HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2017.01.31. 10:15 Mayer Máté

Egy új világrend felé 2. – Társadalom

Az eddig tárgyalt gazdasági modell sok egyéb mellett meghatározza az emberi kapcsolatainkat is a legszűkebb személy-személy kapcsolatoktól egészen a legtágabb nemzetközi kapcsolatokig. Következésképp a gazdaság meghatározza a bolygó társadalmi összetételét, ami egészen érthető, ha tudjuk, hogy a túltermelő gazdaság csak a túlfogyasztó lakosság hátán képes működni. Ebben a részben tehát a fogyasztói társadalmat és az ezt kiszolgáló, harmadik világbeli társadalmakat szeretném górcső alá venni.

A fogyasztói társadalom magját ma már nem a nukleáris családok – szülők és gyerekek – alkotják, hanem csupán az egyén. A mintafogyasztó ugyanis a „zavaros” emberi kapcsolatok helyett a kézzel fogható, tehát biztos tárgyak felé fordul. Következésképp magányos, érzelmileg elsivárosodott, üres és szorongó. És éppen ez a szorongás, üresség és magányosság teszi őt tökéletes fogyasztóvá. Az űrt a kapcsolatok hiánya, a szeretet hiánya okozza, de már gyerekként, a szüleitől megtanulta, hogy a törődés és a figyelem helyett csak tárgyakat, vagy pénzt kaphat. Az űrt tehát felnőve is tárgyakkal és pénzzel igyekszik betölteni, amik csak pillanatnyi elégedettséget hoznak, így folyamatosan újratermelik benne az űrt – vagyis a soha nem szűnő vágyat a fogyasztásra.

A belső ürességtől azután szorong is, amire megint a megvehető tárgyak és élmények, illetve a megszerezhető címek és díjak jelentik a gyógyírt, valamint az előbbiekhez szükséges és az utóbbiakkal járó pénz. „Ha elutazom Ciprusra, jól leszek!”, „Ha megveszem az új iPhone-t, akkor boldog leszek!”, „Ha előléptetnek és végre jó fizetést kapok, jó leszek a csajoknál!” „Ha megnyerem az Oscart, teljes lesz az életem!” „Ha lesz 100 millió forint megtakarításom, csak akkor fogom magam biztonságban érezni!” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok mozgatják a mintafogyasztót. Mintha egy kézműves hamburger, egy márkás ruhadarab, vagy egy menő sportautó bennünket is érdekessé, izgalmassá, kívánatossá és magabiztossá varázsolhatna. Ma ezt marketing nyelven úgy mondják, hogy az illető „élményeket fogyaszt”, vagyis, mikor megvesz egy terméket, vagy szolgáltatást, akkor valójában az ehhez társított „életérzést” szeretné megkapni – az ilyen élmények ábrándját pedig bőségesen szállítja nekünk a reklámipar.

Ahhoz persze, hogy az álom-életszínvonal fenntartható legyen, a mintapolgár hajlandó 10-12 órát dolgozni egy nap, akár hétvégén is. Már csak azért is, mert a magányos és szorongó ember mindig külső megerősítést, dicséretet vár, hogy egy pillanatig azt érezhesse, hogy ő elég jó. Ha pedig éjt nappallá téve robotol, attól azt remélheti, hogy talán a főnökei ezt egyszer majd elismerik neki.

Aztán, amikor az embertelen munka és a belső üresség egyszerre maga alá gyűri az egyént, akkor sincs semmi baj: betegnek bélyegzik és kap hangulatjavítót, vagy szorongásoldót és máris mehet minden tovább – sőt, így még a gyógyszeripart is felpörgeti. Rosszabb esetben akár testi tünetek is jelentkezhetnek, például különféle allergiák, étel intoleranciák, vagy autoimmun betegségek formájában…, amik megint csak egész iparágakat tartanak el, ahogy a súlyosabb lelki zavarok és testi megbetegedések is.

