HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2016.07.19. 11:30 Mayer Máté

Modern ideálok – teljesítmény és siker

Világunkban a pénzhez, a vagyonhoz hasonlóan a teljesítmény és a siker is ritkán megkérdőjelezett ideálok. Ha végignézünk azokon, akiket ma a társadalmunk „sztárol”, akkor legnagyobb részt kontinens-, világ- és olimpiai bajnokokkal, topmodellekkel, vagy épp Oscar-, Grammy- és Nobel-díjasokkal találkozunk. Közös bennük, hogy óriási, szinte ember feletti teljesítmény áll eme elismerések mögött.

Az ilyesfajta teljesítményt normálisnak, sőt, példaértékűnek tartjuk, amit a díjak még igazolnak is. Gyermekeink számára követendő, pozitív idoloknak gondoljuk e hírességeket. Abban azonban már ritkábban mélyedünk el, hogy mi az ára ennek a sikernek.

Egyfelől aki ma világszínvonalon űz teljesítménysportot, az kötelezően doppingol. Egyszerűen azért, mert a jelenlegi rekordokat szerek nélkül az emberi test képtelen lenne elérni – nemhogy megdönteni. A sportból adódó maradandó sérüléseken és testi deformációkon túl ez egy olyan tabu, amiről nem illik beszélni. (Azok a sportolók, akik doppingvétség miatt fennakadnak egy szűrésen, politikai döntés áldozatai, nem pedig véletlenül „buknak le”, hisz az embertelen rekordok kergetése mindenkit rákényszerít a szerhasználatra.) Vagyis az élsportolók föláldozzák az egészségüket, és ha gyermeket vállalnak, miközben doppingolnak, még az ő egészségét is veszélyeztetik. Itt jön a következő áldozat, amit a teljesítmény érdekében sokan meghoznak: le kell mondani a magánéletről. Ez a sportolók esetében sokszor szó szerint értendő, hisz az edzések mellett gyakran nincs idő egy társkapcsolatra, nemhogy a szülőségre – olykor a barátokra és a családra is alig.

Másfelől a modell és művészvilág életvitele szintén nem kedvez az intimitásnak és adott esetben nem is az időnyomás miatt: a hírnév megöli a magánszférát. A túlpörgetett turnékat, az egy szerep kedvéért vállalt látványos fogyásokat, hízásokat és egyéb külső változtatásokat lelkileg kevesen bírják tartósan elviselni. Ilyenkor jönnek a képbe itt is a különféle szerek, mint a sztárvilág „doppingja”.

Vagyis azt mondhatjuk, hogy a jelen társadalomból csak egészségtelenül magas erőfeszítések árán lehet kitűnni, és mi ezt tartjuk normálisnak, követendőnek. A másik oldalról ez a fajta siker be is szűkít. Hisz ha végignézünk azokon az embereken, akik e díjak és érmek mögött állnak, legtöbbször olyan férfiakat és nőket látunk, akik csupán egyetlen dologhoz értenek, és akár még hobbi szinten sincs jelen semmi más az életükben – mivel arra sem jut idő.

Ez az ideál éles ellentétben áll az antik világ eszményével, a polihisztorral. A különbség pedig jól érzékelhetően megjelenik az egész társadalomban is. Amíg az ókori ember sokrétű műveltségre törekedett, a középkori pedig annyi mindenhez értett, hogy segítség nélkül fönn tudta tartani magát, addig az ipari forradalom óta elkezdtünk specializálódni. Ez azt jelenti, hogy minden korábbinál nagyobb mértékben egymásra, egymás munkájára vagyunk utalva.

Mára a városi – de sokszor a vidéki ember is – nomád értelemben életképtelen. Ha nem nyit ki a bolt és leállnak a közművek, nem tudjuk, mihez kezdjünk. Közben a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése (világszinten) a többségnek olyan sok idejébe kerül, hogy – a sztárokhoz hasonlóan – más már nem fér bele az életükbe. Vagy ha időben bele is férne, akkor meg nem keresnek eleget ahhoz, hogy megengedhessék maguknak.

