HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2014.06.11. 10:50 Mayer Máté

Monogámia 3. – Hűség és hűtlenség

Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a megelőző korokban a hűtlenség nem úgy volt veszélyes két ember viszonyára, mint manapság, mert a férfi félrelépése nem a kapcsolat alapját és célját ingatta meg, hisz a gazdasági szövetség a családok között ettől még megmaradt és közös gyermekük is születhetett, a nő csalfasága ellenben sokkal nagyobb rizikót hordozott magában.

Azóta ez a nemek közti különbségtétel eltűnt, ami azonban nem jelenti azt, hogy polgárjogot nyert volna a megcsalás. Épp ellenkezőleg! Az uralkodó nagy Ő kultusz burkoltan nagyon is azt sugallja, hogy életünk végéig hűségesnek kell lennünk, sőt, immár nem szülői, vagy társadalmi kényszerből, hanem saját akaratunkból muszáj a monogámiát választanunk. Csak hát van itt egy kiskapu, mert csupán akkor kell így tennünk, ha ráleltünk a nagy Ő-re. Amennyiben viszont az aktuális társunkról kiderül, hogy nem ő az Ő, akkor kereshetünk tovább.

A monogámia ilyenfajta „modern” értelmezése az újradefiniált párkapcsolatból következik, aminek alapja a szerelem, illetve a bizalom és csak harmadsorban a gazdasági közösség – már csupán két ember és nem annyira két család között –, célja pedig a közös boldogság, a gyerek inkább másodlagos.

Ezzel párhuzamosan a hűtlenség is új értelemet nyert, ma ugyanis előfordulhat – ami régen csak elvétve esett meg –, hogy elhagy a társunk, mivel beleszeret a harmadikba. Ebből következik, hogy általában könnyebben megbocsátható az „egyéjszakás kilengés”, mint egy tartós viszony, vagy másként mondva a szexuális hűtlenség jellemzően kisebb „bűn”, mint az érzelmi megcsalás, hisz utóbbi rombolja a kapcsolat alapját adó szerelmet is.

Másfelől a félrelépés tönkreteszi a bizalmat a partnerek között, amit csak nagyon nehezen és lassan lehet újraépíteni. Ráadásul, eközben sérül a kapcsolat célja, vagyis a közös boldogság is. Következésképpen kijelenthetjük, hogy jelenleg a megcsalás mindkét nem esetében ugyanúgy veszélyes a kapcsolat alapjaira és céljára egyaránt.

Megfordítva, a szerelem, a bizalom és a boldogság törékenyebb kapcsolati alap és cél, mint a társadalmi nyomás, a gazdasági szövetség és a gyerek, nem tudnak úgy összetartani két embert, mint az utóbbi triász. Annál is inkább, mert gyakran látható, hogy ahol már van gyerek is, illetve számottevő közös vagyon, ott az emberek motiváltabbak a kapcsolat megmentésére, mint ahol ezek hiányoznak, illetve a hagyományos közösségekben, még akkor is, ha lehetséges a válás, előtte inkább tesznek erőfeszítéseket az együtt maradásért.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a megcsalásnak mindkét nem esetében ekkora a rizikója, akkor miért csináljuk? Először is azt kell tisztázni, hogy nem egy, hanem kétféle megcsalás létezik: van, hogy a megcsalás a párkapcsolatban megélt hiány enyhítésére szolgál és van, hogy független a párkapcsolat minőségétől, a hűtlen fél személyiségéből, lelki sérültségéből következik.

Bár ebben az írásban csak az első esettel szeretnék foglalkozni, a válasz ezzel együtt is igen összetett. Talán érdemes a monogámia fő értékének, a hűségnek a vizsgálata felől közelíteni. A kultúra által sugallt mottó így hangzik: „Légy hű!” Igen ám, de kihez és meddig?

Mint láttuk, evolúciósan időszakos monogám/poligám, időszakos promiszkuus viselkedésre vagyunk „kódolva”, az uralkodó kultúra pedig ennek ellentmond. Ha önmagunkhoz akarunk hűek lenni, akkor bizony időnként félrelépünk. Ha a párunkhoz vagyunk hűek, akkor saját genetikai örökségünkkel vagyunk kénytelenek viaskodni, tehát a hűségnek és a hűtlenségnek is mindenképp ára van.

A dilemmát persze úgy is feloldhatjuk, ha időről-időre lecseréljük a partnerünket, így sok, rövidebb monogám kapcsolatban éljük le az életünket – lásd nagy Ő kultusz. A gyermekvállalással azonban megint csak bonyolódik a helyzet, hisz szintúgy evolúciós örökség, hogy gyermekeinknek „a legjobbat akarjuk”. Nekik pedig az a legjobb – ebből a szempontból –, ha a társunkkal jól működő, tartós kapcsolatot tudunk kialakítani, legalább arra az időre, amíg fölnőnek. Ez az idő azonban túl hosszú, közben a kapcsolat mindenképp megfakul.