A tökéletes polgár impulzusvásárló, aki csak a pillanatnak él, nem mereng a múlton és nem gondolkodik a jövőn, amit meglát és megkíván, azt azonnal megveszi, mintha nem lenne holnap. Akár hitelre is, hadd dübörögjön a „pénzügyi termékek” piaca! Éppen úgy viselkedik, mint egy 2-5 éves kisgyerek, akinek még nincs idő és térfogalma, csak az itt és most létezik számára, semmi más. Innen érthető, hogy – akárcsak a gazdaság irányítói –, csupán rövidtávon képes gondolkodni. Neki mindegy, hogy mi lesz 20, vagy 50 év múlva, hisz akkor már lehet, hogy nem is él. Épp ezért nem számít a klímaváltozás, a túlnépesedés, a fogyatkozó ivóvíz és ásványkincs készletek, de még a háborúk sem, ha azokat nem az ajtaja előtt vívják.

Mindez persze nem is csoda, a mintafogyasztó egyik alapélménye ugyanis az, hogy magányos, tehát nem kötődik biztonságosan más emberekhez, nem része közösségeknek, így pedig az föl sem merülhet, hogy önmagán kívül másokért, akár a jövő generációkért is felelősséget vállaljon. Természetes közege a nagyváros, ahol az emberek egészen bezárkózva, elmagányosodva és egymástól elidegenedve léteznek. A kisközösségek hiánya azután tovább erősíti a gyermekkorból már eleve hozott kötődési zavarokat.

Paradox módon a város levegője ma is azt sugallja, hogy „szabaddá tesz”, akárcsak a középkorban és látszólag ez így is van, mivel a hétköznapok szintjén már nem, vagy alig vagyunk a szomszédainkra és a kollégáinkra utalva. Egy szülő akár egyedül is felnevelhet egy gyermeket és egy súlyosabb betegség, vagy a munkanélküliség sem egyenlő az éhhalállal. Csakhogy sokkal jobban függünk a minket kiszolgáló és életben tartó rendszerektől, mint korábban valaha, amit azonban a legtöbben nem veszünk észre, vagy nem foglalkozunk vele. A jóléti társadalom polgárai a szó nomád értelmében életképtelenek, hisz ha összeomlik az élelmiszerszállítmányozási rendszer, ha leállnak az erőműveink és nincs áram és fűtés, illetve a csapból nem folyik ivóvíz, akkor kis túlzással végünk van.

Ez a függőség jól leképeződik a mintafogyasztó tárgy-, élmény-, viselkedés- és szerfüggőségeiben is. Ugyanakkor csak az utóbbi két kategóriát bélyegezzük rossznak, betegnek, az előbbi kettőt nem. Pedig ha megnézzük, hogy hogyan hat a mértéktelen kütyü használat az emberi kapcsolatainkra, illetve a tárgyak halmozása és az élmények habzsolása a bolygónkra, akkor ezt a felosztást szakmailag semmi nem indokolja. Csupán azért alakult így, mert az előbbiek erősítik az eddigi világrendet, az utóbbiak pedig kevésbé.

Ugyanakkor persze a mintafogyasztónak óriási igénye van a kapcsolatokra, de legalább ennyire tart is azoktól, mert fél a velük járó csalódásoktól, visszautasítástól és szenvedéstől, vagyis összefoglaló néven retteg mindenféle vesztességtől. Amire az egyre virtuálisabbá váló, „mintha-kapcsolatok” remek kerülőutat is kínálnak, akárcsak a többi ember tárgyiasítása, lecserélhetővé tétele. Hisz, ha valaki lecserélhető, akkor az elvesztése sem olyan fájdalmas.

Ugyanennek az éremnek a másik oldala a megöregedéstől, az elmúlástól, a saját halálunktól való rettegés. A csak a tárgyaiba és élményeibe kapaszkodó ember számára a halandóság ténye elfogadhatatlan, azt nem tartja normálisnak, sőt, betegségnek hiszi. Az ilyen irányú félelmeket hivatott kezelni egyik oldalról a „fiatalság ipar”, az életmód tanácsadóktól és fitness gurukon át egészen a plasztikai sebészetig és a halállal viaskodó nyugati orvostudományig, másfelől a vallások és ezotériák széles palettája a „lélek halhatatlanságának” ígéretével.

