HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

Közösség

Utolsó kommentek

Címkék

21.század (1) 25 év (1) 3. világháború (3) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) álszentség (3) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) a gyerek érdeke (2) baloldal (2) bántalmazás (1) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) bio (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) Connor (1) Covid 19 (1) csábítás (1) csábító (1) család (7) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csoportnyomás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (17) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (5) diplomácia (3) Disney (1) divat (4) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (2) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (4) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (13) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (4) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (4) Euróoai Unió (1) Európai Unió (3) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (15) fenntarthatóság (3) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (85) filozófia (79) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (5) gazdaság (19) gazdasági válság (5) gazdasági világválság (1) gender (1) generáció (1) genetika (1) genocídium (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (3) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (4) gyerekvállalás (2) gyerek érdeke (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (7) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (3) halandóság (1) hangulatzavar (1) Han Solo (1) harcászat (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (13) házasság (3) hazugság (1) HBO (1) heteroszexualitás (1) hidegháború (2) Hidegháború (1) hiedelem (4) hierarchia (1) hipokrácia (3) hippi (1) hit (1) Hitler (2) Holokauszt (2) homeopátia (1) homoszexualitás (2) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) humán ökológia (1) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idő (1) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) II. világháború (1) III. világháború (1) illiberalizmus (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) ismerkedés (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (3) jövőkép (1) jövőkutatás (3) Jung (1) jutalom (1) Kádár (1) kapcsolatok (2) kapitalizmus (4) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (16) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (4) környezetvédelem (4) Koronavírus (1) korrupció (1) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (18) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) különleges katonai művelet (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (2) Leia (1) lélek (12) lélektan (26) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (3) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (2) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (2) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) Mayer Máté (3) média (7) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (2) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (12) migráns (2) migránsok (2) mítosz (5) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (4) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkaerőpiac (1) munkahely (1) náci (3) nácizmus (2) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) NATO (1) Nem (1) Nemiség (1) nemiség (2) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népirtás (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) norma (5) normák (4) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) nyugat (1) Nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (4) ökológiai válság (4) ökologizmus (1) öko bolt (1) oktatás (2) október 2-a (1) oligarcha (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (2) öreg (1) öröm (1) orosz-ukrán háború (3) oroszok (2) Oroszország (5) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pandémia (1) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (16) párkeresés (1) pártok (1) párválasztás (1) patológia (1) patrícius (1) pedofília (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (24) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (2) populizmus (4) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (42) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) Rákosi (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszer (1) rendszerhiba (1) rendszerszemlélet (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (3) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skynet (1) Skywalker (1) Snoke (1) Soros (1) sorozat (2) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (65) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (6) szabad akarat (2) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (4) szex (6) szexizmus (2) szexmentes kapcsolat (1) szexualitás (6) Szexualitás (1) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (2) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorgalom (1) szorongás (1) Szovjetunió (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (3) szülői alkalmasság (1) szülők (2) szülőkép (1) szülőszerep (2) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalmi feszültség (1) társadalom (79) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (9) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) Terminator (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (17) transzperszonális (1) trend (3) Trianon (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (15) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Ukrajna (3) Ukrjana (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (2) vagyoni egyenlőtlenség (3) vagyonkoncentráció (5) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (4) vallás (9) valóság (1) valós vágyak (1) válság (9) változó világ (1) világcég (1) világháború (1) világjárvány (1) világkép (1) világnézet (1) világpolitika (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) vilápolitika (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) Westworld (1) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (7) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2021.11.11. 07:05 Mayer Máté

"A múltból tanulj és ne benne élj!" - A Rákosi- és a Kádár-rendszer

Miközben a Rákosi-korszak és az '56-os forradalom megítélése viszonylag egységes a magyar politikai gondolkodásban, addig a Kádár-rendszerről két, egymástól markánsan különböző, párhuzamos narratíva él. Egyesek egy hazaáruló, a szovjeteket elvtelenül kiszolgáló, a népet megnyomorító rezsimként gondolnak vissza rá, másokban egy a mainál kiszámíthatóbb, biztonságosabb, tervezhetőbb élet emlékeként él és boldog nosztalgiával tekintenek a Kádár-korra. És megint mások egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, vagy, mert egyszerűen nem szólítja meg őket, vagy, mert a mindennapi megélhetésre koncentráló nyomorgók, akik helyzetük okán nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy elvont dolgokkal múlassák az időt.

Ezzel a négyféle hozzáállással megítélésem szerint leírható a magyar társadalom hozzáállása minden más közügyhöz is. De függetlenül attól, miként tekintünk egy korszakra, vagy eseményre, az hat az életünkre és különösen igaz ez a megelőző rendszerre, ami örökségében minden más történelmi epizódnál erősebben van jelen a mindennapjainkban.

A bejegyzés sorozat előző részében a hidegháború témáját jártam körül, ami a Rákosi- és a Kádár-kor tágabb kulisszáit is adta, ebben az írásban pedig a magyar vonatkozásokra koncentrálva szokás szerint párhuzamokat keresek a múlt és a jelen között, illetve tanulságokat a jövő számára.

A korszak megítélésének ellentmondásossága már a rendszer kiépülésének első lépéseitől jelen volt. Egyesek a második világháború végén a szovjet csapatok bejövetelét az országba felszabadulásként, mások megszállásként élték meg. Ez a kettősség pedig nagyon is érthető, ha tudjuk, hogy mennyire sokféle élethelyzetben voltak akkor is a polgártársak. Egy a nyilasok fogságából kiszabadított ember számára valóban felszabadulás lehetett a szovjetek érkezése, ahogy egy addig hátrányos helyzetben lévő baloldali gondolkodású személynek is, míg egy orosz katonák által megerőszakolt nő, vagy egy rangjától és pozíciójától megfosztott helyi vezető joggal láthatta azt megszállásnak.

