HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2015.02.23. 09:13 Mayer Máté

Párkapcsolati dilemmák – a gyermekvállalás

Míg évezredeken keresztül a párkapcsolat célja az utódok létrehozása volt, ma ez már nem olyan egyértelmű. A téma igen színes és szerteágazó, aminek itt csak egy pici szeletét szeretném megragadni: Ki érett meg a gyerekre, a nő, a férfi, vagy a kapcsolat?

A mindennapokban viszonylag gyakran találkozom az előző kérdéssel, részben a későbbre tolódott gyermekvállalás miatt, részben pedig azért, mert a jelenkorban nincs egy mindenki által elfogadott közös értékrend, hanem egymás mellett élő különféle normarendszerek versenyeznek egymással. Nem ritka, hogy egy párkapcsolatban az egyik fél családja úgy tartja, hogy gyerek – és sokszor házasság – nélkül nem élet az élet. Közben a másik ember családi üzenete, hogy „Élj gondtalanul!”. Nem kell hozzá komoly szaktudás, hogy lássuk, ebből bizony komoly konfliktusaik lehetnek.

Az sem ritka alaphelyzet, hogy néhány hónapos ismeretség után a pár máris „babaprojektbe” kezd, mert „benne vannak a korban”. Közben egymást még alig ismerik, a kapcsolatuk elég gyönge lábakon áll, de „40 évesen hova várjunk?”. És akkor még nem is beszéltem azokról, akik valamilyen okból félnek a gyerektől, a szülőszereptől, a felelősségtől, vagy bármitől, ami ezzel jár.

Azt figyeltem meg, hogy a félelmeink köré szép lassan hajlamosak vagyunk ideológiát is gyártani, amivel megindokoljuk, hogy a félelmünk igenis reális, racionális: „Egy ilyen világra gyereket szülni? Felelőtlenség!”, vagy „Míg nincs x millió forintunk, nem állunk készen egy gyerekre. Az én fiam/lányom nem fog nélkülözésben élni!”, vagy „De hisz még mi sem nőttünk fel (30-40 évesen), hogy tudnánk így jó szülők lenni?”, stb.

A fenti mondatokban van persze némi realitás is, de miközben látszólag megóvom a leendő gyermekemet attól, hogy a világ szörnyűségeivel találkozzon, hogy nélkülöznie kelljen, vagy éretlen szülők mellett nőjön fel, egyúttal esélyt sem adok neki az életre, hogy a nehézségeket legyűrje, a maga lábán boldoguljon és a szülők hibáiból tanulva, egészségesebb, érettebb felnőtté válhasson.

Nincs tökéletes kor és hibátlan szülők sem! Mindannyian sérülünk az első éveinkben és később, felnőve is. Ez az élet természetes része. Épp ezek a sérültségek ösztönözhetnek arra, hogy változzunk, hogy növekedjünk lélekben és szellemben, amennyiben vesszük a fáradtságot és szembenézünk velük. A gyereknek, ha van mit ennie és van hol aludnia, akkor főként szeretetre és törődésre van szüksége, nem pénzen megvehető kütyükre, meg magánórákra. Ezek a hiedelmek mégis erősen beleivódtak a kultúránkba és segítenek a félelmeinket ésszerűnek látni.

Visszatérve a nyitókérdéshez, a párterápia egyik alapvetése, hogy egy párkapcsolatban mindig hárman vagyunk, én, a másik és maga a kapcsolat. Ami jó nekem, nem biztos, hogy jó a társamnak, vagy a kapcsolatnak és fordítva, olykor pedig, ami egyikünknek sem jó igazán külön-külön, a kapcsolatunknak épp az a legjobb. Erre a legerősebb példa, mikor nekem is van szeretőm, a társamnak is van és ettől én is jól érzem magam, meg ő is, látszólag harmónia honol közöttünk, a kapcsolat középtávon általában mégis leépül. Vagy fordítva, egy kompromisszum után egyikünk sem repes az örömtől, a kapcsolat mégis azáltal épül, ha megegyezünk, hogy, mondjuk, 2 gyermekünk lesz, nem 1 és nem 3.

Mikor a gyerekkérdés fölmerül, és ez feszültséget okoz egyik, vagy másik félben, akkor mindig szoktam adni egy elgondolkodtató kérdést: „Ha te volnál az a kicsi baba, aki ebbe a kapcsolatba beleszületne, hogy látnád most magadat és a társadat, mint szülőket, és hogy látnád a kapcsolatot, milyen lenne abban élni?”. Ilyenkor valójában azt kérem a klienstől, hogy nézzen rá önmagára, a párjára és a kettejük kapcsolatára egy másik nézőpontból, mint ahonnan egyébként szokta vizsgálni a dolgokat.

