HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

Közösség

Utolsó kommentek

Címkék

21.század (1) 25 év (1) 3. világháború (3) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) álszentség (3) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) a gyerek érdeke (2) baloldal (2) bántalmazás (1) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) bio (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) Connor (1) Covid 19 (1) csábítás (1) csábító (1) család (7) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csoportnyomás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (17) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (5) diplomácia (3) Disney (1) divat (4) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (2) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (4) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (13) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (4) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (4) Euróoai Unió (1) Európai Unió (3) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (15) fenntarthatóság (3) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (85) filozófia (79) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (5) gazdaság (19) gazdasági válság (5) gazdasági világválság (1) gender (1) generáció (1) genetika (1) genocídium (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (3) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (4) gyerekvállalás (2) gyerek érdeke (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (7) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (3) halandóság (1) hangulatzavar (1) Han Solo (1) harcászat (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (13) házasság (3) hazugság (1) HBO (1) heteroszexualitás (1) Hidegháború (1) hidegháború (2) hiedelem (4) hierarchia (1) hipokrácia (3) hippi (1) hit (1) Hitler (2) Holokauszt (2) homeopátia (1) homoszexualitás (2) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) humán ökológia (1) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idő (1) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) II. világháború (1) III. világháború (1) illiberalizmus (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) ismerkedés (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (3) jövőkép (1) jövőkutatás (3) Jung (1) jutalom (1) Kádár (1) kapcsolatok (2) kapitalizmus (4) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (16) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (4) környezetvédelem (4) Koronavírus (1) korrupció (1) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (18) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) különleges katonai művelet (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (2) Leia (1) lélek (12) lélektan (26) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (3) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (2) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (2) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) Mayer Máté (3) média (7) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (2) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (12) migráns (2) migránsok (2) mítosz (5) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (4) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkaerőpiac (1) munkahely (1) náci (3) nácizmus (2) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) NATO (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népirtás (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) norma (5) normák (4) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) nyugat (1) Nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (4) ökológiai válság (4) ökologizmus (1) öko bolt (1) oktatás (2) október 2-a (1) oligarcha (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (2) öreg (1) öröm (1) orosz-ukrán háború (3) oroszok (2) Oroszország (5) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pandémia (1) pár (1) párbeszéd (1) párkapcsolat (16) Párkapcsolat (1) párkeresés (1) pártok (1) párválasztás (1) patológia (1) patrícius (1) pedofília (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (24) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (2) populizmus (4) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (42) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) Rákosi (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszer (1) rendszerhiba (1) rendszerszemlélet (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (3) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skynet (1) Skywalker (1) Snoke (1) Soros (1) sorozat (2) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (65) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (6) szabad akarat (2) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (4) szex (6) szexizmus (2) szexmentes kapcsolat (1) szexualitás (6) Szexualitás (1) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (2) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorgalom (1) szorongás (1) Szovjetunió (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (3) szülői alkalmasság (1) szülők (2) szülőkép (1) szülőszerep (2) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalmi feszültség (1) társadalom (79) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (9) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) Terminator (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (17) transzperszonális (1) trend (3) Trianon (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (15) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Ukrajna (3) Ukrjana (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (2) vagyoni egyenlőtlenség (3) vagyonkoncentráció (5) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (4) vallás (9) valóság (1) valós vágyak (1) válság (9) változó világ (1) világcég (1) világháború (1) világjárvány (1) világkép (1) világnézet (1) világpolitika (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) vilápolitika (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) Westworld (1) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (7) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2016.10.25. 10:19 Mayer Máté

Az októberi népszavazás margójára

Általában nem szívesen reflektálok közvetlenül az aktuálpolitika eseményeire a blogon, de az október 2-ai népszavazás komolyan elgondolkodtatott. Elgondolkodtatott, mert olyan sok szinten szimbolikusnak érzem egymagában is.

Egyrészt egy olyan témával kapcsolatban szavazhattunk mi magyarok, ami jelenleg az egész Unión belül kérdés: „Hogyan kezeljük a migrációt?”. Vagy másképpen fogalmazva, elfogadjuk-e Angela Merkel nyitott kapuk elvét, vagy sem.

