HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2016.02.15. 09:23 Mayer Máté

Menekültválság a magyar bel- és külpolitikában

A cikk előző részében a menekültkérdésről egészében volt szó, most viszont elsősorban a hazai vonatkozásokra szeretnék koncentrálni.

Az európai vezetők közül egyedül az Orbán kormány ment már a kezdetektől szembe a befogadó migrációs politikával. Nálunk épültek az első kerítések és mi voltunk a legkövetkezetesebbek a migránsok kiutasításával\továbbküldésével kapcsolatban is. Míg sok nyugati országban „meleg teával és kedves szavakkal” köszöntötték az odaérkezőket, nálunk az állam jóformán alig gondoskodott az átutazók ideiglenes ellátásáról, az önkéntes segélyszervezeteknek passzolva a munkát.

Ehelyett plakátkampánnyal igyekeztek ellenük hangolni a közhangulatot, amit a „nemzeti konzultációval” még tovább fokoztak. A menekültkvótákra épülő közös európai megoldást a magyar kormány az első pillanattól kezdve keményen elutasította és a nyugati kritikákkal szemben mind Brüsszelben, mind itthon határozottan kiálltak.

Mindezek eredményeként eleinte úgy látszott, hogy Orbán egyre elfogadhatatlanabbá válik a többi Uniós vezető számára és hazánk végképp a perifériára szorul a szövetségen belül, miközben idehaza épp ellentétes folyamat játszódott le. A net adó ötlete nyomán megindult belpolitikai földindulást az új ellenségkép, a migránsok megjelenése egészen elsimította.

Az állami véleményformálás jól működött: a Fidesz népszerűségvesztése megállt, majd megfordult, miközben a Jobbik sokat veszített szavazótáborából, a baloldal pártjai pedig nem tudtak kitörni a jelentéktelenségből, hiába hangoztattak a kormánnyal szemben humanitárius és liberális elveken nyugvó, alternatív válságkezelést.

Miközben ez utóbbira nem volt itthon „piac”, sőt, még a baloldalra szavazók körében is nőtt az idegenellenesség a mérések szerint, addig Vona Gábor pártja nem tudott radikálisabb lenni a kormánynál. Ahogy sokan rámutattak, a Fidesz egyszerűen lenyúlta a Jobbik politikáját.

Minden adva volt tehát, hogy Magyarország az Unió fekete bárányává váljon, mégsem így történt. A párizsi támadások, a németországi molesztálási ügyek és a magyar álláspont mellé beálló közép-európai és az attól nem nagyon különböző brit megközelítés egyszerre teljesen más megvilágításba helyezte Orbánt.

Mintha előre látta volna a sötét jövőt, amitől megvédte a magyar társadalmat, irigyelt és követendő példa lett olyan országokban is, ahonnan sokáig a legkeményebb kritikákat kaptuk. Hisz itt nem történtek terrorcselekmények, nem zaklattak nőket a bevándorlók és az a néhány tábor, ahol randalíroztak, már rég bezárt, lakóit pedig Németország felé továbbszállították.

Míg nálunk a hatalom megszilárdulását hozta a válság, addig másutt óriási politikai földcsuszamlást, és a jobboldali, illetve radikális irányzatok előretörését. A magyar kormány Uniót érintő kritikái hirtelen jogos és megfontolandó gondolatok szintjére emelkedtek és nemhogy a perifériára nem kerültünk, épp ellenkezőleg, Orbán súlya megnőtt az EU-ban.

Külpolitikai szemmel nézve hazánk rövidtávon igen sokat profitált a migrációból, leginkább azáltal, hogy néhány szomszédunkkal – főként a visegrádi országokkal – sikerült szorosabbra fűzni az együttműködést, és mintha a Trianon utáni kényszerű rossz viszony a Kárpát-medencén belül hosszú idő után végre változni kezdene.

Közben a baloldalról sokat hangoztatott európai értékek és nyugati szemlélet a migráció kezelésében egy csapásra átalakult, ahogy a bevándorlókról kialakult kép a rászoruló menekült helyett a veszélyes terrorista\bűnöző irányába torzult.