A mai közbeszédben egymás megértése talán azért is nehéz, mert hajlamosak vagyunk csupán a saját nézőpontunkból vizsgálni egy kérdést, majd azt általánosítani, végül pedig egészen felfoghatatlanná válik a számunkra, hogy a másik egyáltalán hogyan gondolkodhat másként ugyanarról a kérdésről. Hogy egy nagyon hétköznapi példát hozzak, egy vagyonosodó, felső-középrétegbeli számára például a lakópark építések egy fejlődő, erősödő ország képét mutathatják, ahol a dolgok jó irányba tartanak, hisz neki ez vagy új otthon, vagy jövedelmező befektetés. Eközben egy átlagember számára elérhetetlenül drágák ezek az ingatlanok és inkább csak a "kapun kívülről" szemlélheti a beruházást, amit joggal nem érezhet róla szólónak, őt megszólítónak, miközben a saját lakhatási gondjaival mintha kevésbé törődnének a hatalmon levők. Egy ilyen ember számára a jó GDP adatok és a hasonló beruházások talán úgy látszódhatnak, hogy az ország egy kis része számára mennek csupán jól a dolgok, mindenki mást kihagynak a sikerből.

Visszakanyarodva, a szovjet megszállás megítélése azért kulcskérdés a korszak megértéséhez, mert mind a Rákosi-, mind a Kádár-rendszer ebből merítette a legitimációját. Más szóval, ha nincsenek itt az orosz katonák, akik túszul ejtették a magyar államot – akárcsak pár hónappal korábban a németek –, akkor Rákosi és Kádár talán sosem juthatnak hatalomra, vagy ha mégis, sokkal előbb leváltották volna őket.

Ezt a tényt ugyanakkor mindkét vezető szerette volna a szőnyeg alá söpörni, hisz mennyivel vonzóbb az országot a háború pusztításai után újjáépítő, vagy a viszonylagos jólétet megteremtő, jó, atyai vezető képében tetszelegni, mint egy bábkormány élén álló, bármikor lecserélhető figuraként, aki a megszállókat gátlástalanul és elvtelenül kiszolgálja. Hogy az imént említett, vonzóbb látszatot fenntartsák, a szovjet és a többi, szovjetek által megszállt ország vezetőihez hasonlóan azt hangoztatták, hogy szocializmust építenek. Vagyis fogtak egy ideológiát, amivel igazolni próbálták a működésüket, miközben ténylegesen az orosz imperializmust építették csupán. Ez a kettős beszéd, hogy nem lehet kimondani, ami valójában történik, hanem helyette valami magasztos képet kell hizlalni, a rendszerváltás után is megmaradt, kezdve a privatizációnak nevezett lopássorozattal.

Másfelől, itthon a szocializmus és a külföldi megszállók kiszolgálása erősen összefonódó képzetek. Túl azon, hogy a szocialista ideológia hagyományosan kevésbé tartja fontosnak a nemzetet, mint a jobboldali elgondolások, itthon ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a jobboldali gondolkodású polgárok számára a baloldali eszmék mindig is valami idegen szívű, nemzetietlen képződménynek tűnnek. És persze az sem segített, hogy az elmúlt 11 évben az ellenzék pártjai gyakorta az EU-tól vártak és várnak segítséget a 2/3-al kormányzó Fidesszel szemben, mivel nekik maguknak nincs elegendő politikai erejük a kormánypárt ellensúlyozására.

A fent említett kettős beszédet a pszichológiában double-bind kommunikációnak nevezik és több kutatás is azt találta, hogy skizofrének családjában a szülők nem ritkán ezen a módon kommunikálnak a gyerekeikkel, akik így kettős valóságban nőnek fel. A skizofrén analógia pedig sajnos korunk közgondolkodására is részben igaz: a kormánypárti és ellenzéki szavazók párhuzamos valóságokban élnek és gondolkodnak. Jóformán csak abban értenek egyet, hogy, ha a másik tábor kerül hatalomra, vagy folytatja a kormányzást, akkor eljön a világvége, ami számomra különösen ijesztő.

Nem egyszerűen értékrendbeli különbségről van itt szó, hanem ténylegesen egész másként látják a realitást az egyik és a másik tábor képviselői, egymást pedig egyre inkább démonizálják. Ez a folyamat pedig már jó párszor vezetett polgárháborúhoz, vagy népirtáshoz a történelemben...

A szélsőséges, paranoid gondolkodás még a 2000-es évek közepén is csak a konteó hívőket jellemezte, akiktől minden magára valamit is adó ember elhatárolódott. Ma pedig az a main stream, hogy mögöttes összefüggéseket, háttérhatalmi szervezkedést keresünk számos folyamat mögött és vezető politikusok érvelnek éppen úgy, mint az összeesküvés-elmélet hívők, csak őket nem kinevetik, hanem megválasztják ezért.

A Kádár korra visszatérve, a diktatúra idején folytatott kettős beszéd következtében lett a birtokos parasztból kulák, aki a nép ellensége, az '56-os forradalomból fasiszta zavargás, a hiánygazdaságból szocialista jólét, vagy épp Kádár Jánosból, a forradalom véreskezű leverőjéből és az államot eladósító politikusból a békét és a jó életszínvonalat megteremtő János bácsi. A sort nagyon hosszan lehetne még folytatni, és ahogy egyre tovább élt a társadalom e kettős beszédet hallgatva, talán egyre nehezebbé vált a valóság és a propaganda szétválasztása. Különösen azt nem lehetett könnyű felismerni, hogy a '60-as évektől megemelkedő életszínvonal nem a Kádár kormányzat, vagy a jól működő szocializmus eredménye volt, hanem a Nyugat sikere. Hisz nyugaton annyira jól ment a gazdaságnak, annyi felesleges pénz termelődött, hogy tudtak hitelezni még a válságba jutó szocialista blokk országainak is. Itt azután ezekből a hitelekből pótolták azt, amit a szocialista tervgazdaság nem tudott megtermelni.

Ez az eladósodás a Kádár-rendszer legtovább ható öröksége, amit még az unokáink is nyögni fognak. A rosszul elköltött hitelek miatt omlott végül össze a rendszer gazdaságilag, ezért voltunk csőd közeli helyzetben a rendszerváltás idején, ezért volt szükség a privatizációra és a Bokros-csomagra, de még a 2008-as gazdasági válság hatásai is enyhébbek lettek volna másfajta történelmi előzmények után.

Az is a kádári örökséghez tartozik, hogy a magyar társadalomban már addig is meglévő ellentétek bal és jobb oldal között tovább mélyültek. Az egykor vagyonos polgárok, illetve leszármazottaik, akiket a diktatúra idején kifosztottak, kitelepítettek, vagy akár bebörtönöztek, vagy megöltek, a rendszerváltás után kártalanítást és a velük, vagy felmenőikkel szemben jogsértést elkövetők felelősségre vonását várták volna. Előbbi azonban csak féloldalasan tudott megvalósulni - csőd szélén volt az állam, így nem futotta tisztességes kárpótlásra -, a felelősségre vonások pedig máig váratnak magukra.

