenni a nagypolitikai döntéshozatalra, ami a társadalmunk felépítményéből következik. És ez igaz a (kvázi) demokratikus Nyugaton és az autokratikus/diktatórikus Keleten, Délen és Közel-Keleten is.
Más szóval, ha akarnánk se tudnánk tenni semmit egy ilyen horderejű kérdésben. Még ha a legradikálisabb lépéseket, egy forradalmat és polgárháborút vesszük is, hisz nincs vesztenivalónk, ha amúgy atomháború lesz, akkor sem tudnánk kikényszeríteni az akaratunkat, hisz se felfegyverzettségünk, se kiképzettségünk, se szervezettségünk nincs meg hozzá, mint a lakosság széles tömegeinek, hogy rákényszerítsük az akaratunkat az elitre. Pláne nem magyarként az orosz, amerikai, francia, brit, indiai, pakisztáni, észak-koreai, stb. elitre, vagyis az atomhatalmak elitjére. Az atomháború lehetősége eddig is itt volt velünk, itt is marad, amíg vannak atomhatalmak, csak ennek a valószínűsége nő, vagy csökken.
Amit viszont befolyásolhatunk és eldönthetünk, hogy állunk ehhez hozzá. Ha megnyugtatjuk magunkat valamivel, vagy ha dühöngünk/szorongunk rajta attól atomháború ugyanúgy lesz/nem lesz. Legfeljebb a mi életminőségünk lesz élhetőbb, vagy élhetetlenebb. És ennyiben ez a megközelítés is "darwini", hisz azon változtatunk, ami a mi hatáskörünk és nem arra fecséreljük az energiáinkat, amivel amúgy sem tehetünk semmit.

Mayer Máté 2022.03.27. 07:07:58

@midnightcoder2: Részemről nem egy bűnösségi versenyként közelítek a kérdéshez, hanem azt nézem kinek miben van felelőssége, ki miben és mennyiben felelős a most kialakult helyzetért.

Putyin tehetett volna mást, nem volt kötelező támadnia. Igen jó részben saját magát navigálta bele ebbe a helyzetbe azzal, ahogy gondolkodik, azzal, amilyen tanácsadókkal veszi körbe magát, így is indirekt befolyásolva a a saját gondolkodását.
Nem volt muszáj a totális inváziót választania, ha már a támadás mellett döntött, szorítkozhatott volna a két keleti megyére is (amiket már elfoglaltak volna).
És nem volt muszáj városokat, civil célpontokat bombázni sem, nem volt muszáj ilyen irányba eszkalálni a háborút.
Ugyanígy Biden is mondhatott volna és tehetett volna mást, neki sem volt muszáj így és amúgy beszélni és cselekedni.

Család- és párterápiában a fizikai- és szexuális erőszak kapcsán mindig igen komolyan vesszük a felelősség kérdését és nem szoktuk elfogadni az olyan érvelést, hogy "persze, hogy megütöttem, hát fölidegesített." Ugyanezt államok szintjén, a nagypolitikai szintjén is tartom. Soha nem muszáj először ütni. És arra semmilyen körülmény nem jogosít föl.

És igazad van abban, hogy Sztálinnak a nürnbergi perben a vádlottak és nem a "bírák padján" kellett volna ülnie, ha fizikailag nem is volt ott bíró. De ez inkább a jog alkalmazásának, érvényesítésének a problémája, nem magának a jognak, vagy a jog filozófiájának.

Mayer Máté 2022.03.27. 07:17:52

@parttalan: Igen, mindig értékválasztás dolga, hogy mit hogy ítélünk meg.

