HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2015.06.24. 10:02 Mayer Máté

Disney társadalom

„Egyre inkább a TV és a számítógép neveli föl a gyerekeket.” – hangzik egy gyakran ismételt megállapítás a mai magyar családi valóságról. A szülők túlhajszoltsága, fizikai és lelki problémái sokszor lehetetlenné teszik, hogy annyit törődjenek csemetéikkel, mint amire azoknak, akár minimálisan szükségük lenne. Ez a fajta elhanyagoltság az utóbbi évtizedekben társadalmi méreteket öltött. Nem véletlen, hogy óriásplakátok hirdetik: „Beszélgess a gyermekeddel!”, különben az lesz számára a realitás, amit a filmekben és játékokban lát.

Tapasztalataim szerint, azonban nem csak a gyerekekkel kellene erről beszélni, de a szülőkkel is. A felnőtt lakosság jelentős része ugyanis burkoltan elhiszi, amit a reklámok és a filmek mutatnak. Rengeteg, a popkultúra által megerősített társadalmi mítoszt vélünk igazságnak és ezeknek óriási hatása van a mindennapjainkra.

Kezdjük mindjárt a filmen és játékokban látható erőszakkal. Nem csupán a civil közvélemény, de a pszichológus szakma egy része is azt vallja, hogy a gyerekek, médiában egyre gyakrabban mutatott agresszív cselekedeteiért, elsősorban ezek a műsorok és programok felelősek. Ráadásul több kapcsolódó kutatás is megerősíteni látszik ezt a nézetet.

De valóban komolyan lehet venni az ilyen direkt, lineáris ok-okozati kapcsolatokat? Ha csak a legszembetűnőbb bűncselekményeket, az iskolai lövöldözéseket nézzük, azt látjuk, hogy az elkövetőket szüleik nem ritkán elhanyagolták, sőt, olykor rendszeresen bántalmazták fizikailag. Mikor apu egy ökölcsapással intézi el a szomszéddal a vitát, mikor anyu megmérgezi a szomszéd kutyát, ha az ugat éjszaka, ahol a szülők alkohol, vagy kábítószerfüggők, esetleg maguk is erőszakos bűnözők, vagy erőszak áldozataiként meggyilkolt/megnyomorított emberek, akkor is a videojátékokban, meg a filmekben van a legnagyobb hiba? A fiát csecsemőként elhagyó apának semmi szerepe nincs abban, ha a fiú kamaszkorára elvadul?

És mi a helyzet a tágabb családdal, a környék lakóival, ahol élnek, vagy a tanárokkal, a – nem ritkán cikiző, kiközösítő – osztálytársakkal, a szociális ellátórendszerrel és a rendőrséggel? Ha a szülők „nem végezték jól a dolgukat”, nem kellett volna észrevenniük a jeleket és közbeavatkozni a gyerek érdekében, amíg lehetett? Azután felelős-e az a vállalati kultúra, ami 10-12 órát dolgoztatva kiégésbe hajszolja a szülőket, miközben nem marad erejük a gyerekkel törődni? Az a társadalom, ahol a párkapcsolatok fele válással ér véget és a felnövő generációk alapélményévé vált az egyszülős, illetve mozaik családmodell, mennyire tehető felelőssé? Végül az a politikai légkör, ahol nemzetek közötti vitás kérdések eldöntésének máig bevett eszköze a háború, vajon milyen példát mutat polgárai számára?

E felsorolással és provokatív kérdésekkel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy ilyen tragédia mögött mennyi féle felelősség és mennyi rendszer szintű hiba húzódik meg. Természetes, hogy a játékokban és filmekben látott agresszió hatni fog a nézőre, de sohasem szerencsés bűnbaknak kikiáltani egyetlen tényezőt vagy személyt. Bármennyire csábító is leegyszerűsíteni a hasonló helyzeteket, jókra és rosszakra osztani az embereket és azt képzelni, hogy a rosszak megbüntetésével minden megoldódik. A „jót” és a „rosszat” egyben látni sajnos nem csak az óvodás gyerekek nem képesek, de a felnőttek nagy része sem.

A világ nem úgy igazságos, ahogy a mesékben látjuk. A „jó”, sokszor nem úgy nyeri el méltó jutalmát, hogy megkapja a királylány kezét, hanem azzal, hogy este a tükörben nem lesz rosszul a saját arcképétől. A „rosszak” sem úgy bűnhődnek jellemzően, hogy levágják/megégetik/kiközösítik, vagy mindenüket elveszik, hanem a saját lelkük, lelkiismeretük marcangolja őket. Valójában elmagányosodva, pszichés betegségekkel küzdve, nem ritkán szörnyű családi örökségeket hordozva élik a kívülről időnként irigylésre méltónak és főnyereménynek tűnő életüket.