Nem egy pártállami tisztviselő a hatalom közelében maradhatott, néhányukból a '90-es években vállalkozó lett, aki privatizáció címén lopta ki az állami vagyont, így alapozva meg saját tőkéjét és gazdasági súlyát, mások demokratikus politikussá vedlettek és főként a Szocialista Pártban politizálva, majd választást nyerve töltöttek be ismét vezető állami tisztségeket.

A felelősségre vonást és teljes kártérítést hiába váró egykori elit ugyanakkor kevés együttérzést kapott a sérelmeivel kapcsolatban az akkori politikai baloldalról, ahogy a nyilas és a náci rémtettek áldozatai és leszármazottaik meg a jobboldalról számíthattak mérsékelt empátiára. Egymás sérelmeinek az el nem ismerése pedig királyi út kicsiben ahhoz, hogy egy párkapcsolatot a szakítás felé kormányozzunk. Ha társadalmi méretekben tesszük ugyanezt, akkor pedig beleütközünk egy olyan problémába, hogy igen bajos elválni, mivel a különköltözés nem megvalósítható, hisz mindenkinek ez a hazája. Kicsit ilyennek látom a mai magyar társadalmat is, mint egy elvált házaspár, akik még mindig egy fedél alatt laknak és folyton marják egymást.

Számomra a Kádár-kor és a rendszerváltás további fontos tanulsága, hogy mit várnak a polgárok leginkább a politikusoktól: "emeljék az életszínvonalat, különben meg hagyjanak minket békén". Rákosi kemény diktatúrája, hogy sok mindenbe beleszólt, hogy rettegésben és alacsony életszínvonalon tartotta a polgárokat csak addig volt fenntartható, míg a sztálini Szovjetunió támogatta ebben - meg persze ezt is várták el tőle. Igaz ugyanakkor az is, hogy az ország újjáépítésével, a gazdaság újjászervezésével is neki kellett bajlódnia, így finoman szólva sem voltak ideális körülményei a kormányzáshoz. Ahogy azután eltűnt mögüle az erő '56-ban, a népharag gyorsan elsöpörte a gyűlölt szovjethű klienskormányt.

Kádár hozzá képest más tészta volt. Talán elődje hibáiból tanult, talán a saját józanabb, politikusabb alkata miatt, mindenesetre Magyarországból a Keleti Blokk kirakat országát hozta létre. Persze a keze alá dolgozott az is, hogy a háború utáni újjáépítés egy jó részét elődje idején elvégezték már, illetve az akkori szovjet vezetés eleve sokkal puhább diktatúrát épített, mint Sztálin Rákosi idején és sok támogatásra számíthatott Moszkvából.

Cserébe nem várt mást a polgároktól, csak, hogy ne foglalkozzanak közügyekkel, azt hagyják szépen a vezetésre. Ez a mentalitás pedig szintén máig erősen átszövi a közgondolkodást minden politikai oldalon.

Azután nagyon erősen formálta az ország arculatát és társadalmát is az erőszakos urbanizáció. Panel lakótelepek sorát húzták föl és vidékről, illetve az agglomerációból tömegeket költöztettek be a nagyvárosokba munkásnak. Amivel végső soron előidézték egy sor természetes kisközösség felbomlását, amik helyett a lakótelepeken élők nem igen hoztak létre újakat. Nem is voltak ehhez megfelelő közösségi terek a hatalmas tömbházakban. Mindezzel pedig a társadalmi önszerveződés koporsójába ütöttek be néhány fontos szöget.

A gyors ütemű városiasítás mellékhatása az is, hogy máig Budapest egyes részei infrastruktúrájukat és a tömegközlekedésüket tekintve erősen „vidéki jellegűek”, a város erőszakos terjeszkedését ugyanis nem követték az infrastruktúra átgondolt fejlesztései és ezzel napjaink városvezetőinek kell(ene) bajlódnia.

Az építészetben és más művészeti ágakban minden szempontot felülírt a funkcionalitás, megteremtve véleményem szerint a legrondább, leginkább tájidegen mementóit a kornak, melyek máig megosztó viták tárgyát képezik a művészvilágban, legutóbb a budai vár átépítése kapcsán. A széles közvélemény azonban talán nem hullat túl sok könnyet, mikor a szocreál "remekei" lekerülnek a falakról, a polcokról és elbontásra ítéltetnek az utcákon.

Ugyanakkor ebben az időben vált általánossá szinte mindenütt a közvilágítás, a csatornázás és az iható csapvíz bevezetése is. A Kádár-rendszer bizonyos vonatkozásokban modernizálta, a kor technológiai színvonalára emelte az országot – az ipart leszámítva, ahol korszerűtlen megoldásokat erőltettek, ez is vitt el bennünket a csődig.

A teljes foglalkoztatottság kényszerű megteremtése az általános munkamorálnak nem tett jót, ami ma felemásan jelenik meg. Azok az emberek, akiket bekényszerítettek a gyárakba és irodaházakba, vagy ki a földekre, de ott lazsálhattak, később a rendszerváltás legnagyobb vesztesei lettek. Java részt ők alkotják ma azt a mélyszegénységben élő Magyarországot, amivel egyik kormányunk se tudott érdemben mit kezdeni és az ő valóságuk szinte elképzelhetetlen egy nagyvárosi polgár számára. Másrészt, a fusizás lehetősége a '60-as évek második felétől az anyagilag előrejutni vágyó ember számára megteremtette a legális utat a saját autó, a tóparti nyaraló, a munkamánia és a kiégés felé. Ma ugyanilyen túlteljesítő, túl sokat dolgozó mentalitással járnak tömegek a multi cégek irodáiba dolgozni, hogy megteremtsenek egy olyan életszínvonalat, amit, Kádár kori elődjeikhez hasonlóan nem tudnak kiélvezni.