A mintafogyasztó, ha egyáltalán szülővé válik, akkor a gyerekeit is hasonló szellemben neveli: elhalmozza őket tárgyakkal, amire bőven kap is ösztönzést a reklámokból, mesefilmekből és a tágabban vett médiából. Hisz mindenki szeretne elég jó szülő lenni, nem igaz? Csak jóformán senki nem tudja, hogy azt meg hogy kell csinálni, mert – az eddigiekből is következően – erre vonatkozó pozitív családi mintákkal alig néhány ember bír. Ilyenkor „jön jól” a tanácsadó könyvek, cikkek és műsorok végeláthatatlan sokasága. Ha pedig már kezdenénk megnyugodni, hogy a gyermekünknek minden fontos és nélkülözhetetlen tárgyat és élményt megadtunk, amit csak kívánhat, akkor lép be a képbe az iskola egy rakás új elvárással, amiktől megint csak szoronghatunk…, de hát ettől pörög a gazdaság!

Mindezekből látható, hogy a jó fogyasztó sohasem elégedett, mindig arra figyel, hogy mije nincs és nem arra, hogy mije van. Sohasem mondja azt, hogy neki valamiből elég annyi és az, amilye, amennyije van, amit az evolúciónk is jócskán megtámogat: az ember alaptermészete szerint folyamatosan növekedni, fejlődni szeretne. Csakhogy a fogyasztói társadalomban a növekedés mindig azt jelenti, hogy több, vagy hogy újabb, vagyis jellemzően mennyiségi növekedésről beszélünk. Ezzel szemben a növekedés lehet minőségi is, tehát jelentheti azt is, hogy valami jobb és nem több.

Érdekes ellentmondás, hogy a fejünkben az újhoz egyben azt is szokás társítani, hogy jobb, miközben a gyakorlatban azt látjuk, hogy, mondjuk egy 15 éves hűtő tartósabb, jobb minőségű alapanyagokból van összerakva, mint egy vadonatúj – hisz minden vállalat átállt az ócska, gyorsan elromló szemetek gyártására. Vagyis az újabb termék a valóságban gyakran gyorsabb, csillogóbb, illatosabb, stb., de jóformán sohasem jobb minőségű. Más szavakkal drága szemeteket veszünk a nehezen megkeresett pénzünkön, de ezt elfogadjuk normálisnak és jónak, aki pedig régi, „nem menő” cuccokkal, alacsonyabb életszínvonallal, pozícióval és pénzzel is beéri, azt igénytelennek, alulteljesítőnek, lustának, stb. bélyegezzük, tehát összességében rossznak tartjuk.

A „fejlett világ” értékei azután jól tükröződnek a fogyasztói társadalom élére állított, rövidlátó, nárcisztikus vezetőinkben is, akik komolyan elhiszik, hogy a korlátlan növekedés vég nélkül folytatható, és a státuszszimbólumként használt tárgyak – és emberek – értékesebbek, mint a valódi emberi kapcsolatok.

Egy szimbolikus képbe összefoglalva a civilizáció mai iránya olyan, mintha mindannyian egy túlzsúfolt bárkán nyomorognánk egy áttörhetetlen jégfal felé száguldva, de ahelyett, hogy kanyarodnánk, vagy lassítanánk, azon vitatkozunk, hogy ki legyen a kormányos. Ráadásul meg vagyunk róla győződve, hogy az a jó, ha növeljük a sebességet. A hajó meg közben lassan szétrohad alattunk, de nem vesszük észre, mert a rozsdát eltakarja a szépen csillogó fényezés. Mikor pedig néhányan itt-ott a tengerbe zuhannak, a hajókorlátokat igyekszünk erősítgetni, hogy össze tudják fogni ezt az irdatlan tömeget.

A többséget viszont úgyis jobban érdekli mindezeknél, hogy milyen bérezést, nyugdíjat, vagy segélyt kaphatnak, vagy, hogy ki melyik kabinban lakjon. Közben még azon is civódunk, hogy milyen etnikumú és milyen vallású kabintársaink legyenek.

Éjt nappallá téve igyekszünk megtalálni a nagy Ő-t és a tökéletes szülővé válás útjait, miközben azon is pörgünk, hogy kinek milyen telefonja, ruhái, kozmetikumai, háziállata, kocsija, meg ki tudja, még mi mindene van. No és persze az is központi kérdés, hogy a híresebb utasok közül ki kivel kavar éppen, vagy kivel szakított mostanában, illetve milyen filmet és sorozatot érdemes nézni esténként.