Ezek a szempontváltások csodákra képesek! Sokszor megérthetővé válnak általa mindkettőnk félelmei, észrevehetjük, hogy milyen gazdag, virágzó kapcsolatban élünk, vagy épp ellenkezőleg, egy olyanban, amiben semmiképp sem szeretnénk felnőni.

A gyermekvállalás tulajdonképp a legmélyebb elköteleződés valaki iránt. A házasságot, az összeköltözést, a közös vagyont vissza lehet csinálni, de a gyereket soha. Ha valakivel szülőtársak leszünk, az egy életünk végéig szóló kötelék, ami akkor is fönnmarad, ha már nem vagyunk egy pár. Bár ezt kevesen gondolják végig, de ha születik egy babánk, majd szétmegyünk, és új párt találunk, az ex, jobban, vagy kevésbé „bele fog folyni” még az új párkapcsolatunkba is, ha másként nem, a láthatások megszervezése körüli cécó nyomán biztosan.

Vannak persze, akik elhagyják a gyermeküket és tesznek a szülői feladatokra. Az a tapasztalat, hogy lélekben még velük is ott él a szülőszerep, jellemzően bűntudattal társítva, amiért sorsára hagyták a fiukat/lányukat. Azután, épp ez a bűntudat és a kapcsolódó szégyen nehezíti, hogy esetleg mégis fölvegyék vele a kapcsolatot.

A gyermekvállalással foglalkozó összes kutatás kiemeli, hogy miközben ez egy nagyszerű dolog, minden másnál mélyebb szinten összeköt két embert, mégis, egyúttal ez a legnagyobb tehertétel is egy átlagos párkapcsolatra nézve. Nem elég, hogy egy új szerepet kell tanulnunk általa, és a babasírás miatt, akár hónapokig kialvatlanok leszünk, még a társunktól is elfordulunk és ő is tőlünk. Jobb esetben úgy, hogy mindketten a babára hangolódunk, egyikünk sem szorul ki a szülőségből, és legalább apaként, illetve anyaként támaszkodhatunk a másikra.

Szülés előtt és után minimum hetekig, de nem ritkán hónapokig orvosilag tiltott a szex. Az újdonsült anyukák nagy többsége egyébként is nehezen talál vissza a feleség szerepbe, még azután is, hogy már lehetőség volna az együttlétre. A másik oldalról az is előfordul, hogy a férj csak az anyát látja a párjában, nem a nőt, ezért ő az, aki hárítja a testiséget.

Jellemzően a feleség marad otthon a gyerekkel, így több gügyögést fog hallani, mint felnőtt beszédet, ami sokak egybehangzó véleménye szerint „debilizáló”, míg nagyobb részben a férjre hárul a család anyagi terheinek átvállalása. A nőnek meg kell küzdenie a plusz kilókból és a szoptatás után gyakran megereszkedő mellekből fakadó testkép változással. Mindketten tartósan kimerültek.

Ráadásul ez a felsorolás csupán a normálisan bekövetkező változások nagyobb részét tartalmazza, amivel az újdonsült szülőknek minden párkapcsolatban szembe kell nézniük, nem az olyan extrém eseteket, mint a szülés utáni depresszió/pszichózis, vagy a férj terhesség alatti hűtlensége. Egyszóval tehát szülővé válni kemény meló és utána visszaépíteni a párkapcsolatot ugyancsak az. Ezért a nyitó kérdéshez visszatérve szerintem az a legfontosabb, hogy a kapcsolat legyen kész a gyerekvállalásra. Ha kölcsönösen elköteleződtünk a társunk felé, kialakult a bizalom, megtanultunk, többnyire eredményesen, kommunikálni és konfliktust kezelni – tehát volt már pár durvább nehézségünk is –, a családi örökségeinket lelki értelemben összefésültük, vannak közös normáink és szokásaink, akkor ezt az akadályt is jó eséllyel sikeresen vesszük majd.

Ellenkező esetben sincs katasztrófa, de arra számítsunk, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz!

Szólj hozzá!

Címkék: család gyerek férfi spanyolviasz szülő párkapcsolat pszichológia pár társ gyerekvállalás válás filo pszicho társkapcsolat lélektan szülőszerep


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr677207377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.