A hazai közvélemény pedig ezzel összhangban jóformán elégedettebb a kormánnyal, mint valaha, hiába a korrupciógyanús földprivatizáció, az omladozó egészségügy, a félresikló oktatási reform, vagy a taxis sztrájk.

– Mi történt? – kérdezhetnénk. Talán többségünk legbelül idegengyűlölő volna? Hogy lehet, hogy kimondatlanul bár, de egész Európa fölülvizsgálja a liberális társadalmi modellt és a magyar felhatalmazási törvényhez hasonló előterjesztéseket nyújtanak be a legkülönbözőbb országokban – ahogy történt ez korábban az USA-ban is 9.11. után a Hazafias Törvénnyel? Mintha Orbán illiberális demokráciáról tartott beszéde egyszerre új értelmet nyerne, és szalonképesebbé válna, mint eddigi alapértékeink. Föláldoznánk a szabadságunkat a biztonságunkért?

A válaszok igen szerteágazóak és mélyen gyökereznek. Először is, a más kultúrájú, relatív nagyszámú kisebbség és a többségi társadalom együttéléséről több évszázados rossz tapasztalataink vannak a cigány-magyar együttélés kapcsán. Hiába nyúlik vissza közös múltunk egészen a középkorig, azóta sem sikerült az integráció, vagy a mindkét fél számára kedvező szimbiózis. Ehelyett alig pár éve még pattanásig feszülő indulatokkal találkozhattunk a romagyilkosságok kapcsán.

Ez egy olyan tabu a politikai közbeszédben, amit senki nem mer komolyan bolygatni a megoldás reményében, helyette minden oldal a maga céljaira, egyoldalúan igyekszik felhasználni azt. A kérdés ráadásul sok múltbéli sérelemmel is terhes, mint a feldolgozatlan roma holokauszt, vagy az újra és újra megismétlődő, fehéreket érő támadások, főként fiatal, cigány férfiak részéről, amik kimondása egyesek szemében már rasszizmus.

Mindkét oldal sebei valósak és jogosak. Igaz az is, hogy a többségi, fehér társadalom jellemzően hátrányosan különbözeti meg a cigányságot és az is, hogy a romák jelentős része nem is akar integrálódni, „a fehérek szabályai szerint élni”. Mindez egy hazai példa a multikulturalizmus válságára.

Nálunk azért nem hozott a migráns áradat komoly politikai fordulatokat, mert azokon már túl vagyunk. Gyakorlatilag 2006-ban azzal, hogy a baloldal pártjai Gyurcsány mögött sorakoztak fel és így lejáratódtak, nem maradt olyan szervezet, ami a nyugati politikát és értékeket hitelesen képviselhetné a többség szemében.

Ehhez jött még a világválság, ami hazai szinten a politikai válsággal összeérve, a romló gazdasági és szociális helyzetben a Fidesz mögé állította az embereket. Orbánéknak pedig a nyugat tökéletes bűnbak volt minden bajra, így az elégedetlenség hamar összeforrt a nyugatellenességgel, vagy legalább nyugatkritikussággal, történelmi sebeinktől is megtámogatva.

Ehhez hasonló módon csapódott le a menekültkérdés is a magyar társadalomban. Összeért benne a már említett cigány-magyar integráció kudarca, ami előrevetíti, hogy az arab-magyar együttélés sem menne zökkenők nélkül, azután a nemzeti szuverenitás gondolata, hogy „ránk aztán semmit ne kényszerítsenek külföldről, épp elég volt a szovjet alávetettség alatt”, és a népességfogyás agyonsulykolt ideája a nemzethalál rémképével.

Megdöbbenve olvastam, mikor egy közszereplő arról beszélt, hogy részben az európai népességfogyás, illetve demográfiai stagnálás vonzza ide a menekülteket, ezért szerinte az a megoldás, hogy mindenkinek sok gyereket kell vállalnia, hogy itt ne legyen hely migránsoknak.

Vagyis tulajdonképp azt tekinti kiútnak, hogy kitermeljük a saját túlnépesedésünket, így csökkentve a nyugat vonzóságát a Közel-Keleten. Ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy csökkentsük az általános életszínvonalat a mélyszegénység szintjére, vagy robbantsunk ki helyi háborúkat, mert akkor majd nem jönnek ide a menekültek. Innen már csak egy logikai (bak)ugrás, hogy a három gyerek vállalása egyenesen biztonságpolitikai prioritás és így mindenki alkotmányos kötelessége kell, hogy legyen.