Amit és amiről írtam, abban viszont nincs semmi cinizmus, félreértsz. A felelősség kérdése nem hozzáállás kérdése. Mindenki elsősorban azért felelős, amit mond és amit tesz, illetve kiterjesztve, hogy mit kezd az érzéseivel és a gondolataival, amik ezekre a mondatokra és tettekre sarkallják.
Biden, ha akarta volna, se tudta volna elindítani az oroszok Ukrajna elleni háborúját. Erre nem volt kontrollja és így felelőssége sem. (terápiás alapvetés, hogy abban van felelősségünk, amire van kontrollunk és fordítva, ami felett van kontrollunk, azzal szemben van felelősségünk.)
Bidenre kenni a háborút Putyin felmentése. A magam részéről viszont egyikőjüket sem akarom felmenteni. Illetve a saját értékválasztásaim alapján Bush-t és Blair-t is elítéltem az iraki háború idején - csak akkoriban még nem írtam blogot. Ugyanígy elítélem Izraelt a palesztinokkal szembeni politikájuk miatt és így tovább.
Amit elítélek az a nagyhatalmi politika maga, függetlenül attól, hogy ki csinálja és az erőszak maga, függetlenül attól, hogy ki csinálja, mert többre tartom a szabadságot és az életet a hatalomnál. És igen, ez alapján az egyik, meg a másik - meg a harmadik - nagyhatalom sz@rkavarása zajlik épp, ahogy máskor is. Én ezt az egészet ítélem el.

Camelotr 2022.03.27. 08:34:48

@Mayer Máté:

"Más szóval, ha akarnánk se tudnánk tenni semmit egy ilyen horderejű kérdésben."

Ezt nem így látom. Egy populista demokráciában a közhangulat nagyon is számít. Egyébként ebben az autokratikus rendszerek sem különböznek annyira, mint azt hinni szoktuk. Nem véletlen, hogy az nyugat és az oroszok a háború kezdete óta csúcsra járatják a médiájukat és etetik a polgárt a nekik kedvező bullshittel.

Nem kedves Máté, szerintem nem igaz, hogy nem tehetünk semmit, meg hogy nem számít hogy mit gondolunk. Ha a közvélemény masszívan beavatkozás ellenes, a nyugati világ nem fog beavatkozni. Se fegyverrel se katonával. Ha még a tetejében erősen béke-pártivá is válna ue a közvélemény, akkor a nagyhatalmak kieszközölnék a békét.

Ehelyett az lemúlt napokig még csak kimondani sem szabadott azt a szót, hogy "atomháború".

Ez most nem olyan, mint a hitelválság, a migrációs krízis vagy épp a covid. Ott akár a hibázás is belefért. Nem tett jót a világnak, de azért túléltük.

Itt a hibázás az utolsó emberi hiba.

Mayer Máté 2022.03.28. 12:59:56

@Camelotr: Abban egyetértünk, hogy a közvélemény nyomása demokráciákban és diktatúrákban is fontos tényező, indíthat el változásokat.

Abban vitatkozom Veled, hogy ez a változás milyen mértékű lehet. Az ökológiai válság kapcsán az egyszer használatos műanyag zacskó, mint az egyik főbűnös, lakossági nyomásra betiltásra került egy rakás országban. Helyette papírzacskók tömkelegére váltottak a boltok, ami újabb ökológiai problémához vezetett a megnövekedő papíréhség és így a fakivágások miatt.
A lakossági nyomás arra elég volt, hogy egy tünetet kezeljenek, arra nem, hogy rendszerszintű változás történjen.

A 3. világháborúra vetítve ezt a példát a masszívan beavatkozás ellenes, semlegességet követelő nyugati közvélemény elérhetné, hogy leálljanak az ukránoknak nyújtott nyugati fegyversegélyek, jelentősen meggyorsítva ezzel Ukrajna katonai vereségét és ezáltal pillanatnyilag valóban egyfajta békét eredményezne. De ez teljesen irreleváns az atomháború lehetőségének a szempontjából. Mert a közvélemény nyomása e tekintetben nem tud rendszerszintű változást hozni, csak a pillanatnyi tünetet kezelni. Ilyen, rendszerszintű változás lenne a teljeskörű, nemzetközi atomfegyver leszerelés, vagy, eggyel kevésbé biztos megoldás, ha minden olyan politikust azonnal elmozdítanak a hatalomból, aki csak meg meri említeni az atomháború lehetőségét, mint opciót, amire hajlana.