Bár nem magán a menekültválságon dőlt el a Brexit, de vastagon benne volt a brit kilépésben ez is. Ahogy hol burkoltan, hol nyíltabban benne van a német tartományi választásokban és benne lesz jövőre a francia és a német parlamenti választásokban, majd szép sorban a többi tagállam országgyűlési és helyhatósági választásaiban is, nem beszélve az uniós választásokról.

Ehhez képest mi, az Unió egyik legkisebb államának polgárai, nyíltan meg lettünk kérdezve – hogy hogyan és miről, arról majd később. Tehát egyfelől a referendum az Unió demokrácia deficitjének szimbóluma. A Brexit kapcsán sokszor elhangzott, hogy az EU a polgárok és a nemzeti kormányok és parlamentek „feje fölött” dönt bizonyos kérdésekben és ez a gyakorlat a migrációs krízis kapcsán többeknek egészen kézzelfoghatóvá vált.

Talán tévedek, de úgy hiszem, nem lenne ekkora ellenzéke a nyitott kapuk politikájának, ha folyt volna erről egy széleskörű társadalmi párbeszéd a szövetségen belül. Ha a döntéshozók szükségét érezték volna, hogy meghallgassák a polgárok gondolatait és érzéseit a témával kapcsolatban, ahelyett, hogy fölülről rájuk erőltetnek egy megoldást. Tehát amikor demokrácia deficitet említek, akkor részben a képviseleti demokráciák egyik általános válságtünetére, a részvételiség hiányára gondolok.

Másfelől az uniós országok közötti demokrácia deficit is igen megfoghatóvá vált, amikor Németország és Franciaország megpróbálta ráerőszakolni a befogadáspárti válságkezelést a többi tagországra, humanista elvekre és a dublini egyezményre hivatkozva. Azután, akik nem csak szóban, de tettekben is szembeszegültek az akaratukkal, azokat megkísérelték együttműködésre bírni, időnként az uniós kötelességekre hivatkozva, máskor a vezetőkkel tárgyalva, megint máskor pénzbüntetéssel, vagy a támogatások megvonásával fenyegetve.

Vagyis a menekültkérdés kapcsán szinte tapinthatóvá vált, hogy a szervezeten belül bizonyos országok egyenlőbbek a többieknél, ezért úgyis az lesz, amit ők akarnak. (Mellesleg az euroszkeptikusok jó része régóta érvel ezzel az EU ellen.)

Ráadásul az eddigi válságkezelés során az Unió viszonylag érzéketlen volt az egyes országok és régiók sajátosságaira is. Közép-Európa polgáraiban például elég keserű emlékek élnek arról, amikor egy „nagytestvér” – a cári Oroszország, a Habsburg Birodalom, a Török Birodalom, vagy a Szovjetunió – ráerőszakolja a térség népeire az akaratát, ahogy Trianon sem kedvezett a nemzetiségi és etnikai tolerancia és szolidaritás virágzásának, hogy a Holokauszt borzalmait már ne is említsem. Ilyen előzmények után a kvóta ötlete eleve erősen megosztóan hat mifelénk.

Azután, számomra igen szimbolikus, hogy a népszavazási kérdés, de az egész uniós válságkezelés is mennyire nem a menekültekről szól. Valójában ahelyett, hogy a témáról beszélgetnénk és érveket ütköztetnénk, csak annak kapcsán „politizálunk”, vagyis az EU-n belül egyfajta hatalmi harc bontakozik ki, a „centrum” és a „periféria” országai között. Hasonlóan ahhoz, ahogy a hazai ellenzék jó része és a kormánypártok egymásnak feszültek a kampányban. Mintha fontosabb lenne a megoldások megtalálásánál, hogy ki legyen hatalmon, hogy ki mondhassa meg, hogy milyen megoldások közül választhatunk.

