Spanyolviasz

Néhány hónapja a kezembe került Tóth Csaba: A sci-fi politológiája című könyve és miközben olvastam, arra gondoltam, hogy szívesen írnék valami hasonlót pszichológiai szempontból. A popkultúra tagadhatatlanul óriási hatással van az értékrendünkre és a világnézetünkre, de egyben lenyomata is korunknak, ami számomra rendkívül izgalmas kihívássá teszi a téma tanulmányozását. Ebben a bejegyzés sorozatban arra teszek kísérletet, hogy alámerüljek az egyik legnagyobb hatású sci-fi univerzum, a Csillagok háborúja világának lélektani mélységeibe.

Mivel a Star Wars univerzum legismertebb része a mozifilmekben is megörökített történet, így a továbbiakban főként erre helyezek hangsúlyt, kisebb figyelmet szentelve a temérdek könyvnek, videojátéknak, képregénynek és rajongók által készített filmnek.

A Skywalker család terápiás szemmel

Az eddig megjelent két trilógia és a most készülő új középpontjában is a Skywalker család hányattatott sorsa áll. Anakin/Darth Vader, Luke, Leia és Ben/Kylo Ren életén keresztül ismerhetjük meg a régi Köztársaság bukását, a Galaktikus Birodalom felemelkedését és összeomlását, majd az új Köztársaság és az Első Rend közt fölosztott világegyetem ismételt lángba borulását. A Skywalkerek története pedig sok szempontból a generációkon átívelő negatív apakomplexus története.

A Baljós árnyakból tudjuk, hogy Anakin-t a midikloriánok nemzették – mint később kiderül, egy hatalmas sith nagyúr, Darth Plegis mesterkedése nyomán –, vagyis mindenféle apakép nélkül cseperedett Qui-Gon Jinn érkezéséig. A szeplőtelen fogantatás miatt itt akár direkt párhuzamot is vonhatnánk a bibliai Jézussal, de míg Krisztus gyermekkorától tudta, hogy ő isten fia, addig Anakinnak nem volt egy ilyen pozitív képzete az apjáról és nem volt az életében József sem, aki vigyázott volna rá és példát mutatott volna neki.

Anakin rabszolgának született, aki az anyjától kapott ugyan szeretetet, de Shmi nem tudta megvédeni a fiát attól, hogy kicsi korától dolgoztassák és a gazdáik kényük-kedvük szerint adják-vegyék őket. A kis Skywalker egy kemény, kegyetlen világban nevelkedett, ahol nem lehetett igazán gyerek és mire a filmben megismerjük, tulajdonképpen ő a „férfi a háznál”, kézügyességének hála ő a családfenntartó.

Qui-Gon az első pozitív férfiminta a kisfiú számára, aki azonban rövid ismeretség után nehéz döntés elé állítja: vagy eljön vele Jedi-lovagnak tanulni, hátrahagyva hőn szeretett édesanyját, vagy ott marad rabszolgának. Anakin Shmi unszolására végül az utazást választja, de tulajdonképpen már itt kialakul benne egy törés a Jedi-renddel szemben. Habár ez az eljárás és iskoláztatás a Köztársaságon belül teljesen bevett gyakorlat, Skywalker a Tatuinon született, ami kívül esik a Köztársaság határain, így számára az egész teljesen idegen. Az anyjától való elválást óriási veszteségként, traumaként éli meg, amit viszont a Jedik láthatóan nem értenek meg.

Qui-Gon halála a következő veszteség a kisfiú életében. Az élet kegyetlensége, hogy éppen csak hogy kapott egy pozitív apafigurát, máris el kell gyászolnia. Ezután néhai mestere helyett Obi-Wan Kenobi veszi szárnyai alá Anakint. A fiatal Kenobi azonban nem tud igazán tekintélyszeméllyé válni a fiú szemében, kapcsolatuk alapján inkább versengő testvérek, mint mester és tanítványa. Ezt használja ki Palpatin kancellár, vagyis Darth Sidius, aki Obi-Wan-nal szemben elég idősnek, bölcsnek és tapasztaltnak tűnik, hogy Skywalker ne nagyon kérdőjelezze meg az iránymutatásait, így innentől a sith nagyúr tölti be az apaszerepet Anakin életében. Palpatine-t nem köti a Jedik regulája, ezért olyan dolgokban is megértést tud tanúsítani az ifjú padawannal szemben, amikben a kötődést alapvetően elutasító jedik nem. Látszólag együtt érez vele, mikor a kamasszá serdült Anakinnak hiányzik az édesanyja, vagy mikor a későbbiekben a szerelmét félti a szüléstől, így pedig szépen lassan a bizalmába férkőzik. Amikor azután Skywalkernek választania kell a Jedik és a Sith-ek között, a fiú a sötét oldalt választja.