A társadalomra visszatérve a nők rendeleti úton történő emancipációja is megtörtént. Papíron a Kádár-rendszer óta a nők és a férfiak egyenjogúak hazánkban. Csakhogy ez sokkal inkább azt jelentette a gyakorlatban, hogy mindkét nem egyformán jogfosztottá vált. Mindenki szavazhatott, de csak az állampárt jelöltjére. Mindenki vállalhatott munkát, vagy tanulhatott, ami elvárássá is vált a nőkkel szemben. A feudalizmus végével egyre tarthatatlanabbá váló egykeresős családmodellt ekkor váltotta fel a kétkeresős modell, ami jót tett a gazdaságnak és a nők munkaerő-piaci helyzetének és rosszat a gyermekeknek. Ekkortól vált általános gyakorlattá, hogy a gyereknevelést a bölcsődékre, óvodákra és iskolákra hagyta egyre több család, hogy el tudják látni kötelező feladataikat a munkahelyükön.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a fajta megoldás nem egyszerűen lehetőségeket teremtett a nők számára, nem döntési szabadságot hozott magával, hanem rákényszerítette őket, hogy dolgozzanak. Meggyőződésem, hogy ennek a gyakorlatnak a visszacsapása ma a magukat konzervatív-kereszténynek valló nők egy része felől, hogy az anyasághoz való joguk, az anyai helyzetük megerősítéséért kardoskodnak.

A korszak ágyazott meg annak a fajta korrupciónak is, aminek egy részét máig nyögjük. Azzal, hogy az ország szerényebb anyagi lehetőségei és a szocialista gazdaság és társadalompolitika miatt itt nem az alsóbb rétegek emelkedtek fel a középréteg szintjére, hanem mindenki lesüllyedt az alsó középréteg szintjére, megjelent az orvosoknál a hálapénz, mint fizetés kiegészítés. A rendőröket meg lehetett vesztegetni bizonyos, kisebb horderejű ügyekben. A hivatalnokoknál ajándékokkal el lehetett érni a gyorsabb ügyintézést és a kedvezőbb elbírálást, stb.. Ahogy a szocialista nagyvállalatok esetében nem volt elvárás a gazdaságos működés biztosítása, a párthűség már annál inkább, úgy hozzá nem értő, de végletekig lojális vezetők egész sorát sikerült kitermelni, akiket persze nem ritkán ismeretségi alapon választottak ki és ez a gyakorlat sok esetben ma sincs másként…

Végül a határon túli magyarság és az országban élő magyarság közti szakadék is a rákosi-i és a kádári örökség része. Ahogy nem volt szabad Trianonról, vagy a határon túliak helyzetéről, jogsérelmeikről beszélni, úgy született meg ebben a kérdésben is egy kettős narratíva. Egyesek, akik személyesen kevésbé voltak érintve, vagy meggyőződésből követték a központi ideológiát, vakká váltak a határon túl rekedt magyarok helyzetére és számukra Trianon is egy meghaladott történelmi eseménnyé vált, amin "jó lenne, ha mindenki túltenné magát végre". Az ő érzéketlenségük a rendszerváltás után a jobboldaliakban a baloldal nemzetietlenségét erősítette.

Ezzel párhuzamosan egy másik narratíva a trianoni jogsérelem orvoslásáról nem tett le és a határon túliak érdekeit igyekezett szem előtt tartani. A rendszerváltás után a jobboldali pártok számára idővel politikai eszközzé is váltak a határon túli magyarok és az ő vélt, vagy valós érdekeik. Ennek bővebb kifejtését a fenti linkre kattintva találja a kedves olvasó.

Ezzel a bejegyzéssel zárom le egy időre a blogon a "múltból tanulj és ne benne élj!" sorozatot. Remélem, hűséges olvasóim továbbgondolásra érdemes mondatokkal és kissé árnyaltabb, a mai közbeszédhez képest részletesebb képekkel gazdagodtak általa!

13 komment

Címkék: történelem társadalom filozófia szocializmus filo Rákosi Kádár Szovjetunió Spanyolviasz


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr8116752392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2021.11.11. 07:27:02

Az, hogy valójában megszállás volt te magad is kimondod amikor leírod, hogy sem Rákosi, sem Kádár nem kerülhetett volna a székébe a szovjet hadsereg nélkül, és nem is maradhatott volna ott. Ami azt jelenti, hogy bizony az átlagpolgár a hatalomvételt nem felszabadulásként, hanem megszállásként érte meg.

"Azután nagyon erősen formálta az ország arculatát és társadalmát is az erőszakos urbanizáció."

Ez egy természetes folyamat volt, ami minden fejlett országban végbement. Ez volt a mezõgazdasági forradalom, ami két dologgal is járt: egyrészt drasztikusan csökkent a mezõgazdaság munkaerõigénye. Ez azt jelenti, hogy sok-sok ember ment faluból városba munkásnak, és nekik kellettek a panelek. De ez nem valami külsõ erõszak következménye volt, hanem a traktoroké, kombájnoké. A másik a magasabb életszínvonal. Onnantól kezdve az átlagpolgár már nem éhezett még a béketáborban sem - legalábbis a nyugati részében nem.

De igazából akkor lett jó a helyzet, amikor kirakatország lettünk, ahol a a béketábor megmutathatta a nyugati baloldalnak hogy nem is olyan szar dolog a szocializmus. Ahol ilyen nem volt (Pl. Bulgária, Románia) sokkal szarabb volt az átlagpolgár helyzete.

MEDVE1978 2021.11.11. 15:37:02

Jó hosszú. Igazából jó is meg rossz is, hogy kitekintgetés van benne a mára. Jó, mert hogy kontinuitás szemléletet ad, rossz, mert az ember valahogy úgy érzi, hogy a szerző ki akarta nagyon írni magából a jelenlegi helyzetet érintő véleményét és így kicsit öncélúnak hat.

"Vagyis fogtak egy ideológiát, amivel igazolni próbálták a működésüket, miközben ténylegesen az orosz imperializmust építették csupán." Szerintem ezt egyikük sem építette. Rákosi tisztában volt azzal, hogy az orosz csapatok nélkül neki kötél lenne, éppen ezért próbált hegemóniára törekedni és az 1950-es évek elején már sztálini mintára a kommunistákat kezdte el koncepciós perbe fogni. Rákosi a saját személyi kultuszát építette, nem igazából érdekelte őt az orosz imperializmus, mint olyan. Kádár ezzel szemben lavírozott, rájött, hogy a szocialista rendszerben ő csak úgy maradhat hatalmon, ha enged egy kicsit a népnek. Közben szerintem hitt a szocialista eszmében, persze azzal a fűszerrel, hogy ő viszonylagos jólétben vezethette az országot.