Másrészről igen paradoxnak érzem, hogy miközben a referendum uniós szinten értelmezve a „több” demokrácia felé tett lépésnek is tűnhet, addig itthon sokkal inkább a demokrácia karikatúrája.

Karikatúra, mert miközben érvénytelen lett, a kormánypártok ezt figyelembe sem véve benyújtottak egy alkotmánymódosítást a népszavazás eredményére hivatkozva. De karikatúra azért is, mert az egyetlen valamirevaló ellenzéki kampányt egy vicc párt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tudta felmutatni, miközben a zöld párt és a radikális párt lényegében félreállt, míg az úgynevezett hagyományos baloldali szervezetek és szövetségeseik sokáig önmaguknak is ellentmondó nyilatkozatokba bonyolódtak, és csak igen nehezen tudták eldönteni, hogy mire is buzdítsák a támogatóikat. És ez nem vicc! Súllyal bíró ellenzék nélkül ugyanis nem beszélhetünk igazi demokráciáról, még ilyen kissé eltorzult, képviseleti értelemben sem.

Azután karikatúra volt maga a kérdés is. A referendumra vonatkozó szabályok kimondják, hogy egy népszavazási kérdésnek egyértelműnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie, ezzel szemben a megfogalmazás nyakatekertebb már aligha lehetett volna. És az értelmezésben nem segített sokat a kampány sem, ahol jóformán mindenki azt látott bele a referendumba, amit akart.

A kérdés benyújtói elsősorban nőket molesztáló migránsokat, mindenre elszánt terroristákat és a kultúránkat fenyegető muzulmán tömegeket vizionáltak, ha az igenek győzedelmeskednek. A baloldali ellenzék ehhez képest Huxittá nagyította a nem voksokat, vagy az Orbán-kormány értékelésének lehetőségét vélte felfedezni a referendumban.

Valójában a kérdés, szimbolikusan arra vonatkozott, hogy az Unió és egy tagállam vitás kérdése esetén az előbbi, vagy az utóbbi mondhatja-e ki a döntő szót. A téma a migráció volt és a brüsszeli kvóta javaslat, de a valódi kérdés jóval inkább egy elvről szólt: több uniót, vagy több nemzeti szuverenitást? Ez a kérdés pedig sokkal jobban feszíti az egész EU-t, mint a migrációs válság, és a válasz alapvetően fogja meghatározni a szervezet jövőjét, mert ettől függ, hogy milyen megoldásokban gondolkodhatunk majd.

Végezetül számomra szimbolikus a népszavazás eredménye is. Az a furcsa helyzet állt elő ugyanis, hogy valójában mindenki veszített, mégis, szinte az összes szereplő győztesnek hozta ki magát. A kormánypárt nem tudta megmozgatni, fanatizálni a társadalom akkora részét, hogy a szavazás érvényes legyen, így pedig hiába a nem szavazatok diadala, ez csupán pürrhoszi győzelem.

A Jobbik elől a Fidesz sokadik alkalommal lopta el a show-t, ami nem is véletlen. Miközben Nyugat-Európában az a trend, hogy a radikális pártok megerősödnek a tehetetlennek tűnő mérsékelt pártokkal szemben, addig itthon a kormánypárt radikalizálódik, a Jobbik pedig mérséklődni próbál, lassanként egy második Fidesszé válva.

A baloldali szervezetek mindenfélére buzdítottak, de leginkább az érvénytelen voksokat lehet valóban protest szavazatokként értékelni. E téren is főképp a már említett MKKP sikeréről beszélhetünk. Ez a referendum sokadszor mutatta meg, hogy az MSZP, a DK, és a kisebb szövetségeseik mennyire érdektelenek a társadalom széles tömegei számára. Végül ott az LMP, ami lényegében nem kampányolt.