Esetében a Krisztussal való párhuzam azért is áll, mert a Jedik próféciái szerint Anakin lesz az, aki egyensúlyt hoz az erőben, vagyis egyfajta megváltóként tekintenek rá. Talán ez is az oka annak, hogy elnézőbbek vele szemben, a különcségei és kilengései felett szemet huny Obi-Wan és Yoda mester is. (Bár Kenobi időnként próbálja fegyelmezni, a tekintély hiánya miatt ebben sohasem lehet maradéktalanul sikeres.)

Anakin életútjában egyébként számomra az a legérdekesebb, hogy ezt a messianisztikus szerepet végül be is tölti. Mikor az előzménytrilógiában megismerjük, a galaxis még tele van Jedikkel, Sith-ekből azonban csak 2 van, a Jedik tehát túlsúlyban vannak. Skywalker ezt az egyensúlytalanságot az uralkodó segítségével megszünteti azzal, hogy szinte teljesen kiirtják a Jediket – éppen ezért Obi-Wan szidalma A Sith-ek bosszújában, miszerint Anakinnak az lett volna a dolga, hogy legyőzze a Sith-eket, nem, hogy közéjük álljon, alapvetően téves logikán alapszik. Másrészt Anakin/Vader abban a különleges helyzetben van, hogy élete során mind a fény, mind a sötét világában elmerül, így saját magában, személyében is teremt egyfajta egyensúlyt.

Skywalker feldolgozatlan traumái és szenvedélyessége nyomán nem lehetett jó Jedi, de Anakin jobban szerette Amidalát a hatalomnál és a Sith-ek útjára is csak félelemből lépett, így viszont Sith-nek sem volt tökéletes. Mikor az uralkodóval szemben Luke oldalára áll és a szeretetet, a családot választja a sötét oldal helyett, azt a film úgy ábrázolja, mintha visszatérne a fénybe, pedig valójában egy olyan érték mellett teszi le a voksot, ami mindkét vallástól távol áll. Sem a Sith-ek, sem a Jedik nem kötődnek személyekhez, előbbiek a hatalmat, utóbbiak a másokért való önzetlenséget, a szolgálatot helyezik mindenek fölé, Skywalker az élete végén azonban mindkettőre nemet mond. Nem azért öli meg Palpatine-t, hogy a helyére lépjen, ami rendesen a Sith-ek útja lenne, hanem, hogy a fiát védje és a Jedi-rendet is a családjáért, a kedveséért és a gyermekeiért hagyja el.

Anakin tragédiája, hogy ahogy neki sem volt apja, ő maga sem tud soha apává válni egészen az utolsó percekig. Felnőtt élete nagy részét Darth Vaderként éli le, anyjától kapott nevét is elhagyva, vagyis szimbolikusan is elszakad a családjától, elszakad attól a sok fájdalomtól, amit a veszteségei jelentettek. Traumái elől a munkájába és a vallásába menekül. Olyan bántalmazó férfivá lesz, mint a Tatuin gengszterei és rabszolga kereskedői, akiktől kisfiúként félnie kellett. Így válik áldozatból elkövetővé.

Az egész Birodalom a félelemre és a tekintélyelvre épül. Egy olyan, alapvetően maszkulin, soviniszta világ, mint amilyen a két világháború nemzedékeinek realitása volt. Ez a kritikátlan tekintélytiszteletet követelő, militáns közeg Vader lelkivilágát is jól szimbolizálja. A fájdalmából harag lett, és ugyanolyan könyörtelenséggel bánik el mindenféle „rendetlenkedővel”, mint amilyen sok elutasítást ő kapott egykor. A Jedik ugyanis Anakin érzéseit nem egyszerűen nem értették meg, de el is ítélték, negatívan meg is bélyegezték azokat.

