HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2014.12.05. 10:17 Mayer Máté

A forradalom lélektana

Régóta foglalkoztat, hogyan lesz a társadalmi elégedetlenségből forradalom. Hol van az a pont, amikor tömegek, akár a saját életük árán is, erőszakkal a hatalmon lévők megdöntésére törnek? Egyáltalán mikortól beszélhetünk felkelésről?

A forradalom számomra nagyon hasonlít egy olyan családhoz, ahol rosszul működik a kommunikáció és a szigorú szülő még mindig kisgyerekként kezeli a 18 éves kamaszt, aki egy nap szerelembe esik. Ennek a serdülőnek már rég megváltoztak az igényei és a szerepei a 10 éves kori önmagához képest, amit viszont a szülő nem ismer el és talán nem is vesz észre. Továbbra is merev, szigorú szabályokat támaszt a tinivel szemben, például 9-re minden este ágyban kell lenni, tilos a bulizás, barátot, vagy barátnőt nem hozhat a lakásba, stb.

A kamasz persze a maga módján újra és újra igyekszik jelezni, hogy ezek a keretek élhetetlenek és egyre jobban szorítják, de a szülő mindezt egyszerűen elengedi a füle mellett. Éveket élnek le így és látszólag semmi nem változik, amikor azonban serdülőnk beleszeret valakibe, az egész addigi szabályrendszer fölrobban. Többé nem engedelmeskedik a szülői akaratnak, a kiabálás és a szigor mit sem ér. Ha bezárják a szobájába, kiszökik az ablakon és napokig haza sem jön.

Valami ilyesmi zajlik le akkor is, ha az államhatalom nem érzékeny a társadalom folyton változó szükségleteire, miközben az emberek úgy érzik, hogy törvényes keretek közt nincs lehetőség a változtatásra, nem hallgatják meg őket. Végül történik valami, aminek hatására a felgyülemlett feszültség nem talál magának békés utat, és kitör a forradalom.

Más szavakkal a felkelés receptje a következő: szükség van egy óriási szakadékra a politikai elit és a nép között, ami garantálja a valódi párbeszéd hiányát, és egymás meg nem értését. Azután kellenek olyan életfeltételek, amik a mindennapokat sokak számára megkeserítik. Fontos, hogy ezeket merev szabályok betonozzák be, amiken egyetlen politikai szereplő sem hajlandó változtatni. Így a tömegek azt élik meg, hogy mindegy kire szavaznak, úgysem változik semmi, vagyis a rendszer szabályai szerint lehetetlen a változás. A végén pedig mindehhez kell még egy katalizátor.

A társadalom esetében a „szerelem”, vagyis a katalizátor két dolog lehet: a végső elkeseredettség, mikor már nincs mit veszteni, vagy, ha fölcsillan a változás reménye. De nézzünk ezekre példát!

Az ember a stresszre kétféleképp reagálhat, vagy menekül, vagy küzd. Esetünkben a menekülés mondjuk az elvándorlás. Erre példa, mikor a jobbágyok olyan földesurat mentek szolgálni, aki kevesebb adót kért tőlük. A röghözkötés után azonban ez a lehetőség megszűnt – merev szabályok, amik miatt a rendszer nem változtatható. A magas adók miatt a földműveseknek alig maradt mit enni, így hiába dolgoztak keményen, a tél végét mindig korgó gyomorral várták – élhetetlen életfeltételek. Erről azonban a hatalmi pozícióik erősítésével elfoglalt földesurak mit sem tudtak – szakadék az elit és a nép között. Ha pedig valaki próbálta elrejteni a termés egy részét az adószedők elől és lebukott, azt keményen megbüntették – a párbeszéd hiánya, irreális, a nehézségeket fenntartó szabályok.