Ennek megfelelően a kormánynál lökdösődők is főként arra használják a hatalmukat, hogy a tömegeket a szerintük helyes viselkedésre kényszerítsék, keményen odacsapva a rendetlenkedőknek, illetve önmagukat népszerűsítik, mialatt a felújításra szánt pénzekből annyit nyúlnak le, amit nem szégyellnek. Közben pedig csak még jobban nyomják a gázt, mert a száguldást mindenki szereti!

A fenti több-jobb, vagy a jó-rossz értékpárokhoz hasonlóan az elveink, ideáljaink, ideológiáink és erkölcseink alapját adó további értékeink is felemásan, torzultan élnek a kultúránkban. A Nagy Francia Forradalom eszméinek, a szabadságnak, az egyenlőségnek és a testvériségnek a torzulásairól máshol már írtam, ezért itt inkább a nyugati felvilágosodás egyik vezérelvére, a humanizmusra, azaz az emberiességre irányítanám a figyelmet. Érdekes ellentmondás ugyanis, hogy miközben nyugaton a polgárosodás humanista elvek mentén bontakozott ki, addig a nagypolgárság felemelkedése és a képviseleti demokráciák megszületése a gyarmatok embertelen kizsákmányolása révén vált lehetségessé. Ez a folyamat pedig mindmáig keveset változott.

Gyakorlatilag egy globális Római Birodalomban élünk, ahol a nyugati bőség azért lehetséges a „polgárjoggal rendelkező kevesek” számára, mert az egykori gyarmatokon, vagy ahogy ma hívjuk, a harmadik világban, olcsó rabszolgamunkával termeltetjük az áruinkat. Kis túlzással ezt hívjuk a szép nevén globalizációnak. Azután nem értjük és megbotránkozunk, amikor a „rabszolgák” átlépik a nyugat határait és migránsként kérik a részüket a jólétből.

Egyik kedves barátom anno igencsak fölháborodott azt látva, hogy az EU polgárai egyre-másra fordítanak hátat a humanista elveknek a menekültválság kapcsán. Jobban belegondolva azonban ezek az elvek már akkor is hamisan csengtek, mikor ugyanezek az emberek mázsaszámra megvettek az olcsó ruháktól kezdve a műszaki cikkekig mindent, és magasról tettek rá, hogy azokat kik és milyen körülmények között készítették el. Aki fast-fashion boltban vásárol, az gyakorlatilag vagy a rabszolgamunkát, vagy a gyermekmunkát támogatja, ahogyan az is, aki olcsó – vagy kevésbé olcsó – műszaki cikkeket vesz. Az ékszerek jó részében „véres gyémántok” vannak, illetve nem különben véres arany és ezüst, és így tovább. Csakhogy minderről a gazdasághoz hasonlóan nem tanítanak nekünk semmit az iskolában, és többségében mi sem nézünk ezeknek utána magunktól. Nem tudatos vásárlók, hanem szorongó fogyasztók vagyunk.

A migrációra visszatérve, mikor az eddigi világrend végéről írok, akkor többek között napjaink népvándorlására gondolok, vagyis arra, hogy a harmadik világ nyomorgó tömegei egyre kevésbé fogadják el a nekik szánt rabszolga szerepet, és egy részük fellázad a „fejlett világ ottani helytartói”, vagyis a helyi diktátorok ellen, mások pedig felkerekednek a Nyugat felé, hogy nekik is jusson az itteni jólétből. Ez már csak azért is fokozódni fog a jövőben, mert a klímaváltozás nyomán egyre többen lesznek kénytelenek elhagyni a lakhelyüket.

