HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2015.08.26. 09:52 Mayer Máté

A választók

A politika című bejegyzésben főként a vezetők szempontjából írtam a képviseleti demokráciák politikai kultúrájáról, míg most a választópolgárok oldalát szeretném jobban körüljárni.

Korábban azt írtam, hogy a médiában megjelenő kép révén befolyásolható leginkább az egyes pártok és politikusok népszerűsége, ez azonban csak az úgynevezett „bizonytalan szavazók” esetében van így.

Bár a politikai oldalak felé elkötelezett, „biztos szavazókhoz” képest a párt-semleges emberek számban jóval többen vannak, ugyanakkor a választásokon való részvételük is jóval alacsonyabb, így összességében hasonló, vagy kisebb súllyal vannak jelen a végeredményben, mint párt-hű társaik.

Az elkötelezettek pedig gondolkodás és mérlegelés nélkül mindig ugyanoda teszik az x-et. Gyakorlatilag érzelmi alapú döntést hoznak. Elsőre az ilyenfajta, politikai oldalak mellett való lecövekelés, talán teljesen értelmetlennek, logikátlannak tűnik, ha azonban a mélyére nézünk, nagyon is átérezhető.

A családunk, a neveltetésünk jellemzően valamelyik oldal ideológiáját jobbnak láttatja, mint a többit, így sokan egyszerűen automatikusan követik a szülői preferenciákat, innen az elköteleződés – jó fiúk/jó lányok akarnak lenni, akik nem lázadnak, nem mondanak ellent.

Legalább ilyen tipikus, és talán még érdekesebb, mikor az előző generációk démonizálják az egyik pártot, vagy eszmerendszert. Tehát nem azt mondják meg, hogy kire kell szavazni, hanem azt, hogy kire tilos.

Néhány hazai példával élve, ha valakinek a nagyszüleit a kommunisták ölték meg, vagy semmizték ki, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy baloldalinak mondott pártokra szavazzon, sőt, vélhetően olyan szervezetet fog választani, ami a lehető legélesebben szemben áll „ezekkel a gazemberekkel”, képviseljen bármit.

Ugyanígy, ha nagyapót a nyilasok hurcolták el, az arra részben emlékeztető radikális jobboldal szereplőitől ösztönösen görcsbe ugrik az unoka gyomra, és olyan hévvel fog ellenük agitálni, mintha a múlt elevenedne meg a szeme előtt.

A fenti helyzetek finomabb változata az is, mikor valaki mindig egy politikai oldalról választ pártot, soha nem „szavaz át” a másik oldal pártjaira.

De továbbmenve, nemcsak a pártpreferencia, hanem tágabb, a közéletet érintő meggyőződések is a fenti módon születnek. A Trianon-trauma továbbélése és feldolgozatlansága megjelenik például a szomszédos országokkal szembeni előítéletekben, vagy a nyugatellenességben is – „pláne, hogy még ’56-ban sem segítettek”. Vagy a kisebbségekkel szembeni ellenérzések gyökere részben szintén Trianonhoz köthető, részben pedig a kiegyezéskori magyar politika hagyományait őrzi, mikor, ha a Habsburgokkal szemben nem sikerült növelni az ország önállóságát, a nemzetiségek jogait azért lehetett csorbítani és így a nemzeti önérzetet kenegetni.

Másik oldalról, a bármifajta mássággal szembeni tolerancia – extrém esetben akár az önvédelem elutasításáig menően –, vagy a nyitottság, mint érték hangoztatása hasonlóan „zsigeri”, történeti gyökerekig nyúlnak vissza. Eközben érdekes és ellentmondásos, hogy a szélsőséges nézeteket valló személyeket a liberális eszme képviselői sok esetben mennyire nem próbálják megérteni. Ez egy tipikus példája annak, mikor az elv és a gyakorlat bennünk összeütközik.

Ahogy ugyanis az ideológia a pártok számára csak eszköz, úgy a választók sem feltétlenül vannak tisztában egy-egy gondolatrendszer mélységeivel, a civilek fejében is gyakran furcsán keverednek az alapvetések.

Az egyik hazai érdekesség, hogy a mai radikális jobboldal és az egykori liberális párt, az SZDSZ egyik korai, fő követelése ugyanaz: a korábbi szocialista államrend fenntartóinak a száműzése a közéletből, az elszámoltatás és az ügynökakták nyilvánosságra hozatala.

Egy másik hungarikum, hogy a szélsőjobboldali és újabban a konzervatív szervezetek egyszerre hirdetnek nemzeti szuverenitást – a magukat demokratikusnak valló országokkal szemben – és hajbókolnak a térség aktuálisan erős diktátorának az erőpártiság szellemében – ahogy egykor a náci Németországnak, most a putyinista Oroszországnak. (Sokan szintén e logika mentén idealizálják a Habsburg alávetettséget, mondván, akkor legalább egy erős birodalom részei voltunk, ma pedig egyedül gyöngék vagyunk.)

További furcsaság, hogy az eredetileg munkás gyökerekkel rendelkező, az elesetteket, a szegényebb néprétegeket fölkaroló szocialista politikusok jelentős része az ország leggazdagabbjai közül kerül ki – a hozzájuk hasonlóan tehetős szakszervezeti vezetőkről már nem is beszélve. És sokaknak nem okoz gondot az sem, mikor olyanok követelnek sajtószabadságot, akik a szocializmus alatt cenzorként dolgoztak.