Amikor az egyik évben a szokottnál rosszabb termés sújtotta a vidéket, a helyzetet nem értő nemesek viszont ugyanannyi adót követeltek, mint máskor, az éhínség végső elkeseredésükben megmozdította a jobbágytömegeket. Ha nem tesznek semmit, éhen vesznek, ha fölkelnek, talán túlélhetik – vagyis nem volt vesztenivalójuk.

A példában a katalizátor, a végső elkeseredés maga az éhezés. A középkor jobbágyfelkelései szinte kivétel nélkül éhséglázadások voltak, de az üres gyomor nem csak a távoli múltban tudott a forradalmak elindítója lenni. A Nagy Francia Forradalom sem a szabadságért, az egyenlőségért, vagy a testvériségért tört ki, hanem, mert tömegeknek nem volt mit enni. Sztálin idején Szovjetunió-szerte találunk éhséglázadásokat, ahogy a közelmúltban lezajlott Arab Tavasz felkelései is nagyrészt a magas élelmiszerárak nyomán fellépő éhezés miatt öltöttek akkora méreteket.

Nem véletlenül mondták a rómaiak, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek! Mindkettőben igazuk volt, hisz a történelem során nemcsak éhínség miatt törtek ki lázadások. (Itt tenném hozzá, hogy az éhezés mellett a szélesebb értelemben vett nyomor is vezethet forradalomhoz, mint 1953-ban Kelet-Berlinben.)

Cirkusz alatt a rómaiak elsősorban gladiátorjátékokra és színházra gondoltak, amik lekötik a tömegek figyelmét, mint napjainkban a filmek és a sportesemények, de a cirkusznak tágabban, szimbolikusan is van értelme. A „korszellem”, a hitrendszerünk, hogy adott időben mit gondolunk igaznak és mit nem, vagyis az egész világképünk is, átvitt értelemben, egy „cirkusz”, amit mi magunk tartunk fönn és közvetlen környezetünk mellett ma leginkább a média van rá komoly befolyással.

’48-ban, vagy ’56-ban ez a cirkusz omlott össze, és ez indította el a forradalmakat. Mindkét esetben igaz, hogy egy külső, megszálló hatalom – a Habsburg Birodalom, illetve a Szovjetunió – irányította hazánkat szigorú, diktatórikus eszközökkel. A hatalom egyedüli forrása az erő volt, ám az Európa-szerte elindult mozgolódással, illetve a Sztálin halála utáni enyhüléssel ez az erő meginogni látszott, és felcsillant a remény a változásra.

Ilyen, reményt adó katalizátor lehet az is, mikor idegen hatalmak ügynökei terjesztenek lelkesítő, forradalmi propagandát, hogy beleszóljanak a helyi belügyekbe, ahogy arra a 20. század óta rengeteg példát láthattunk, főként az USA és a Szovjetunió részéről. Fontos azonban tudni, hogy ezek csak akkor működnek, ha a forradalom minden további feltétele is adott.

Külön is kiemelném az élhetetlen életkörülményeket. Az éhezés és a nyomor mellett, amik egyszerre lehetnek katalizátorok és az elégedetlenség forrásai, a szocioökonómiai mobilitás korlátozottsága jelenik meg jóformán minden forradalom előzményeként. A középkorban, akármilyen keményen is dolgozott valaki, ha parasztnak született, szinte sohasem lehetett belőle nemes, de még iparos, vagy kereskedő is csak ritkán. Vagyis a születési előjogra épülő társadalom korlátozta a felemelkedést.

Amíg az emberek abban hittek, hogyha istennek tetsző életet élnek, a túlvilágon elnyerik méltó jutalmukat, addig a spirituális felemelkedés lehetősége kompenzálta az evilági társadalom merevségét – hasonlóan az indiai kasztrendszer hiedelemvilágához, ahol ugyan nincs lehetőség a kasztok közti átjárásra, de aki kasztjának megfelelően él, eggyel magasabb rangú kasztba születik újjá.