A legnagyobb vesztes azonban talán a józan ész és a demokrácia. Az összeurópai radikalizáció ugyanis nemcsak a menekültválságot egyszerűsíti le a végtelenségig, de általában a közéleti kérdéseket is fehérre és feketére festi, a jó és a rossz küzdelmévé silányítva mindent. Nem nehéz észrevenni ebben a klasszikus háborús logikát. A fenyegetettségre hivatkozva azután lépésről lépésre lebontható a demokrácia összes intézménye, mondván, „A veszély óráiban cselekedni kell és nem beszélni!”. A felhatalmazási törvények, vagy a titkosszolgálatoknak adott nagyobb jogosítványok mintha egy az egyben lemásolnák azt, ami az USA-ban történt 9/11 után.

Zárásként hadd mondjam el, mindezeken túl, én mit láttam ebben a referendumban. Nekem október másodika egy nyugat ellenes népszavazás volt, ami nagyon beleillik az új hidegháború eseményei közé. Még úgy is, hogy nem volt érvényes, jól mutatja, hogy milyen sokan kiábrándultak a nyugati értékekből. Hogy az EU, körülményes működésével, óvatosabb külpolitikájával és gyengélkedő gazdasági teljesítményével szemben az erőt mutató putyini Oroszország, vagy a hatalmas Kína vonzóbb alternatívává tudott válni tömegek szemében.

Úgy vélem azonban, hogy sokan félreértik az eseményeket! Az Unió nem azért van válságban, mert túl demokratikus és ezért túl lassú – szemben a fenti államok gyorsabban reagáló autokratikus, vagy diktatórikus berendezkedésével –, hanem éppen amiatt, hogy nem elég demokratikus – lásd a bejegyzés első felét. Másrészt Oroszország és Kína is válságban van, csak ezt a válságot igyekeznek elfedni az új hidegháborúval, vagy a kozmetikázott gazdasági adatokkal.

Tehát az egész eddigi világrendünk jutott váláságba, nem csupán a nyugati modell! És a korábbi krízisek mindannyiszor megmutatták, hogy a „Nyugat”, demokratikusabb berendezkedésével sokkal rugalmasabb és sokkal inkább képes megújulni, mint a merev, autokratikus, vagy diktatórikus „Kelet”.

1 komment

Címkék: politika közélet demokrácia filozófia népszavazás menekült filo referendum migráció migráns Jobbik MSZP LMP Fidesz DK Spanyolviasz menekültválság október 2-a


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr6811836733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szekertabor · provo.blog.hu 2016.10.25. 14:57:05

"jól mutatja, hogy milyen sokan kiábrándultak a nyugati értékekből"

Ehhez kapcsolódva: európai humanizmus individualista. Nem a közösség érdekeit nézi, hanem az egyénét. Azért kellene befogadnunk a bevándorlót, mert már annyit szenvedett. Az érvelés mögött az egyéni sorsok tragikuma áll, mint példa. Cuki kisgyerek, síró asszony, minden elvesztett élet pótolhatatlan, stb. A bevándorlók többsége tudja, hogy ez ostobaság. Az erő, ami idáig hajtja őket, a tömeg ereje. Együtt kelnek át a háborgó tengeren, és az elpusztult ezrek áldozata segíti célba a túlélő ezreket. A népvándorlás nem egyéni akciók sokasága, már rég nem az. Hanem agresszív terjeszkedés. A család előre küldi a legerősebbet, akinek esélye van, hogy élve eljusson a meghódítandó földrészre. Ha odavész, a családjáért teszi. Ha eléri a célt, a családját támogatja a segélyekből. Ha munkát kap, a családját is magához veszi.
A kollektív családi, törzsi nemzeti érdek offenzív ereje áll itt szemben az individualista humanizmus defenzív gyengeségével. A humanista Európa csak abban reménykedhet, hogy a kínált aprócska részesedés a jólétből és biztonságból az ideérkező kollektív tömegeket szétmorzsolja önző egyénekké, akik azonosulnak az itteni értékrenddel. Ez részben meg is történik. De tehetetlen a kollektivista kultúra megtartó erejével szemben, ami terjeszkedik és hódít.
Bővebben: provo.blog.hu/2016/09/30/a_humanizmus_ongyilkossaga
süti beállítások módosítása