"A szélsőséges, paranoid gondolkodás még a 2000-es évek közepén is csak a konteó hívőket jellemezte, akiktől minden magára valamit is adó ember elhatárolódott. Ma pedig az a main stream, hogy mögöttes összefüggéseket, háttérhatalmi szervezkedést keresünk számos folyamat mögött és vezető politikusok érvelnek éppen úgy, mint az összeesküvés-elmélet hívők, csak őket nem kinevetik, hanem megválasztják ezért."

Van egy mondás, miszerint attól, hogy üldözési mániád van, nem biztos, hogy nem üldöznek. A világ nagyon bonyolult lett a korábbiakhoz képest az átlagember számára. Az átlagembert irtózatosan sok befolyásolási kísérlet éri. Ma már minden reklám masszívan próbálja befolyásolni a fogyasztásunkat. A kormányok korábban nem szentek voltak, de azért próbáltak annak tűnni az adott rendszeren belül. Ma már simán elképzelhető, hogy egy kormánytagot mondjuk elítéljen a bíróság (Berlusconi), bebizonyosodjon róla, hogy kém volt (Medgyessy Péter), netán az, hogy miközben teljesen konzervatív értékekkel teletüzdelt alkotmányt ír, igazából homoszexuális orgiákon vesz részt bedrogozva (Szájer József). Nem véletlen, hogy az emberek bizalma jelentősen megrendül a kormányokban, autoritási figurákban. Ennek pedig az a vége, hogy egyre többen nem tudják, hogy hol a normalitás vége, mikor hazudik a politikus, a kereskedő stb. és elkezdenek háttérszándékot sejteni. Ebből jön az összeesküvéselmélet aztán. Jelenleg egy olyan világban élünk, ahol egy olyan városból jött a COVID 19, amelyikben egyáltalán nem hemzsegnek se a denevérek, se más állatkák, viszont azért van egy olyan labor, ami pont ilyen vírusokkal foglalkozik. Az emberekben ilyenkor bekapcsol a logikai érzék, hogy itt van valaki mögötte, valaki hazudik. Folyt köv

MEDVE1978 2021.11.11. 16:10:33

Folyt
"Ez az eladósodás a Kádár-rendszer legtovább ható öröksége, amit még az unokáink is nyögni fognak. A rosszul elköltött hitelek miatt omlott végül össze a rendszer gazdaságilag, ezért voltunk csőd közeli helyzetben a rendszerváltás idején, ezért volt szükség a privatizációra és a Bokros-csomagra, de még a 2008-as gazdasági válság hatásai is enyhébbek lettek volna másfajta történelmi előzmények után."

Ez szerintem gazdaságilag nem így van. A magyar államadósság nem tekinthető magasnak nemzetközi összehasonlításban. Ha a kérdést valaki úgy teszi fel, hogy a rendszerváltáskor hiba volt-e nem kérni az adósságok elengedését, akkor a válasz szerintem igen. Ugyanakkor a modernizációs deficit, a gazdaságszerkezet olyan rossz volt, a gazdaság pedig annyira elavult, hogy mindenképpen óriási mennyiségű tőkét vett igénybe a modernizáció. Magyarul: nem az adósság a baj, hanem az, hogy rossz helyre költöttük.

"Az is a kádári örökséghez tartozik, hogy a magyar társadalomban már addig is meglévő ellentétek bal és jobb oldal között tovább mélyültek."
Itt és ezt követően lényegében azt a hipotézist állítod fel, hogy a bal- és jobboldali szavazótáborok már a Kádár korszakban megmerevedtek és utána ezek a határvonalak nem módosultak, beégtek. Behozod a kárpótlást is, holott nem láttam még semmilyen statisztikát, közvéleménykutatást, kimutatást arról, hogy ezek az ellentétek, törésvonalak ilyen dinasztikusak és merevek lennének.

"Nem egy pártállami tisztviselő a hatalom közelében maradhatott, néhányukból a '90-es években vállalkozó lett, aki privatizáció címén lopta ki az állami vagyont, így alapozva meg saját tőkéjét és gazdasági súlyát, mások demokratikus politikussá vedlettek és főként a Szocialista Pártban politizálva, majd választást nyerve töltöttek be ismét vezető állami tisztségeket.A felelősségre vonást és teljes kártérítést hiába váró egykori elit ugyanakkor kevés együttérzést kapott a sérelmeivel kapcsolatban az akkori politikai baloldalról,"

Bizony, de ez azt feltételezné, hogy a jelenlegi jobb és baloldalnak nevezett társaság összetétele kb. ugyanaz, mint akik a pártállami időkben vagy a rendszerváltás után pozícióba kerültek vs. a pozícióba nem kerültek, második világháború előtti elit. Ez szerintem tévedés, pl: Csányi Sándor nagyon jóban volt a párttal mindig is, Mészáros Lórinc és Szíjj László sem kisemmizettként tengette napjait az átkosban. Pintér Sándor, Martonyi János MSZMP tagok voltak. A jelenlegi jobboldali FIDESZ döntő része szocialista volt, élen a KISZ titkár Orbán Viktorral és az MSZMP kutatóintézetében dolgozó Kövér Lászlóval. Orbán Viktor apja Orbán Győző MSZMP tag volt, majd propagandista, később Líbiában - külföldön dolgozhatott. Ilyet nem megbízható elvtársaknak kevésbé engedtek.

Szóval az általad felvázolt kontinuitás nincsen szerintem vagy inkább csak egy kellemes jobboldali mítosz.

"emeljék az életszínvonalat, különben meg hagyjanak minket békén".

Általában az emberek mindenhol ezt várják a kormánytól, nem? :)

"Azután nagyon erősen formálta az ország arculatát és társadalmát is az erőszakos urbanizáció. Panel lakótelepek sorát húzták föl és vidékről, illetve az agglomerációból tömegeket költöztettek be a nagyvárosokba munkásnak."
Itt egyetértek mindnightcoderrel abban, hogy ez a folyamat mindenképpen lezajlott volna. A második világháború utáni kertek Magyarországa koncepció nem volt életképes és az urbanizáció a világban ma is zajlik. Egyébként most olyan borzalmasan hangzik az, hogy sokan költöztek a "hatalmas tömbházakba". Igazából ez nem így volt már akkor sem, a legtöbb ember örült, szinte verseny volt a panelekért. Az építési boom kezdetekor ugyanis nagy volt a lakáshiány és a meglévő lakásállomány sem volt komfortos. Dunaújváros esetében például olvastam egykori beszámolókat (azok még Sztálini barokk tömbházak, nem panelek), hogy az új ház milyen modern, van folyóvíz, fürdőszoba, gáztűzhely a konyhában, gáz vagy központi fűtés. Ez akkoriban a falusi emberek döntő részének luxusnak számított. Ugyanez volt a helyzet a panelekkel is. Anyámék 2 éves koromig nagymamámmal és nagypapámmal egy lakásban éltek "összezsúfolva". Emlékszem még óvodás koromra, amikor anyám mondja, hogy mennyire szuper, hogy beköltöztünk a panelba, mert itt saját életterük lehet. A társadalom atomizálódását illetően sem gondolom, hogy teljesen igazak a leírtak. Az új környezet ugyanis akkoriban új identitással is járt, mert a városban is volt gyár, művelődési ház, focicsapat és kocsma. Az igaz, hogy a tradicionális falusi kultúra ezzel eltűnt, de az amúgy is eltűnt volna.