Ahogy azonban az újkor hajnalán megingott a vallásos világkép, a tömegek számára egyszerre nem volt többé elég a túlvilági jutalom ígérete. Itt, ezen a földön szerettek volna felemelkedni a tudásukon, szorgalmukon, vagy szerencséjükön keresztül. Ők már abban hittek, hogy az életben is elérhető a boldogság, nemcsak a halál után. A társadalmi szabályok ettől persze még nem változtak meg, mire az egész rendszerben elkezdett nőni a feszültség.

A szocioökonómiai mobilitás olyan, mint egy kuktán a gőzkivezető nyílás, ha elzárjuk, lassanként emelkedik odabent a nyomás. Az emberek, amíg lehet, békés megoldásokat keresnek: más pártot ültetnek a kormányrúdhoz, párbeszéddel próbálkoznak tárgyalás, vagy tüntetés útján, feketemunkával igyekeznek feljebb jutni, elvándorolnak, stb.

A fenti eszközök nagyja az újkorban még nem állt a tömegek rendelkezésére. A többség nemhogy felemelkedni nem tudott, egyenesen nyomorba süllyedt, míg a szerencsés kevesek, az iparosok, a kereskedők és a bankárok egy része nagy vagyonra tett szert. Politikai jogokat azonban még ezek az emberek sem kaptak az uralkodóktól, dacára annak, hogy az ő adójukból fizették a kincstár kiadásainak nagy részét.

A nagypolgárok eleinte párbeszéddel próbálkoztak, a megegyezést keresték, de a régi arisztokrácia erről jellemzően hallani sem akart, miközben a kuktát egyre feszítette a gőz és végül egy ínséges évben az egész fölrobbant. (Talán az angol polgári forradalom az egyetlen, ahol a nagypolgárság és az arisztokrácia maguk vívták meg a társadalmi átalakulásért folytatott harcot, és ebbe nem vonták bele a tömegeket, mivel azok akkor még nem voltak eléggé elkeseredve, hogy fölkeljenek.)

A tőkések uralma azonban nem hozott érdemi változást a felemelkedési lehetőségek tekintetében és a többség számára továbbra is maradt a nyomor és a nélkülözés, meg az embertelen robot a földeken és a gyárakban. Így abban a bizonyos kuktában ismét nőni kezdett a nyomás és anarchista mozgalmak, valamint szocialista, kommunista, illetve nemzetiszocialista sztrájkok és forradalmak formájában tört a felszínre.

A 2008-as gazdasági válság óta megerősödő piac és olykor globalizáció ellenes tüntetések világszerte mutatják, hogy erre a kérdésre azóta sincs megnyugtató válasz, de ez már inkább gazdasági és társadalompolitikai kérdés, ahogy arról korábban írtam.

Lezárásképpen összegyűjtöttem néhány konkrét válságtünetet, melyek közvetlenül megelőzik napjaink forradalmait. A legközvetettebb, ami jellemzően évekkel, évtizedekkel megelőzi a felkelést, a táradalom apátiája és az elfordulás a közélettől. Ilyenkor az emberek már nem bíznak abban, hogy a törvényes keretek között bármi változhat, és nem hiszik el, hogy a politikai elit őket képviselné, de az elégedetlenség még nem akkora, hogy az robbanáshoz vezetne. Ez jelenik meg az alacsony választási részvételben, a közvélemény-kutatások negatív jóllét mutatóiban, vagy a politikai műsorok csekély nézettségében is.

A következő lépés, a rendszeressé váló tüntetésekben és sztrájkokban megfogalmazódó aktív elégedetlenség, ha a helyzet nem javul. A megmozdulások eleinte jellemzően botrányokhoz, esetleg konkrét állami intézkedésekhez kötődnek, de, ha a feszültség átlép egy szinte megfoghatatlan lélektani határt, állandóvá válnak, és már nem kell semmilyen újabb esemény ahhoz, hogy tömegek vonuljanak az utcára.