Ilyenkor vagy közösen elkezdünk dolgozni a megjavításán, hogy új színt vigyünk az életünkbe, vagy a fellépő hiányérzet nyomán eltávolodunk és jellemzően félrelépés, munkamánia, vagy a gyerekek nevelésébe való menekülés lesz a vége.

A teljes képhez még hozzá kell tennünk, hogy idővel maga a kapcsolat is önálló értékké válik, ha kialakul a valódi kötődés két ember között. Mivel a jelenség univerzális, több kultúrában megfigyelhető, kell, hogy legyen evolúciós megalapozottsága, és óriási szerepe van abban, hogy a fenti paradoxonokat feloldjuk, sokat segít ugyanis a megbocsátásban. De mit is kell megbocsátani?

Maradjunk most csak a hűtlenségnél. Ha őszinték vagyunk egymáshoz és fel merjük vállalni, hogy a társadalom zöme szokott félrelépni, tehát a jelenség szabály, nem pedig kivétel, akkor se devianciának, se betegségnek nem tekinthetjük, legfeljebb morálisan ítélhetjük el.

Mikor kiderül, hogy megcsalt a párunk, azt jellemzően tragédiaként éljük meg, hisz „sosem gondoltuk volna, hogy velünk is megeshet”, mivel „az ilyesmi mindig csak a nem normális emberekkel történik”, ha mi lépünk félre és kicsit is működik a lelkiismeretünk, akkor pedig kemény bűntudat gyötör.

A szégyen miatt a hűtlen inkább félrebeszél, hazudozik, hogy le ne bukjon, és az egész kapcsolatot megfojtja a titok nyomasztó súlya. Rengetegszer tapasztalom, hogy mennyivel rombolóbb a párokra nézve az őszinteség hiánya, mint maga a félrelépés, mert így, szőnyeg alá rejtve a problémát, eleve lehetetlen kezelni. Amikor aztán kibukik a hűtlenség, annak kettős hatása van.

Egyrészt jön a fent leírt tragédia- és vele az eszköztelenség érzése – mivel, a moralizálásnak „hála”, kulturálisan nem soroljuk a megcsalást a normális párkapcsolati események közé, a legtöbb embernek nincs rá forgatókönyve, hogy hogyan kezeljen egy ilyen helyzetet. Másrészt kijózanítóan hat, mert napnál is világosabban mutatja, hogy „közöttünk valami nem működik”. Ekkor számít igazán, hogy milyen erős a kötelék, ami a párt addig összetartotta.

Ha valóban szeretik egymást, akkor a megcsaló tud bocsánatot kérni és teperni a kapcsolatért, a megcsalt fél pedig tud megbocsátani, amitől a kapcsolat képes tovább fejlődni afelé az érett párkapcsolatnak nevezett állapot felé, amikor „már nem számít, ki-kivel feküdt össze, mert haza egymáshoz járunk”. (Mellesleg ez lehetne a kvázi monogám kapcsolatok mottója is.)

Végezetül vessünk egy pillantást a valódi- és a kvázi monogámia nyugati alternatívájára, a nyitott kapcsolatra. Tagadhatatlan előnye a valódi monogámiával szemben, hogy nyitott kapcsolatban nem szükséges „kompromisszumokat kötni a génjeinkkel”, illetve a kvázi monogámiához képest fojtogató titkokat sem kell őriznünk a társunk előtt.

Ugyanakkor ez az alternatíva nem olyan „kipróbált”, mint az előző kettő, vagyis nincsenek meg a hagyományai, amik segítenének bennünket a mindennapokban, jellemzően nem ezt tanuljuk a szüleinktől, és mivel nincs kulturális beágyazottsága, a környezetünkkel sem könnyű elfogadtatni.

Egyébként nyitott kapcsolat alatt nem is beszélhetünk egységes fogalomról, hisz annak tekinthetünk az alkalmi párcserétől kezdve, az egymástól külön töltött, egyéjszakás kalandokon át, a párhuzamosan futó, tartós kapcsolatokig mindent, a félig nyitott és az időszakosan nyitott változatokról már nem is beszélve.

Általánosságban csak annyit mondhatunk róla, hogy lelki oldalról az intimitás általában lecsökken a pár tagjai között, a nemi élet pedig felpezsdül, illetve részben átértelmeznek olyan fogalmakat, mint a hűség, a megcsalás és a féltékenység. Ezen felül a fentiekből következik, hogy a nyitott kapcsolat szabályai nem olyan kőbevésettek, mint a monogám/poligám kapcsolatok esetében, ezeket mindig a párnak kell közösen lefektetni. Ha ebben sikerrel járnak, akkor akár hosszabb távon is működőképes lehet ez a felállás.