Eközben a konzervatív körök tárt karokkal fogadják a hozzájuk megtérő, egykori szocialistákat, akár ügynökmúlttal is, és a keresztény értékekre aszerint hivatkoznak erkölcsi alapként, hogy épp mikor melyik áll érdekükben – míg más értékeket gyakorlatilag megtagadnak.

Mindezt természetesen a párthű választók kritikátlanul elfogadják. Kis túlzással, az elkötelezettek számára az a szervezet, amit követnek, nem tud olyat tenni, ami miatt elfordulnának attól. Már-már vallásosan lojálisak hozzá. Ez a fajta merev, a múlt berögződéseit soha meg nem kérdőjelező hozzáállás pedig egy nagyon fontos negatív következménnyel jár: a párbeszéd hiányával.

Mikor ugyanis gondolatok helyett meggyőződéseket ütköztetünk, az nem több értelmetlen hitvitánál. Ilyenkor, mint egy versmondó, mérlegelés nélkül fújjuk a hitrendszerünk alapvetéseit, ahogy a beszélgetőpartner is ugyanezt teszi és meg sem próbáljuk megérteni egymást. Tulajdonképp nem is halljuk meg, hogy a másik mit akar mondani nekünk és fordítva.

Ezért nagyon nehéz sok esetben értelmes eszmecserét folytatni közéleti kérdésekről és ez áll leginkább a társadalmi integráció útjában, ráadásul nem csupán Magyarországon, de az egész Unió szintjén is.

A magam részéről az elvek mentén folytatott politizálás helyett a témákra fókuszáló megközelítést sokkal szerencsésebbnek tartom. Ahogy korábban írtam is róla, ha arról kezdünk beszélgetni, hogy, milyen iskolákat szeretnénk, kiléphetünk a meggyőződéseink dogmái közül és hiteles, saját gondolatokat oszthatunk meg egymással, ahelyett, hogy azt szajkóznánk, mit mondott a kérdésről X, vagy Y politikus.

A hatalom oldaláról ugyanígy az elvek – látszólagos – hangoztatása helyett üdvözítőbbnek érzem, mikor konkrét témákat és társadalmi csoportokat igyekszik képviselni egy párt. Régi közhely, de igaz, hogy a politika szolgálat, konkrét embereket pedig sokkal átláthatóbban lehet szolgálni, mint ködös eszméket. Az emberek szólnak, ha úgy érzik, elárulják őket, az eszmék ilyesmire nem képesek.

3 komment

Címkék: politika közélet politikus spanyolviasz párbeszéd demokrácia polgár eszme ideológia elv filo választók részvételi demokrácia elvtelenség képviseleti demokrácia


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr887735046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.08.26. 10:22:14

Abszolút tévút ilyen jelentőséget tulajdonítani a családi háttérnek. Sokkal jelentéktelenebb tényező ez.

Alapvetően a döntő a csendes többség, aki mindig a kisebbik rosszra szavaz. A 90-es évek második felében ez az MSZP volt, most ez a Fidesz. UGYANAZOK az emberek. Ha igazad lenne, akkor ez nem lenne lehetséges.

Mayer Máté 2015.08.26. 10:52:26

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Azt hiszem itt talán mindkettőnknek igaza lehet. Az általad írt jelenség is megvan és egy későbbi bejegyzésben szeretnék is írni róla, de ez inkább a bizonytalan szavazókra igaz.
Mindkét párt kisebbik rossznak tűnik bizonyos politikai helyzetben, tehát igazán nem rá szavaznak ezek a választók, hanem a másik ellen.
Ebben a bejegyzésben viszont főleg a biztos szavazókra koncentráltam, náluk pedig nem igen van hasonló elmozdulás. Másfelől a valami ellen szavazásban is sokszor egy félelem, egy történelmileg, családilag alaposan megtámogatott félelem van. Ma például többen azért szavaznának a Fideszre, hogy "nehogy jöjjön a Jobbik", mivel más pártokban - joggal - nem látnak kormányképes alternatívát. Ez a félelem részben a jelenből, a Jobbik nemzetközi megítéléséből és néhány korábbi, hozzájuk köthető, szélsőséges megnyilvánulásból táplálkozik, de részben a múltból. Abból, hogy sokaknak ez a párt és az egykori nyilasok "ugyanazok".

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.08.26. 12:10:00

@Mayer Máté:

A biztos szavazó nagyon kevés. Ebből lehet 200-200 ezernyi mind a Fidesznek, mind a ballibeknek. Ez jelentéktelen szám, választásnyerésre abszurdan kevés.

Igen, van biztos ellentábor is. Akiknek nincs biztos pártjuk, de biztosan nem szavaznának egy bizonyos pártja.

Nyilván vannak speciális esetek: pl. a zsidók és a zsidó származásúak, akik történelmi okokból nemigen szavaznának a Jobbikra. De a többi párt esetében ez ma már nem létezik. Az átlag "jobboldalinak" már régen nem a kommunisták az igazi ellenség, hanem a liberálisok. S a "baloldali" szavazók körében is terjed ez: inkább szavaz a Jobbikra, mint liberálisokra.

Amit írsz, az már inkább a kisebbik rosszra való szavazás.