A végső lökést az adja meg, mikor a tüntetéseken valaki erőszakot alkalmaz. Ezek lehetnek a tüntetők, ha az elkeseredés olyan nagy mértékűvé duzzad, vagy ha reményt látnak a változásra, de lehetnek a kormány fegyveresei is, ha a vezetők úgy ítélik meg, hogy nincs más eszközük a tömeg megfékezésére. De az is előfordul, hogy egyszerűen egy rendőr, vagy katona puskája parancs nélkül elsül.

Ez az a pont, amikor forradalomról beszélhetünk, mert mindkét oldal háborús logika szerint kezd gondolkodni és az erőszakra fokozott erőszakkal reagálnak, ahogy azt legutóbb Ukrajnában láthattuk. Innentől a tárgyalásos út és a „minden marad a régiben” megközelítés nem járhatóak többé.

Bár a cikkben szándékosan, végig történelmi példákat hoztam, természetesen a hazai, 2006 óta tartó társadalmi mozgolódás irányította a figyelmem a témára. Az elégedetlenség magában rejti egy demokratikus társadalom megszületésének lehetőségét, de azt is, hogy tovább rontunk a saját helyzetünkön, ami egyszerre tölt el reménnyel és aggódással.

Sokan sokszor félreértették már, hogy a forradalom csupán egy eszköz. Arra alkalmas, hogy embereket elmozdítsunk a pozícióikból, de arra nem, hogy egy rendszert alapjaiban megváltoztassunk. Épp ezért egyetlen forradalom sem akad a történelemben, amelyik beváltotta volna a hozzá fűzött, általában túlzó reményeket.

A rendszer mi magunk vagyunk, nem pedig egy tőlünk független, elvont valami, ahogy gyakran gondolni szoktuk. Ha mi változunk, a rendszer változik, ha forradalom tör ki, akkor legfeljebb csak a vezetők. Ezért, ha a rendszerben vannak a hibák, a forradalom nem megoldás!

4 komment

Címkék: spanyolviasz társadalom szabadság demokrácia filozófia forradalom pszichológia hatalom feszültség lázadás elégedetlenség filo felkelés mobilitás népharag lélektan


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr566958903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrZ (törölt) 2014.12.11. 19:51:48

A forradalom ideológia nélkül elbukik, mert az csak lázadás. Viszont ha nem csak valami ellen hanem valamiért is indul akkor sikeres lehet, és új rendszer alakul. Ott a példa a spanyol bányászlázadást hogy kinyírták néhány hónap alatt, ők csak a korrupt kormány ellen lázadtak, a média agyonhallgatta, a katonaság rendőrség meg faluról falura leverte őket. Viszont a donbaszban sikeresek, (azok a bukott spanyolok is ott vannak), mert a hátország tartalékot és mozgásteret biztosít, és egy új államot, és sokfajta ideológia mentén képzelnek el. Ott van mindenki: az antifasiszta, a kommunista, a szocialista, az orthodox, a katolikus, a bányász, az üzletember, a profi katona, a maffiózó, a politikus. Igazi progresszív banzáj és még nemzetközi is.

mi is sorra kerülünk, kell minimum egy oldalról biztos fedezék és nyitott határ, a többi menni fog magától. Az ideológiát készen kapjuk, a rendszer hibái adják a kezünkbe.
Erős a gyanúm hogy lesz egy mesterségesen indukált előfutam a hiperaktívok kiemelésére, de ez csak néhány év haladék a rendszernek.

Viszont humanista forradalom nem vezet sehova, úgyhogy aki forradalmárnak készül, és sikeres győző nem pedig akasztott terrorista a célja, ne legyen nagy emberbarát.