Az édesanyjához és Amidalához való kötődése a Jedik szerint nem méltó a rend tagjaihoz, azt gyengeségnek látják. A félelme, hogy elveszítheti őket, a „sötét oldal érzése”, amin uralkodnia kellene. A haragja és a gyásza anyja elvesztésekor megint csak a sötét oldalhoz tartoznak. Mikor pedig Yoda elé tárja a kétségeit és félelmeit Amidala megálmodott halálával kapcsolatban, erre a mester azt feleli, hogy „mondj le mindenről önként, amit fájna elveszítened”. Yoda tanácsa a Jedi-filozófia felől szemlélve érthető és helyénvaló, tényleg megoldást kínálna Anakin helyzetére, ugyanakkor kicsit sem veszi figyelembe, hogy egy olyan embernek, akinek alapélménye a nélkülözés, mennyire nehéz lehet lemondani arról a kevésről, amije van.

Onnantól, hogy a fekete Vader ruhát magára ölti, mindenkiben félelmet ébreszt, mindenkit távolít magától. Ez az álarc ugyan megvédi az intimitástól, az újabb lelki sebektől és csalódásoktól, de közben nagyon magányossá is teszi. Egyedül Luke az, aki hajlandó rá, hogy lassanként átnézzen ezen a páncélon és meglássa mögötte az embert, így Amidala után ő a második, akitől Anakin valódi együttérzést kap. Éppen ez az, ami végül eltántorítja a sötét oldaltól.

Luke és Leia helyzete sok szempontból hasonlít apjuk sorsára. Életük derekán ők sem ismerhetik, kinek a gyermekei, sőt, nekik még anyjuk sincs, hiszen Amidala belehal a szülésbe. Azonban mindketten szerető családban nőnek föl, Luke a mostohanagybátyjánál Owen bácsinál és feleségénél, Beru néninél lakik a Tatuinon, Leia pedig az Alderanra kerül, ahol Organa szenátor és a felesége örökbe fogadják. Míg Luke tudja, hogy Owen és Beru nem a vér szerinti szülei, addig Leia A Jedi visszatérben utal rá, hogy „az anyja mindig szomorú volt”, tehát az ő esete titkos örökbefogadás, a szenátor feleségét valódi anyjának hiszi.

Éppen ebből az alapállásból adódik, hogy mindketten bírnak egy saját férfi és női mintával, míg Anakinnak csak női, anyai mintája volt. Amikor a két testvér nevelőszüleit elpusztítja a Birodalom, Luke és Leia életében is fontos szerephez jut a gyász, de apjukkal ellentétben már fiatal felnőttként és nem gyermekként kell ilyen súlyos vesztességgel szembenézniük – Anakin Qui-Gon halálakor még gyerek, anyjáról pedig önként kell lemondania ugyanekkor.

Leia a nevelőszülei – és félig valódi szülei – hivatását, politikai örökségét viszi tovább és egész életében igyekszik eltakarítani azt a rendszert, ami részben Anakin és Amidala frigyéből sarjadt ki. Eközben maga is feleség és anya lesz és miközben a lázadás élén kiválóan helyt áll, szülőként, Han Solo-val együtt kudarcot vallanak, mikor Ben a sötét oldalt választja, nagybátyja, Luke tanításai ellenére is.

Luke ezzel szemben apja lelki-szellemi útkeresését járja végig maga is, csakhogy miután szintén elveszti első mesterét, az öreg Obi-Want – éppen apja kardja által –, ő nem Palpatine, hanem Yoda hatása alá kerül, és számára az idős mester válik újabb apafigurává. Yoda, talán maga is bölcsebb lett, mert megértéssel viseltet Luke kétségei, félelmei iránt, ahogy az erő által szellem alakban visszatérő Obi-Wan is, ezért az ifjú Skywalker nem ismétli meg apja minden baklövését.

Ennyi lelki munícióval fölvértezve képes arra, hogy a gyűlölt Vaderben meglássa a szeretett és számára nagyon hiányzó Anakint, akire a döntő pillanatban nem súlyt le – szemben apjával, aki egykor egy hasonló párviadalban lefejezte elődjét, Dooku grófot. Mikor Luke a fénykardját is eldobja és ahelyett, hogy Palpatine mellé állna, még megküzdeni sem hajlandó vele, Anakin átállása rémlik föl, ahol Vindu mester és a későbbi uralkodó csatáztak egymással, Palpatine pedig védtelennek, erőtlennek mutatta magát, így kérve Skywalker segítségét.  Luke talán tudja, hogy nem volna esélye a császárral szemben, talán csak így akarja rábírni apját a sötét oldal elhagyására, de azzal, hogy nem harcol, maga is szembegy mindennel, amit a Jedik vagy a Sith-ek képviselnek. Egyúttal az is világossá válik, hogy Palpatine azért akarta megnyerni magának Luke-ot, mert Vader már túlságosan megerősödött, akit szeretett volna egy fiatalabb, képzetlenebb és befolyásolhatóbb tanítványra cserélni, hisz Anakin sérülten, egy kézzel is képes végezni a császárral.