MEDVE1978 2021.11.11. 17:49:38

" teljes foglalkoztatottság kényszerű megteremtése az általános munkamorálnak nem tett jót, ami ma felemásan jelenik meg. Azok az emberek, akiket bekényszerítettek a gyárakba és irodaházakba, vagy ki a földekre, de ott lazsálhattak, később a rendszerváltás legnagyobb vesztesei l
lettek. "

Ezt lehet így is felfogni, ugyanakkor én nem ezt a részét emelném ki. Ezek az emberek valamilyen helyen voltak kontrolláltan. Fel kellett kelniük és el kellett menniük valahova, ahol akár ténylegesen meg is tanulhattak is., rendszer volt az életükben. A gyerekeik kötelezően iskolába kellett járnia, rendszer volt az életükben. A létező szocializmusban a társadalom sokkal átjárhatóbb volt, a gyerekeikből lehetett akár képzett ember, kitörhettek a szegénységből.
Hasonló példa, hogy volt egy telex vagy 444 riport a közmunkáról. Bevezették a közmunkát és ezt követően kimentek a riporterek a borsodi kis falvakba, hogy lefilmezzék mennyire utálják a helyiek. Volt ilyen is, de a többségük azt mondta, hogy legalább dolgozik, hasznos a közösségnek.

"A korszak ágyazott meg annak a fajta korrupciónak is, aminek egy részét máig nyögjük."
A korrupció a magyar kulturális örökség része. Természetesen nem a Kádárkorszakban kezdődött, hanem nagyon régre vezetnek vissza a gyökerei. Amíg a reneszánsztól kezdve Nyugat-Európában a gazdag polgárok egyre jobb és jobb pozíciókat harcoltak ki maguknak az uralkodó gyakorlati szerepe pedig viszonylag korlátozott volt, nekünk török-Habsburg megszállás jutott. A viszonyokat, életkörülményeket döntően nem a gazdasági sikeresség, netán leleményesség, hanem a mindenkori hatalomhoz fűződő viszony határozta meg. Az elnyomásra a különböző rezsimek széles körű bürokráciákat működtettek, ez pedig termékeny táptalaja a korrupciónak. Mivel Magyarország rövid szünettel egészen 1989-ig idegen hatalmak befolyása alatt volt, a korrupció is virágzott.

A trianoni narratívában sem értek egyet. Még emlékszem 1989-re és a falurombolás okozta általános felháborodásra, a marosvásárhelyi csatára. Senki sem szerette akkor a románokat. Nem hiszem, hogy a határontúli magyarokhoz való viszonyulás az 1989 előtti internacionális szocialista meggyőződésre vezethető vissza. Ezt olyannyira látni, hogy 2004-ben Gyurcsány Ferenc is egyszerű szociális demagógiával (23 millió román) kampányolt a határon túli magyarok állampolgársága ellen.

Mayer Máté 2021.11.12. 08:02:24

@midnight coder: Köszönöm a hozzászólásod!

Beszéltem nem egy olyan akkori átlagemberrel, akik felszabadulásként élték meg, mikor az oroszok elkergették a németeket és a nyilasokat. Azt, hogy itt maradtak, azt viszont talán már mindenki megszállásnak látta.

Igazad van, hogy az urbanizáció az ipai forradalommal megjelenő jelenség volt, ami a fejlettnek mondott világban mindenütt végbement, komolyabb központi tervezés nélkül is. Magyarországon is elindult ez a folyamat a 19. században és egyre gyorsult a tendencia, viszont a kádári vezetés ezt a folyamatot csak erőszakosan felgyorsította, ami egy általános sajátosság volt a "béketáborban". Ennek a kisközösségekre gyakorolt eróziós hatása akkor is megjelent, ha mindez teljesen organikus volt, ezt csak azért említettem, mert nálunk ez ilyen formában történt. Az infrastrukturális problémák már inkább az erőltetett menet számlájára írhatók, amennyire tudom, ahol mindez teljesen organikusan zajlott, ott jellemzően az adott társadalom szempontrendszere szerint az infrastrukturális fejlesztések gyorsan követték az urbanizációt, ha a költségvetés ezt lehetővé tette.

Mayer Máté 2021.11.12. 08:21:09

@MEDVE1978: Köszönöm a hozzászólásodat!

Rákosi és Kádár, meg az orosz imperializmus: Nem állítom, hogy tudatos cél lett volna az orosz imperializmus építése bármelyiküknél, csak azt, hogy praktikusan ezt szolgálták ki az országlásukkal. Ahogy Lenin után egyetlen szovjet vezető sem építette komolyan vehetően a szocializmust, úgy a csatlós országok vezetői is az orosz birodalomépítés kiszolgálói voltak, csak ezt ők szocializmusnak nevezték.