Sokak számára ez a következő, feloldhatatlan paradoxonként jelenik meg: „Vagy rengeteget dolgozom, hogy legyen pénzem tárgyakra és programokra, amiket nincs időm kiélvezni, vagy nem lesz elég pénzem ahhoz, hogy a szabadidőmben programokra fizessek be, és tárgyakat vásároljak.” (E dilemma feloldása az, ha felismerjük, hogy az élet élvezete elsősorban nem pénz kérdése, vagyis megkérdőjelezzük a pénzt, mint ideált.)

A fenti két opcióból egyébként inkább az előbbit tartjuk normálisnak és adott esetben az sem számít, ha nem is élvezzük a munkánkat. Amikor pedig valaki csupán a pénzért áruba bocsátja az idejét, energiáját és tudását, azt úgy is nevezhetjük, hogy szellemi prostitúció. Ezzel csak annyi a baj, hogy ilyenkor a személy számára a munkája, amivel a napja nagy részét tölti, szenvedésként és stresszforrásként jelenik meg és hosszú távon az illető ebben óhatatlanul kiég és lelkileg – vagy akár testileg is – belebetegedik a folyamatba.

Ugyanez a teljesítményhajszolás jelenik meg akkor is, mikor a gyereket már az óvodától (esetleg bölcsődétől) kezdve mindenféle fejlesztő tevékenységekkel akarjuk „fölkészíteni az életre”. Persze magában szinte egyik foglalkozással sincs baj, ha a kicsi közben megkapja a szülőtől azt a mennyiségű törődést és figyelmet, amire ténylegesen szüksége van, és amit egyetlen fejlesztő óra sem helyettesíthet.

Ide kapcsolódik még, mikor egy nőnek „a karrier és a család közt kell döntenie”. A média szereti kihangsúlyozni, hogy ma hányféle szerepben kell helytállnunk, pedig alapvetően régen sem volt ez másként. Egy középkori asszony egyszerre vezette a háztartást, gondozta a ház körül az állatokat, részt vett a megtermelt élelem tartósításában és olykor értékesítésében, nevelte a gyerekeket, etette és kiszolgálta a férjét, gondozta a család idős tagjait és pletykált a többi asszonnyal a faluból. Ahogy én látom, nem a szerepek száma nőtt meg, hanem az egyes szerepek idő- és energiaigénye.

Vannak azonban másfajta példaképeink is. Az összefoglaló néven celebeknek nevezett valóság show szereplők, közösségi média sztárok, média-tehetségkutató résztvevők és botrányhősök közös vonása, hogy a fenti mezőny ellenpontjaként sokszor semmiféle valós teljesítménnyel nem büszkélkedhetnek, vagy a teljesítményük eltörpül az előző kategória szereplőihez képest.

Jól megfigyelhető, hogy a celebek főként a nyomorgó és gazdaságilag leszakadó társadalmi rétegek tagjai számára jelennek meg idolként. Ezt egyesek az alulszocializáltsággal magyarázzák, ami talán részben igaz is, szerintem viszont van még itt egy másik lényeges szempont.

A pusztán a külsejükkel, viselkedésükkel és ismeretségeik révén híressé vált emberek nem egyszerűen azért lehetnek vonzóak, mert szinte erőfeszítés nélkül jutottak el oda, ahol tartanak, hanem azért is, mert egy nyomorban élő személy számára sokkal elérhetőbb kitörési pontnak tűnhet beköltözni egy bekamerázott villába, vagy jelentkezni egy tehetségkutatóra, mint egy fél életen át tanulni és küzdeni fölfelé a szamárlétrán, hogy azután legyen belőle „valaki”. A celebekkel, éppen a hétköznapiságuk miatt, könnyebb azonosulni, mint a hagyományos értelemben vett sztárokkal. Nincs bennük semmi rendkívüli.