A kapcsolati egyensúly akkor tud megborulni, mikor valaki gyereket szeretne, mivel a szülőség mindig nagyobb elköteleződéssel jár és „összerántja” a párt. Amennyiben valamelyik szerető kezdi erőltetni a dolgot, akkor értelemszerűen válaszút elé kerül a kapcsolat. Ha a pár vágyik babára, akkor a nő az anyaság első hónapjaiban nem lesz elérhető külső partnerei számára, miközben nagyobb támogatásra szorul a férfi részéről – ha nem kapja meg, az komoly törést okoz a kapcsolatban. Eközben az újdonsült apaszereppel sem könnyű barátkozni, ami szintén a kalandozásoktól veszi el az időt és az energiát, feltéve, hogy a férfi nem hagyja egyedül a nőt a gyermekkel.

Mindent összefoglalva, bár természetünknél fogva közelebb áll hozzánk a promiszkuitás, a monogámiát hirdető nyugati kultúra ezzel szöges ellentétben áll. Ez a feloldhatatlannak látszó dilemma folytonos törést idéz elő a valódi monogámiát követelő elmélet és a kvázi monogám gyakorlat között.

Napjainkban csupán annyi változott a megelőző korokhoz képest, hogy a világiasodás, az emancipáció és a fogamzásgátlás forradalma révén átértelmeződött a szexualitás, a párkapcsolat és vele a megcsalás fogalma, amitől lényegében megszűnt a korábbi kettős mérce férfiak és nők között, illetve megengedőbb lett a környezet a szabados szerelmi élettel szemben, lazultak a határok. Ennek eredményeként a promiszkuitást többen merik fölvállalni nyitott kapcsolat formájában, aminek a közösségi elfogadottsága ugyanakkor igen alacsony, miközben monogám kapcsolatban a megcsalás továbbra is szégyellnivaló.

Másrészt a tartós párkapcsolat új alapokra helyeződött, de a szerelem, a bizalom és a közös boldogság romantikus triásza nem képesek olyan szilárdan összetartani két embert, mint a családok gazdasági szövetsége, a gyerek, és a társadalmi kényszer. Elég erős kapocs lehet ugyanakkor a kötődés, ha elfogadjuk, hogy a szerelem legfeljebb 2 év után mindenképp elillan és többé nem is tér vissza közénk eredeti formájában; ha normálisnak tekintjük, hogy lesznek konfliktusaink, ahogy azt is, hogy lesz egy olyan időszak, amikor egészen kiábrándulunk a másikból és csak a hibáit fogjuk látni, de ez a szakasz is véget ér és van visszaút egymáshoz.

Sokat segít a helyzeten, ha különválasztjuk a kötődést és a szexualitást, gondolok itt arra, hogy nem stigmatizáljuk az alkalmi félrelépést, inkább az élet részének fogadjuk el, hogy időnként mást is megkívánunk a társunkon kívül, és ez fordítva sincs másként, ettől azonban nem kell, hogy sérüljön a köztünk lévő emberi kapcsolat. A magánvéleményem az, hogy élhetőbb úgy felfogni egy kapcsolatot, mint egy nagyon szoros, áterotizált barátságot, szemben azzal a túlidealizált képpel, amit a szerelmes regények és filmek milliói közvetítenek. Ha stabil kötődést és nem igaz szerelmet keresünk, igenis lehet tartósan boldognak lenni egy párkapcsolatban!

1 komment

Címkék: férfi szex spanyolviasz szexualitás hűtlenség társadalom szerelem nők filozófia párkapcsolat titok hűség megcsalás tabu kötődés monogámia igaz szerelem félrelépés nyitott kapcsolat nagy Ő


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr76294600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ginny Gin 2016.08.07. 02:00:10

"Sokat segít a helyzeten, ha különválasztjuk a kötődést és a szexualitást" - A magam részéről képtelenségnek tartom e kettő szétválasztását, olykor hajlamos vagyok azt hinni, hogy ufó vagyok, tekintve a körülöttem egyre jobban látható szabadelvűséget mások részéről. Próbáltam már poligám partner társa lenni hosszabb ideig, de az önbecsülésem oly mértékben sérült tőle, hogy talán már sosem lesz rendben. Határozottan rányomta a bélyegét a szexuális életemre is, mert teljesen értéktelennek éreztem magam attól a ténytől, hogy nem voltam elég neki, és ezt valahogy nem nagyon tudtam felfogni, hogy ha nem vagyok elég, akkor miért akar velem is lenni. Ellenszérumként megpróbáltam magam is poligám kapcsolatokat kialakítani - hátha ezzel elfogadóbbá válok a poligám partnerrel. ennek se volt sok értelme, mert a szexben sem tudtak elvarázsolni, mivel mindig csak azon az egy partneren járt az eszem, még akkor is, ha éppen mással voltam. Gyakorlatilag aszexuálissá váltam. Lehetséges, hogy szexuálpszichológus segítségét kellene igénybe vennem, de sajnos az anyagi körülményeim nem teszik lehetővé.
Úgy aláírom a poligámiát, hogy 2-3 évente megunjuk a másikat és váltunk, de a párhuzamosan több partner tartása mögött is lehetnek lelki problémák, a divatos trendiségen kívül. Mérgező ez az egész.