Sajnos más, az iskolai lövöldözésekhez hasonló, kényes kérdéseket is a fentiek szerint kezelünk. A családon belüli erőszak, a nemi erőszak, a szexuális nevelés és a pornó hatása, a hajléktalan ügy, és általában a lelki betegségek széles palettája tipikusan ilyen témák. Ám sem egy jól irányzott törvény, sem a felelősök pellengérre állítása nem hoz érdemi változást, hisz annál sokkal összetettebb problémákról van szó.

Korábban írtam már egy másik, népszerű mítoszról, a nagy Ő kultuszról. A valóságban sajnos a párok nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Egy párkapcsolat fejlődésének természetes része az eltávolodás, hogy Pál Ferit idézzem, a kölcsönös neurotikus allergia, mikor a partnerek a másik rossznak látott tulajdonságait fölnagyítva démonizálják egymást, és a puszta létükkel is allergiás reakciót váltanak ki a társukból és fordítva. Sokan itt szakítanak, mások beletörődve veszik tudomásul, hogy ilyen az élet, hisz a szüleiktől is ezt látták 40 évig. Közben azonban ez is csak egy szakasz, egy állomás, ahonnan van hova fejlődni, lehet újra egymásra találni, megújulni és eljutni egy sokkal érettebb kapcsolati egyensúlyhoz.

Apropó, boldogság. Ma a nyugati kultúrában a tartós, állandó boldogság elérése reális célként jelenik meg. A boldogság viszont egy érzés és nem egy állapot. Mindig valamilyen esemény hatására érezzük, ami számunkra pozitív üzenettel bír, mondjuk mikor előléptetnek, mikor látjuk a gyermekünket megtenni az első lépést, vagy akár egy finom ebéd közben.

Folyamatosan csak akkor lehetnénk boldogok, ha non-stop valamilyen módosult tudatállapotban volnánk, mert, mondjuk, szünet nélkül meditálunk, iszunk, vagy drogozunk. Az éber tudatállapotnak a szenvedés, a kellemetlen és negatív érzések ugyanúgy természetes részei, mint a pozitívak. Aki boldogtalan, az nem automatikusan beteg és aki folyamatosan boldog(nak tűnik), az biztosan nem egészséges. Az amerikai filmek és kultúra azonban ennek az ellenkezőjét állítják.

Elvárható-e, hogy valaki boldog legyen, mikor az édesanyja meghal? Nem normális érzés-e a harag, ha mások ellenünkre tesznek? Haszontalan a szenvedés, mikor valaki a személyiségfejlődésben elakadva még 40 évesen is úgy él, mint egy kamasz?

Ezeket a szándékosan kisarkított, felnagyított kérdéseket sokan sohasem teszik föl maguknak. Sohasem kérdőjelezik meg a boldogságmítoszt. Helyette azt vallják, hogy ha lesz barátom/barátnőm, ha végre új munkahelyet szerzek, ha rendesen fogok keresni, stb., akkor majd végre boldog lehetek. Ennek a logikának az ellentmondásossága, hogy egyedül, egy kevésbé élvezetes munkahelyen dolgozva, szegényen is átélhető a boldogság, miközben gyakran, akinek „megvan mindene”, tartósan boldogtalan.

Egy kedves ismerősöm szabályosan megdöbbent azon, mikor pár éve Észak-Afrikában járva, az elképesztő nyomorban élő helyiek sokkal boldogabbnak, elégedettebbnek tűntek hullámpala viskóikban, mint az anyagi jólétben dúskáló turistacsoport tagjai, akikkel utazott.

Különösen közkedvelt mítosz manapság, hogy az életünk csupa akció, jó esetben olyan, akár egy kalandfilm. De amíg a moziban jogos elvárás lehet, hogy szinte percenként jöjjenek az izgalmak, addig a hétköznapokban ez egészen irreális. Ha a félperces csatajelenet előtt azt a 10-15 órát is betennék a filmbe, amíg a hősök a harctérre utaznak, sokkal közelebb lennénk a valósághoz – és senki nem váltana jegyet a produkcióra.

Ennek a mítosznak az egyik érdekes kísérőjelensége továbbá, hogy az izgalmakat jellemzően másoktól, kívülről várjuk. Ha unatkozom a párom mellett, nyilván ő az unalmas, ha egyedül unatkozom, akkor a világ, a barátaim, a családom, a munkám, az öltözékem, stb. Az unalmat azonban én érzem, így szó szerint „bennem van a hiba”.