Érdekes, hogy példaképeink közt jellemzően kisebb hangsúllyal jelennek meg a világ tényleges irányítói. A mérhetetlenül gazdag cégtulajdonosi, részvényes réteg alig néhány szereplőjét ismerheti a széles nyilvánosság és főként csak olyanokat, akik a „semmiből” küzdötték föl magukat, mint Mark Zuckerberg, Elon Musk, Steve Jobs vagy Bill Gates. Ők a „bárkiből lehet bármi” eszmény megtestesítői – és nem meglepő módon a sportolókhoz, művészekhez és modellekhez hasonlóan rengeteget dolgoztak a sikerért, jellemzően munkaalkoholisták.

Végül a hivatásos politikusok közül is sokan ismertek, de idolként alig néhányat említhetnénk meg. Sokkal többen hírhedtek, mint híresek és utóbbiak is könnyen kieshetnek a pixisből egy-egy botrányos ügy nyomán. Míg egy művésznek elnézzük a bohémságot, a házasságtörést, a függőséget, sőt, az adócsalást is, addig egy politikustól makulátlan erkölcsöt és komolyságot várunk, miközben azt jellemzően elfogadjuk, ha, mondjuk háborút indít.

Vagyis embertelen elvárásokat támasztunk a politikai élet vezetőivel szemben – ahogy a tudományos és a vallási vezetőkkel szemben is. Azután pedig csodálkozunk, hogy egy sok szempontból embertelen világban élünk. A komolyságot gyakorta a humor és a játékosság hiányával, illetve a merevséggel és az érzelmi hidegséggel azonosítjuk. Ennek, kiegészülve a hibátlanság, a tökéletesség elvárásával, pedig egyetlen személyiségtípus felel csak meg maradéktalanul: a nárcisztikus személyiségzavaros.

Összességében elmondhatjuk, hogy a társadalmunk nagymértékben teljesítmény- és sikerorientált. Ugyanakkor maga a siker igencsak relatív fogalom. Ha mondjuk gyerekkoromtól fogva keményen edzem és 25 éves koromra elmondhatom, hogy én futom a leggyorsabban a 400 métert a világon, az siker? A többség szerint igen, de miért is? Mi van akkor, ha ilyen gyors vagyok?

Kapok egy érmet, egy rakás pénzt, szerepelek reklámokban, magazinokban, vagyis elismernek és híressé válok. És aztán? Aztán még több edzés és lemondás, hogy megdöntsem a saját rekordomat, hisz kezdődik az újabb versenyidény, míg ki nem öregedek, vagy le nem sérülök – esetleg bele nem halok. Na és, ha még több érmet nyerek? Na és, ha nem? Bekerül a nevem a sporttörténelembe. Ennyi.

Ez a gyorsaság nem fog átsegíteni az élet természetes nehézségein. Ettől magában se boldogabb, se kiegyensúlyozottabb nem leszek. Nem segít a különféle szerepekben való helytállásban – már csak azért sem, mert éppen a beszűkülés miatt, rengeteg fontos tapasztalat kimarad – és még hosszan sorolhatnám. Mindez pedig akár elpazarolt éveknek is tűnhet, ha nem a társadalom szokásos szemüvegén át nézzük…

2 komment

Címkék: siker társadalom lélek filozófia pszichológia teljesítmény filo psziché lélektan Spanyolviasz modern ideálok


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr708900444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gorcsev001 2016.07.19. 13:32:48

Hiánypótló a cikk.
"..vagy nem lesz elég pénzem ahhoz, hogy a szabadidőmben programokra fizessek be, és tárgyakat vásároljak.”
Ez az opció itthon inkább úgy jelenik meg, hogy nem lesz elég pénzem csekket befizetni és hó vége felé enni valót venni.

Mayer Máté 2016.07.19. 14:25:26

@Gorcsev001: Igen, sajnos sokaknál ez a helyzet...