Meggyőződésem, hogy ezoterikushoz ugyanazért mennek emberek, amiért mások fölkeresnek egy pszichoterapeutát: megoldhatatlannak tűnő krízisbe kerültek, és segítségre van szükségük, mégpedig gyorsan.
Az ilyen ember kétségbeesett és tele van kérdésekkel, az ezotéria pedig meg is adja az óhajtott válaszokat. A pszichológia álláspontjával szemben, hogy mindenki csak saját maga találhatja meg a jó kérdéseket és rájuk a feleleteket, a segítő dolga pedig ennek előmozdítása, az ezoterikus nagyon konkrétan megmondja, mit kell csinálni. Ráadásul több hónapos, vagy éves terápia helyett néhány alkalmas, vagy akár néhány perces foglalkozással kezelhetőnek tartja a gondokat – módszertől függően.
A magukat alternatív gyógymódnak nevező irányzatokra napjainkban egy egész iparág épült. Saját sajtójuk és boltjaik vannak, és míg sokan csak lesajnáló fél-mosollyal legyintenek az asztrológusok, látók, távgyógyítók, táltosok, sámánok, természetgyógyászok és jósok, stb. hirdetéseit látva, addig mások vallásos buzgalommal csüngenek minden szavukon.
A szkeptikusok szerint az emberi hiszékenység és kiszolgáltatottság hiénái, gátlástalan kihasználói ezek a „sarlatánok”, míg tömegek állítják, hogy olyan esetekben, mikor a modern orvostudomány csődöt mondott, bizony az ezoterikus módszerek segítettek rajtuk.
Tény, hogy az alternatív gyógyászat nem bővelkedik tudományos igényességű hatástanulmányokban, melyek igazolhatnák annak sikerességét a placebo hatáson túl, illetve a keleti medicinával ellentétben sok irányzat évezredes hagyományokkal sem büszkélkedhet. Mégis, néhány esetben valódi segítséget jelenthet egy ezoterikus tanácsa, bár egyben komoly veszélyeket is rejt.
Minden, lelki értelemben vett krízis lényege, hogy az érintettek a korábbi megoldásmódjaikkal nem tudnak jelentős változást elérni, látásmódjuk pedig túlságosan beszűkült ahhoz, hogy másfajta megküzdési lehetőségeket találjanak. Ha valaki elég sokáig marad ilyen állapotban, akkor előbb-utóbb belebetegszik, lelki, vagy fizikai tünetei lesznek, sőt, akár az öngyilkosságig is elmehet.
Míg a pszichológia nem ad egyértelmű válaszokat, „mellébeszél”, addig az ezotéria „megmondja a tutit”. Kinyilatkoztatja mi jó, mi rossz és mi a megoldás. Az ezotéria igazságai jellemzően sorsszerűek, kizárólagosak és totálisak, sőt, nem ritkán igen szuggesztívek: „Ez van és kész. Csak én tudok neked segíteni. Csak akkor leszel jobban, ha pontosan azt teszed, amit én mondok.”
Az ilyen mondatokra egy krízis legmélyén vergődő személy nagyon fogékony, azokat szinte megváltásként éli meg, mert kapaszkodót nyújtanak, és azonnali vigaszt remélhet ezektől, ahogy átadja a változtatás felelősségét az ezoterikusnak. Abban van a valódi erejük, hogy reményt adnak egy jobb életre, hirtelen kezelhetőnek tűnnek általuk a problémák. Mi több, gyakran komoly személyes erőfeszítést és elköteleződést sem igényelnek, mint a pszichoterápia, kvázi helyettünk oldják meg a problémát.
Ennek azonban éppen az a korlátja és veszélye, hogy a megoldás nem a mi megoldásunk lesz, még ha ideiglenesen működik is a recept. Az ezoterikus, a legtöbb esetben, egy kortárs pszichoterapeutával szemben nem kezel partnernek, hanem valamifajta alá-fölérendeltségben van hozzánk képest. Övé a megoldás, így ki vagyunk szolgáltatva neki. Hosszútávon a kompetenciaérzésünk nem nő, az elakadásból semmit sem tanulunk és a következő nehézséghez érkezve ugyanúgy nem fogunk tudni önerőből kiutat találni, mint az előző alkalommal. Ilyen formán ismét a gyógyítóra leszünk utalva, kvázi gyerek szerepbe kerülünk.
A pszichológia azt vallja, hogy a krízis, az elakadás az élet természetes része, és egyben lehetőség a személyiségfejlődésre. Ez azonban nem megy megfelelő szenvedésnyomás nélkül, hisz elég kényelemszeretők vagyunk ahhoz, hogy addig nem mozdulunk, míg nem éget a talaj.
A változáshoz ugyanakkor erőforrások is kellenek, ha pedig valaki kimerül a krízisben, valahonnan töltekeznie kell. Ilyen erőforrás lehet az ezoterikus segítő jól irányzott mondata, vagy a pszichiátria gyógyszeres terápiái, amik gyors enyhülést hoznak, mielőtt a személy ön-, vagy közveszélyessé válna.
Az ezoterikus megközelítés sem elvetendő tehát, de érdemes csínján bánni vele és arra használni, amire valóban alkalmas: fogódzót találni a kétségbeesés legmélyebb bugyraiban. Ugyanakkor jobb észben tartani, hogy hosszabb távon a személyiségfejlődés sem úszható meg, de késleltethető, hogy az egyén teherbírása a megfelelő szintre kerüljön.
Utolsó kommentek