Mert ha ez a háború véget is ér, ha az oroszok el is érik a céljaikat, ha a Nyugat kihátrál Ukrajna mögül, az atomfegyverek akkor is megmaradnak, akkor is bármelyik nap kitörhet egy nukleáris háború és, ha mindez bekövetkezik, még mindig Vlagyimir Putyinnak fogják hívni Oroszország vezetőjét, ő pedig továbbra is bármikor fenyegetőzhet atomháborúval, ha úgy tartja kedve. Emiatt a logika miatt van érvényben az "USA nem tárgyal terroristákkal" alapelv. Mert nem csak az a kérdés, hogy most elkerüljük-e az atomháborút, de az is, hogy miként garantáljuk annak jövőbeni elkerülését? Hol van az a pont, mikor egy atomhatalom felelőtlen vezetőjével szemben fel kell lépni? Vagy ilyen pont nincs?

Végül, az atomháború nem feltétlenül az utolsó hiba, amit az ember elkövet. Bár erről nem nagyon beszélünk, de létezhet korlátozott atomháború is, kisebb, taktikai töltetek bevetésével. Ennek a következményei is borzasztóak lennének, de nem irtanák ki a bolygót.
Másfelől, a teljes nukleáris leszerelés, ami az atomháború legbiztosabb módja lenne, egyben meg is ágyazna a következő világháborúnak, hisz többé a nagyhatalmak totális konfliktusa többé nem fenyegetne az emberi faj kihalásával.

Camelotr 2022.03.28. 13:32:27

@Mayer Máté:

Nézd. Én beérem kevéssel is: éljük túl EZT A KONKRÉT krízist. Lehet velem vitatkozni, de sok szempontból meggyőződésem, hogy a mai helyzet melegebb, mint a Kubai Válság volt anno. Első sorban azért, mert akkor egy gyakorlott, kiképzett diplomácia és katonaság kezelte a helyzetet, ma pedig ez tökéletesen hiánycikk, másfelől akkor nem zajlott egy monumentális katonai konfliktus a háttérben. Szóval én beérném azzal, ha a "masszívan béke párti" közvélemény megakadályozná az eszkalációt és megmentené a seggünket MA.

A jövő nyitott. Békében a mozgástér nagyobb. Azt hiszem egy nagyon fontos kérdés lebeg a levegőben évek, évtizedek óta: a gazdasági hatalom számít CSAK, vagy a katonainak is megvan önmagában a súlya. A hagyományos válasz ma az első: a katonai hatalmat nem tekintjük önálló értéknek az asztalon. A kérdés még nem dőlt el, de mindaddig míg dörögnek a fegyverek és felettünk lebeg az atompallos.... nos... minimum ciki van.

A magam részéről remélem, hogy a Nyugatnak igaza lesz és a gazdasági hatalom kerül ki győztesen a harcból. Ehhez azonban az kellene, hogy hassanak a szankciók. Mert akármit is kamuzik ma a nyugati sajtó: háborúban az orosz nem érzi meg a szankciókat. Olyan a hatása, mint ha egy agyon hajtott, sportolónak nem adsz széket: leül a földre. A szankciók békeidőben hatnak csak. Ott remélem hatnak és belebukik Putyin.

Ha azonban ez nem következik be, a Nyugat kénytelen lesz elfogadni, hogy bizony a katonai hatalomnak is van súlya, nem csak a gazdaságinak. Attól a ponttól szarban vagyunk, mert Oroszország gazdasági és katonai hatalma közt akkora szakadék tátong, amit hosszú távon a mostanihoz hasonló helyzetet fog eredményezni...mindegy ki lesz az oroszok leendő ura...
süti beállítások módosítása