A folyamatot erősíti, hogy a bolygó szegényebbik felén a hagyományos, törzsi kereteket nagyobb részt szétverték a gyarmatosítók, a helyiekre erőltetett, ipari társadalmakat majmoló, városiasodott berendezkedés viszont gyönge és korrupt, a legtöbb térségben sohasem szilárdult meg. Ráadásul a nyugati orvoslás megjelenésével javult az általános egészségi állapot és nagymértékben csökkent a csecsemőhalandóság, így pedig hiába nyomorognak, éheznek és szomjaznak sokfelé, a harmadik világ mégis fenntarthatatlan mértékben túlnépesedett. Ezt azután a nagycsaládot, magas gyerekszámot preferáló helyi kultúrák még támogatják is és nemhogy nem tartják bajnak, de egyenesen áldásnak tekintik, amiben az egyházak is megerősítik őket, élükön a Vatikánnal. Így vált lehetségessé, hogy fekete Afrika és a Közel-Kelet számos részén mára a Mad Max filmek poszt-apokaliptikus disztópiája élő, mindennapi valósággá vált, amibe az ember vagy belehal/beleőrül, vagy elmenekül előle.

Másrészt a régi világrend végét, vagy legalábbis erős megingását mutatja az is, ahogy a gazdasági elit próbálja menekíteni a pénzét. Ugyanis ha tudjuk, hogy a dúsgazdag befektető réteg számára a vagyon a hatalom forrása, a pénz pedig a világgazdasági lufi miatt „nem ér semmit”, akkor kijelenthetjük, hogy ezek az emberek elvesztették a vagyonuknak és így a hatalmuknak azt a részét, amit nem tényleges jószágban tartanak. Ezért vásárolnak tömegével „befektetési célra” ingatlanokat, mondjuk Afrikában, vízkészleteket, például Latin-Amerikában, vagy épp cégek részvényeit világszerte – amivel ideiglenesen még föl is verik az árakat ezeken a területeken –, mielőtt a bankjegyek ténylegesen elinflálódnának.

Ettől persze még a befektetők maradnak a leggazdagabbak, hisz nincs egy új, velük versengő gazdasági elit, aki leválthatná őket. Csupán arról van szó, hogy ha a vagyonuk nem korlátlan, akkor a hatalmuk sem az. Épp ezt a „hatalmi űrt” tudják kihasználni mindazok, akik öngondoskodásról, önszerveződésről, közösségszervezésről és részvételi demokráciáról beszélnek, vagyis alulról jövő kezdeményezésekkel legalább részben a saját kezükbe vennék a sorsukat, így korlátozva az elitek hatalmát.

Hogy ez a jelenség mindeddig nem tudott tömegessé válni és nem hozott elsöprő erejű változásokat, arra magyarázatként szolgálnak a széthulló fogyasztói társadalom eddig tárgyalt jelenségei. A magányos nagyvárosi lét, a természetes kisközösségek, lakóközösségek szétesésével és a munkahelyi szakszerveződések visszaszorulásával, amit a nagyvállalatok még munkaszerződésekbe foglalva akadályoznak is.  Erre pedig csak ráerősít a széthulló nukleáris családok sokasága és az ezekből hozott kötődési zavarok.

Végül a pénz elértéktelenedése az egész fogyasztói társadalomban értékválságot eredményez, a jóléti társadalmak egyetlen igazi fokmérője ugyanis a pénz. Ez az értékválság kézzelfoghatóan megjelenik a különféle jószágok radikális árváltozásaiban, mint amilyen nálunk az ingatlanárak elszállása volt 2015-től kezdődően, de tágabb értelemben is megfigyelhető, hogy nem tudjuk, valójában mi mennyit ér. Ez a helyzet kedvez a spiritualitás és az ezotériák térhódításának, hisz a vallások és az ezoterikus iskolák is elég konkrét értékrendszereket tudnak adni a követők számára.

A cikksorozat következő részében arról lesz szó, hogy ez a gazdasági és társadalmi válság hogyan csapódik le a politikában és a diplomáciában.

Szólj hozzá!

Címkék: család függőség kütyü zöld depresszió divat szorongás társadalom lélek filozófia válság egészségügy tárgy magány kapitalizmus orvostudomány öko fogyasztói társadalom filo túlnépesedés fenntartható migráció növekedés egyén értékválság jóléti társadalom psziché autoimmun betegség hangulatzavar elidegenedés elvándorlás humanizmus népvándorlás túltermelés túlfogyasztás Nyugat fast-fashion Spanyolviasz Harmadik Világ


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr4812170718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.