Konteók: Egyetértek Veled abban, hogy több olyan esemény is volt az elmúlt években, ami magyarázhatja a regnáló elitek megkérdőjelezését a széleskörű elitellenességet, kezdve a 2008-as gazdasági válsággal, vagy az USA-ban a 2001-es terrortámadásokkal és folytatva a a '15-ös migrációs válsággal, a Brexittel, Trump megválasztásával, a meetoo-val és a BLM elindulásával, jelenleg pedig a Covid-19 világjárvánnyal, vagy az ökológiai válsággal. Ezek egyben jó táptalaja a konteóknak is, mert mind olyasmi, ami "nem történhetne meg és mégis megtörtént".
Abban is azt hiszem, igazad van, hogy az "átlag ember számára bonyolult lett a világ", ami persze eddig is ugyanilyen bonyolult volt, csak ez sokaknak talán kevésbé volt érzékelhető.
Politikai, gazdasági és egyházi vezetőknek (pl Watergate ügy) viszont eddig is voltak botrányai, talán nagyobb arányban tusolták el azokat. Ahogy olyan esetek is történtek, amik "nem történhettek volna meg" (pl. Kennedy gyilkosság, Roosevelt-i eset.), amikre ugyanúgy nincs a széles közvélemény számára egyöntetűen megnyugtató válasz, mint a fentiekre sem és ez így egyben jó táptalaja a konteóknak. Ami egyedüli újdonság, hogy ezekben egyre szélesebb tömegek hisznek és több vezető politikus is épít rájuk, beemelve ezzel a main stream közgondolkodásba.

Mayer Máté 2021.11.12. 08:54:15

@MEDVE1978:
Adósság: Teljesen egyetértek, jó pontosítás, köszönöm!

Jobb- és baloldali polarizáció: Nem egészen ezt értem alatta. Sokkal inkább egy olyan korszakokon átívelő tendenciát, ami a mai polarizációban csúcsosodott ki. A feudalizmusból a mai állam felé való átalakulásban a feudális elitek hagyományosan jobboldali, a gazdaságilag és jogilag hátrányosabb helyzetű tömegek pedig inkább bal oldali érzelműek lettek. Ez először talán a '48-as forradalom és később a szabadságharc idején vált láthatóvá, a Petőfi-féle radikálisok és a forradalmat vezető, nem egységes elit közti törésvonal, ahol Kossuth sokat hezitálva választotta végül, némileg kényszerűleg is a radikálisabb elválást a Habsburg államtól. A dualizmus idején már egyértelműen beszélhetünk bal és jobboldali érzelmű emberekről, bár akkor a Habsburg udvarhoz való viszony és a szocioökonómiai helyzethez való hozzáállás volt a törésvonal. A Tanácsköztársaság és a vörös, majd utána a fehér terror tette talán igazán traumatikussá ezt a szembenállást. A Horthy korszakban a vagyoni cenzushoz kötött választójog politikailag jogfosztottá tette a hagyományosan kevésbé tehetős bal oldali érzelmű embereket és egyben tovább növelte az ellenségességet a két oldal között. Ehhez adott hozzá a Rákosi és a Kádár rendszer még egy csomó traumát.
De ettől igazad van, abban, hogy a törésvonalak nem átjárhatatlanok a többség számára, ahogy egykor is volt átjárás, úgy ma is van a többség számára. Vannak azonban olyan, sokszor személyes, vagy családi traumák által fanatikussá váló személyek is, akikre igaz az általam leírt dinasztikus
és átjárhatatlan szembenállás. Ezt arra alapozva merem állítani, hogy meglehetősen sok ilyen emberrel találkozom és beszélgetek.

Az elit: Nem látok alapvető ellentmondást abban, amit Te írsz és abban, amit én. Akik egykor a hatalom közelében voltak, nagyobbrészt azok gyakorolták a politikai és gazdasági hatalmat a rendszerváltás után is és ez igaz a Fideszre is, persze. Talán kevésbé volt az az MDF esetében, de ott is van állampárti kötődésre bőven példa. És persze azóta olyan figurák is pozícióba kerültek, akik egykor sehol sem voltak, hisz eltelt 31 év. Az is tényszerűen igazolható ugyanakkor, hogy az MSZP-ben volt a legtöbb állampárti kötődésű, egykor is hatalmat gyakorló figura és ez elmondható a mögöttük felsorakozó holdudvarról is.

De, mindenütt ezt várják a kormányoktól, ez nem magyar sajátosság. :)

Urbanizáció: Egyetértek, hogy a panelba költözés szintlépés volt életminőségben az oda beköltözők elsöprő többségének, így élte meg ezt az én családom is, magam is panelból jövök. :)
És igen, leegyszerűsítés itt részemről, hogy a kisközösségek szétesését és az erőltetett urbanizációt ilyen direktben kötöm össze. Másutt leírtam részletesen, hogy a sok költözés, az albérlet, mint műfaj elterjedése az urbanizációnak talán az a fő tulajdonsága, ami ehhez a közösség erózióhoz vezet a lakóközösségek szintjén, a gyakori munkahely és adott esetben szakma váltás pedig a munkahelyi közösségeket erodálja és persze ott vannak még a szabadidős közösségek is, amiket meg megint csak a sok költözés tesz kevéssé tartóssá. Mindez viszont az urbanizáció kísérő jelensége, de tény, hogy a mai korszellem is kell hozzá, anélkül, a Kádár korszakban az új telepek még inkább voltak kisközösségek. Ez persze annak is lehetett a következménye, hogy oda még kisközösségekből érkeztek az emberek, akik úgy szocializálódtak, hogy ez a természetes együttélési forma. Ma pedig az atomizáltság a természetes létélménye sok, városokban szocializálódó embernek.

Mayer Máté 2021.11.12. 09:03:19

@MEDVE1978:
"Közmunka": Nem vonom kétségbe ennek a pozitív lélektani és szocializációs hatását. A sokproblémás, halmozottan hátrányos helyzetű és lelkileg sokszor az átlagnál traumatizáltabb személyek felemelésének ez az egyik eleme lehet, ami jó, ha pl. mentálhigiénés szemlélettel és foglalkozásokkal, illetve a társadalmon belüli vagyon újraelosztással is társul.

Korrupció: Tovább megyek, a korrupció minden kor , kultúra és rendszer sajátja. Itt csak a magyar út sajátosságát próbáltam megragadni.

Trianon: Igen, a falurombolás, vagy a marosvásárhelyi csata sokakat felháborított, ahogy a közelmúltbeli ukrán nyelvtörvény is. De kérdezz egy határon túlit bármelyik szomszédos országból, hogy élte meg, ha Magyarországra szeretett volna jönni a '90-es években, miként fogadták itt akár a hatóságok, akár a hétköznapi életben az itt élők. Ez az, ami egészen más volt az elbeszélések alapján legalábbis a Rákosi- és a Kádár-korszak előtt.

midnight coder 2021.11.12. 15:59:41

"Beszéltem nem egy olyan akkori átlagemberrel, akik felszabadulásként élték meg, mikor az oroszok elkergették a németeket és a nyilasokat."