Luke későbbi története egyelőre még homályos, csak annyi tudható belőle, hogy nem sokat tanult a Jedik korábbi hibáiból, mert a régi rendhez hasonló társaságot szervezett, ami azonban balul sült el, mire, akárcsak Yoda, önkéntes száműzetésbe vonult. Legalább ennyire homályos még Ben Solo, vagyis hosszú idő óta az első Skywalker leszármazott története, aki teljes családban nőhetett föl. Szüleit valószínűleg jobban lefoglalta a világ alakítása, mint az otthoni teendők és talán az ebből fakadó elhanyagoltság tette fogékonnyá a szintén rejtélyes Snoke tanításaira, hogy nagyapjához némiképp hasonlóan, vallási fanatikusként ő is a sötét oldalban keressen vigaszt és megerősítést. Ben szintén elhagyta a nevét és Kylo Renként éli az életét, megszakítva a kapcsolatot a családjával. (Ezt hívjuk szakszóval cut-off-nak.)

Azt is tudjuk róla, hogy a negatív apakomplexus őt is elérte, Leiától és Han Solo-tól talán éppen azért fordult el, mert Luke gondjaira bízták, amit esetleg elhagyatásként élt meg, ám az idősebb Skywalker minden bizonnyal ugyanúgy nem tudta betölteni nála az apafigura szerepét, ahogy korábban Anakin esetében Kenobi is kevés volt ehhez. Mestere helyett Ben is egy sötét oldalhoz tartozó erőhasználót, Snoke-ot választotta „apjának”. Mikor valódi apjával sok év után találkozik a Starkiller bázison, Kylo/Ben erős belső küzdelem után végül Han megölése mellett dönt, amivel talán örökre a sötét oldalhoz láncolja magát és egy olyan újabb traumát okoz a család többi tagjának, amit nehéz lesz feldolgozniuk.

A Skywalkerek útja az elhanyagolás, a meg nem értettség, a traumák, a fizikai és lelki bántalmazás, a hivatásbéli megszállottság, valamint a család megtagadásának hosszú története. Luke és Leia példája jól mutatja, hogy mennyire nehéz ebből a körből kitörni, és még ha a saját életükben sikerül is felülemelkedniük az örökségükön, a következő generációnak sincs könnyű dolga. Ben például az apját jégtömbbe fagyasztó, a nagybátyja kezét levágó nagypapa, a közéletért magát és családját föláldozó anyja és nagyanyja, illetve a nagyapját megcsonkító és a halálához közvetve hozzájáruló nagybátyja örökségei közt nem csoda, hogy nem könnyen igazodik el. Nem beszélve arról, hogy Amidala léte, Leia örökbefogadottsága A Jedi visszatér idején még családi titok és így Luke és Leia szüleinek viharos és szenvedélyes szerelme is az. Vader rémtetteiről talán szintén nem szívesen emlékeznek meg a vacsoraasztalnál – mondjuk arról, hogy lánya örökbefogadó szüleit és a teljes bolygójukat az első Halálcsillaggal közvetve ő pusztíttatta el –, tehát elmondhatjuk, hogy a család múltja titkokkal is eléggé terhelt. Nem beszélve „a mindent átjáró erőről” és a vele kéz a kézben járó Jedi/Sith vallásról, ami folyamatosan eszmei keretként szolgál a családot ért különféle behatások értelmezéséhez.

Mindkét hitrendszerről elmondható, hogy erősen moralizál, ami lehetetlenné teszi a lelki sebek begyógyulását. Ráadásul a Jedi filozófia is minden nemzedék férfitagjára nagy terhet ró a Skywalker családban – Anakin a kiválasztott, akinek egyensúlyt kell teremtenie az erőben, Luke maga az „új remény”, egyben a Jedik egyik utolsó reménye is, Ben pedig egy új kezdet képviselője, akinek aközött kell döntenie, hogy nagybátyja vagy nagyapja örökségét (vagy annak nagy részét) tagadja-e meg.

A következő részben a Jedi és a Sith tanok lélektanára szeretnék összpontosítani annak fényében, hogy miként hatottak ezek a Skywalkerekre és a tágabb univerzumra.