A fenti kijelentés nekem jól mutatja, mennyire kifordítva fogják meg a szavazatszerzésre utazó politikai szervezetek egy válság kezelését, és hogy válik így lehetetlenné a valódi megoldások megtalálása – hisz nem az a gond, hogy itt nincs túlnépesedés, hanem az, hogy másutt van.

 

A magam részéről sem azok véleményét nem osztom, akik mindenben rossznak tartják a kormány migrációs politikáját, sem azokét, akik kritikátlanul éljenzik azt. A határok védelme, az ellenőrzött beléptetés például fontos szempont, amit mára más uniós országok is átvettek. Ugyanakkor a már az ország területére érkezettek ellátása, főként, a kormány feladata, és nem csak humanitárus, de gyakorlati szempontból is.

Ezek az emberek nagyobbrészt nem terroristák, vagy bűnözők, de azzá válhatnak, ha úgy kezelik őket. Fontosnak gondolom például, hogy a migránsok ellátásába mindenhol célszerű bevonni magukat a menekülteket is. Ha nekik is van feladatuk önmaguk megszervezésében, a lakókörnyezetük tisztántartásában, akár a saját élelmük megtermelésében és őket is megkérdezik arról, hogy hosszútávon milyen megoldásban tudnak partnerek – és nem segélyezettek/rászorulók/eltartottak! – lenni, akkor elvárható, hogy kompetens, a válság megoldásában érdekelt felekként jelenjenek meg, nem pusztán teherként, a többségi társadalom nyakán.

A migráns kérdés nem oldható meg Magyarországról, de a megoldásból nekünk is ki kell vennünk a részünket. Például úgy, hogy csökkentjük a káros anyag kibocsátást, az olaj felhasználását – minden arab háborús fél és Oroszország fő tőkeforrása –, átalakítjuk a túlfogyasztó gazdasági-társadalmi modellünket és az ezt támogató, inflálódó pénzrendszert, ezzel lassítva a Közel-Kelet jó részét is lakhatatlanná tevő klímaváltozást. Vagy úgy, hogy az Unió külpolitikájában a Közel-Keleti semlegesség mellett tesszük le a voksot, az oda irányuló fegyverszállítás tiltását követeljük, valamint szót emelünk a gyarmatosítás emberiség elleni bűntettként való elismerése és az egykor ebben részt vevő országok jóvátételi kötelezettsége mellett a korábbi gyarmatok felé.

Ezen túl a már az Unióban tartózkodó migránsok helyzetének rendezése is közös feladat. Ezzel kapcsolatban, mint írtam, maguknak a migránsoknak a bevonása a tárgyalásokba fordulatot hozhatna, ahogy annak kimondása is, hogy mely uniós államok hajlandóak a későbbiekben letelepedési engedélyt és állampolgárságot adni menekülteknek és kik nem, illetve hány embert hajlandóak tartósan is befogadni és milyen szempontok alapján. Ha világossá válna, hogy a harcok elültével hányan térnének haza és hányan terveznek hosszú távon az EU-ban maradni a menekültek közül, a másik oldalon pedig az Unió országai ebben milyen mértékben partnerek, az az egyik legérzékenyebb kérdésben hozhatna fordulatot.

A válság ugyanakkor mély, rendszerszintű hibákra is fölhívja a figyelmünket. Arra, hogy a különböző etnikumok együttélése, a multikulturalizmus, valamilyenfajta integráció nélkül nem életképes, és ha erre a mérsékelt politikai erőknek nincs más válasza, mint a pozitív diszkrimináció, a kritikátlan tolerancia és a mértéktelen befogadás, akkor ne csodálkozzunk, ha sokan a szélsőjobb megoldásai felé fordulnak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika magyar közélet jobboldal társadalom filozófia baloldal ellenzék filo migráció menekültek demográfia népvándorlás Jobbik Fidesz EU Európai Unió Unió Euróoai Unió migránsok Spanyolviasz


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr778391774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.