Mikor az unalom tartóssá válik, akkor valamiben elakadtam/elakadtunk. Ilyen elakadás lehet például egy feldolgozatlan gyász, amitől folyamatos belső ürességet érezhetek, és ezt kell kalandokkal kitölteni, illetve emiatt unom magam, ha nem árasztanak el ingerekkel. Ha a partnerrel a szex ellaposodik és a közös programok már nem okoznak örömöt, nem tudok feltöltődni belőlük, akkor a kapcsolat akadt el – és jó eséllyel a felek is külön-külön. Az unalom nem maga a probléma, ez csak egy tünet, hogy nem tudunk/merünk/akarunk megújulni.

Az előbbihez kapcsolódó mítosz az ami új, az jó” elgondolás. Nem kevés időt és energiát vagyunk hajlandóak áldozni arra, hogy elég pénzt keressünk, hogy újabbra cseréljük a ruhatárunkat, a telefonunkat, a TV-nket, az autónkat, a konyhabútort, vagy a mindennapi életünk egyéb tárgyait. Többen akár eladósodni is képesek ezekért a státusszimbólumokért. A fogyasztói társadalom tökélyre fejlesztése sejlik föl ebben, mikor már nem azért dobunk el valamit, mert elromlott és nem javítható, hanem egyszerűen amiatt, hogy régi, „kiment a divatból”.

Sokan azonban nem csak a tárgyakkal, de a kapcsolataikkal is hasonlóan bánnak. A régi, „megunt” partnert inkább újabbra, több izgalmat és boldogságot ígérőre cserélik, minthogy dolgoznánk a kapcsolat rendbetételén, mondván, „ez nekünk jár”.

E filozófia igazolására pedig itt egy újabb mítosz: ha mindenki ugyanazt csinálja, akkor az jó/normális/jogos/egészséges. Sajnos azonban így voltunk a tömeges hitelfelvételekkel és eladósodással is a 2008-as gazdasági válság előtt, vagy a divattá váló dohányzással a világháború idején, a hazánkban népbetegségnek számító alkoholizmussal mind a mai napig, hogy a túlnépesedést és a környezetszennyezést már ne is említsem. A felsorolást még nagyon hosszan lehetne folytatni, hogy hány alkalommal nem éreztük szükségét annak, hogy fölülvizsgáljuk az általánosan bevett gyakorlatot… bármivel kapcsolatban. Mert attól, hogy sokan mondanak valamit, még nem feltétlenül igaz!

Végül, szintén írtam már a halálhoz, az elmúláshoz való ambivalens viszonyunkról. Nem csupán a kicsi gyerekek nem tudják igazán fölfogni és elfogadni a halál gondolatát, de a felnőttek jó része sem. Ma szeretünk úgy csinálni, mintha az öregedés, az elmúlás, a szeretteink elengedése és a vég, nem volnának normális részei az életnek. A ráncok ellen krémekkel, életmódváltással és plasztikai műtétekkel harcolunk. Az idős kort tulajdonképpen lenézzük, infantilisnek, gyermekinek és visszataszítónak látjuk, ami csak a lemondásokról, leépülésről és fájdalmakról szól. Már-már ciki.

A gyászra nem hagyunk elég időt. Nem illő túl sokáig a vesztességről, a fájdalomról beszélni, a halottakról meg aztán végképp nem, főleg, ha valami rosszat mondanánk. Az emlékezéssel kapcsolatban a kultúránk egyfajta kötelező idealizálást ír elő. „Régen minden jobb volt.” – szoktuk nem ritkán mondogatni és itt nem csupán az idősek zsörtölődésére gondolok a mai világot és a fiatalokat látva.

A történelmet és a történelem előtti időket igen nagy előszeretettel hazudjuk szebbnek a valóságosnál. Pedig civilizációnk hajnalán sem boldog egyenlőség és egyenjogúság volt, hanem kemény farkastörvények. A mai nyugati fiatalok talán értékválságban szenvednek, de az előző generációkkal ellentétben eddig nem robbantottak ki világháborút, nem építenek fasiszta, vagy kommunista diktatúrát sem, naiv utópiákat követve, és bár a pornó nem hat épp a legegészségesebben a nemi fejlődésükre, mégis messze műveltebbek a testi dolgokban, mint a 60-70 évvel ezelőtti kortársaik…

Szólj hozzá!

Címkék: játék film spanyolviasz divat erőszak társadalom szerelem boldogság rossz trend szociológia párkapcsolat pszichológia jólét popkultúra mítosz filo értékválság időskor lélektan vállalati kultúra TV nagy Ő Y Ő Disney


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr457569146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.