Ha valaki zsidó volt az nyilván. De azért az akkori átlagpolgárnak az egyik megszálló váltotta fel a másikat, és ezek a megszállók is kirabolták a polgárokat, megerõszakolták a nõket, stb.

" Magyarországon is elindult ez a folyamat a 19. században és egyre gyorsult a tendencia, viszont a kádári vezetés ezt a folyamatot csak erőszakosan felgyorsította, ami egy általános sajátosság volt a "béketáborban". "

Ez két különbözõ dolog volt. Egyrészt volt a téeszesítés - még jóval a mezõgazdasági forradalom elõtt. Aztán jött ez utóbbi - ami nem tévesztendõ össze az ipari forradalommal. Igazából ez utóbbihoz három dolog kellett. Egyrészt az olcsó belsõégésû motorok - ezt Hitler hozta el a második világháborúval. A tankok után nem volt nagy dolog traktorokat gyártani. A második dolog a nemesített növények voltak, a harmadik pedig a mûtrágyák, vegyszerek. Ez a három dolog tette feleslegessé a mezõgazdasági munkások nagy részét. És azt, hogy az átlagpolgár jóllakjon.

midnight coder 2021.11.12. 16:10:52

@MEDVE1978: "Itt és ezt követően lényegében azt a hipotézist állítod fel, hogy a bal- és jobboldali szavazótáborok már a Kádár korszakban megmerevedtek és utána ezek a határvonalak nem módosultak, beégtek."

Valójában pedig ez a helyzet. Anno volt a Párt és voltak a "reakciósok". Ezek egyik fele úgynevezett népi volt - ezekbõl lett az MDF, majd kisgizdák, miép, míg a másik fele a liberálisok - SZDSZ, FIDESZ. Az ne tévesszen meg, hogy Orbánéknak is voltak pártkötõdései - akkoriban nagyon-nagyon sok "reakciós" rendelkezett ilyesmivel, mivel elég nehezen lehetett egyrõl a kettõre jutni e nélkül. Legalább annyi MSZMP tag - sõt pártfunkci - utálta anno a komcsikat mint amennyi nem.

Aztán a gengszterváltáskor az MSZP 100%-ban az MSZMP vezetésébõl jött létre - bár az igazi baloldaliak Thürmerékkel eltûntek a fenébe - de lényegében a Párt örökösei voltak. Egyrészt jogutódok is, vitték egyebek közt a pártvagyonkát is, másrészt bár hivatalosan visszautasították a pufajkázást, de azért összekacsintva csak azt jelezték a választóknak, hogy õk a Párt. Igazából a DK még ma is elég nagy részt ebbõl él.

A másik oldalon aztán a volt "reakciósok" végleg kettéváltak. Lett az MDF ami tovább osztódott, volt az SZDSZ és a FIDESZ ami ez utóbbi ifjúsági tagozatának tûnt, de aztán az SZDSZ elkövette azt a hibát, hogy belépett a Horn kormányba, és ezzel elveszítette liberális jellegét és a szavazóbázisának nagy részét. Orbánék pedig szintén köpönyeget fordítottak és átvették a bukott MDF helyét a jobboldalon. Csak addigra már az õ szavazóbázisuk is felnõtt, így ez a váltás nem volt annyira drasztikus nekik mint a liberálisoknak az SZDSZ becsatlakozása a volt állampárt mellé.

midnight coder 2021.11.12. 16:12:22

@MEDVE1978: A lényeg, hogy az irányok megmaradtak, az ország továbbra is a "reakciós" vs "kommunista" vonalon van kettészakadva, csak a reakciósakat ma konzervatívnak vagy nácinak hívják, a kommunistakat pedig balliberálisnak.

MEDVE1978 2021.11.13. 10:14:48

@midnight coder: Szerintem az elmúlt 30 év könnyedén bizonyítja, hogy ez nem így van és nincs elvi konzisztencia. Objektíven Kövér Lászlót és Orbán Viktort is tehetséges politikusoknak tartom. Úgy gondolom, hogy a nyolcvanas évek közepén Orbán és Kövér fejében még az volt, hogy ők szocialistaként érvényesülnek. Lehet, hogy már akkor is volt némi nemzeti flair, de csak szigorúan a rendszer keretein belül. Aztán jött a liberális korszakuk. Nincs kétségem arról, hogy Orbán, Fodor Gábor, Kövér, a már akkor is szexuális értelemben szabados Szájer (a 90-es évek óta nyílt titok volt a homoszexualitása) mind liberálisok voltak. A FIDESZ akkor kigyúnyolta a népnemzeti irányt, a csuhások térdre imáhozzal. Utána pedig váltottak a jobboldalra, szép lassan leépítve a dolgokat. Az MSZP is széles körutat járt be: a hagyományos baloldali pártból kormányon kiüresedett, gazdaságpolitikailag teljes mértékben neoliberálissá vált. Társadalompolitikailag próbálta tartani az osztogató szerepkört, ami még elvileg valamilyen formában baloldaliként tartotta. Politikusi szinten szerintem tehát nem lehet folyamatosságról beszélni.

Az más kérdés, hogy az irányok megmaradtak-e, tehát konzervatív Pista bácsi a kis faluból 90-ben/94-ben az MDF-re szavazott-e, 98-ban és 2002-ben a FIDESZRE, mert átvette az MDF helyét, 2006/2010-ben a Jobbikra, mert a romák ellopták a kiskertjéből a zöldséget, aztán 2014-2018-ban újra a FIDESZ-re, mert megvéd minket a migránsoktól. Ezzel Pista bácsi folyamatosan reakciós jobboldali lett volna. Ugyanilyet lehet gyártani a belvárosi Izabellára, aki az SZDSZ-re szavazott 2010-ig, aztán az ellenzék valamelyik polgári liberális pártjára vagy az MSZP-re ha nem volt jobb. Ennek nagyobb a valószínűsége, mint a politikusok iránytartásának, de én ebben sem hiszek az emberek döntő részénél.

Nyilván lehet benne valami, mert a világnézet, pártkötődés valamennyire családi befolyású, öröklődik. De Magyarországon azt mondom, hogy ez kb. talán az emberek 20%-ra igaz. A fennmaradó 80% fele végleg kiábrándult a politikából, legtöbbször szavazni se megy. A maradék 40% az egyedi pillanatnyi helyzete alapján dönt, ő jobban él-e vagy rosszabbul.
süti beállítások módosítása