Mayer Máté 2014.12.11. 22:08:25

@mrZ: Igazad van abban, hogy akik csak valami ellen harcolnak és nem valamiért, azoknak a forradalma még akkor is lényegében sikertelen, ha megdöntik a hatalmon lévőket - mint az 1848 február 22-24 közti, katonailag sikeres francia forradalom, aminek a végén a lázadók voltak a legjobban meglepve, mikor ott álltak a trónteremben és fogalmuk sem volt, hogyan tovább. Louis Bonaparténak viszont volt, így hamarosan már császárként hasonló diktátor válhatott belőle, mint amilyet a forradalmárok '48-ban elűztek. A Kompetens társadalomban én is írtam erről.

Viszont épp az előbbi, Bonapartés példa is mutatja, hogy még siker esetén is csak a diktátor személye változik, a rendszer, ami az elégedetlenséget termeli, nem. Ha valaki csak azért akar forradalmat, hogy megszerezze a hatalmat, és ugyanabba a székbe ülhessen, mint gyűlölt elődje, valóban beszélhetünk egyfajta sikerről, de sok ilyen egykori forradalmárt akasztottak később újabb forradalom során, mikor már ellenük ment a harc.

Hány forradalom van a történelemben, ami rendszer szintű hibák kijavítását el tudta érni és jobb egyensúlyt hozott, mint amit lerombolni próbált? Én nem sok ilyet ismerek. Talán Gandhi humanista mozgalmában látszott valami hasonló - így ennyiben vitatkoznék veled -, de a vallási feszültséget végül ez sem tudta kezelni és kettészakadt India gyarmat, független Pakisztánra és Indiára. Gandhi szellemiségét azután némileg vitték tovább politikai utódai és az már valóban egyfajta siker - túl azon, hogy anno elérték a végig áhított függetlenséget -, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a már-már ismét forradalmivá váló országban felismerték, hogy Indiát csak akkor tudják egyben tartani, ha föderalisztikusan átalakítják. Valami hasonlóval próbálkozik most Ukrajna is, de ennek a vége még szerintem kevéssé látszik.

Abban, amit a mi jövőnkről írsz, látok egy lehetséges önellentmondást. Ha az ideológiát a jelenlegi rendszer hibái adják a kezünkbe, akkor ez lényegében egy valami ellen létrejött ideológia lesz, így mi is csak valami ellen fogunk harcolni, hogy x-y hiba majd ne legyen. De, hogy helyette mit szeretnénk, az egy ilyenfajta ideológiaképződésből nekem nem igen következik. Megszülethet persze, de sokkal valószínűbbnek tűnik számomra, hogy ezen az úton csak egyfajta "proteszt" ideológia kitermelése valósul meg, ami jó eséllyel nem tanul a megdöntendő rendszer hibáiból, nem állít helyette minőségileg mást és ami szinte biztos, hogy ami most esetleg jól működik, azt is jó eséllyel kidobja a kukába, mondván az is a régi rendszer eleme volt, hát biztosan csak értéktelen lehet - és ez épp az a logika, ami mentén itthon a rendszerváltás óta a pártok gondolkodnak.

lényeglátó 2015.08.08. 12:24:03

b) Baloldali ellenforradalom az, amelyik azzal buktatja meg a forradalmat, hogy azt a szélsőséges elemekre támaszkodva túlhajszolja azzal, hogy a társadalom számára megemészthetetlen rendszert vezet be. Másként megfogalmazva: a baloldali ellenforradalom a forradalom túlhajszolása.
c) A jobboldali ellenforradalom a forradalom visszafordítása. Az idejét múlt rendszer híveire és a baloldali ellenforradalom okozta kiábrándulásra támaszkodva, a társadalmi viszonyok korábbinál is elmaradtabb restaurációját hajtja végre. Kopátsy Sándor
"Az uralkodó réteg forradalma, csak arra jó, hogy vég nélkül fenntartsa saját uralmát!" Tolsztoj Leo 1902! beszoptuk!
Törvényszerűen mondhatjuk ki: hitvány idősebb nemzedékek mellett felnőtt ifjúság még hitványabb. Szabó Dezső 1921!
Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom... csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltűnően sok a zsidó! Márai Sándor
"A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a „nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali." (Márai Sándor)