HTML

Spanyolviasz

Álmodtam egy jobb világot: http://kompetenstarsadalom.blogspot.hu

Friss topikok

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Igaza van, amikor azt írja, hogy az állami szabályozó kiszámíthatatlanságot visz a re... (2018.02.13. 11:42) Fenntartható gaz(da)ság
  • Mayer Máté: @RózsaJudit: Ez így nem teljesen igaz. Csak az utóbbi években tech milliárdosok, mint Zuckerberg, ... (2018.02.01. 18:04) A múltból tanulj és ne benne élj! – Róma 2.

Közösség

Utolsó kommentek

  • szekertabor: Zárt rendszerben (jelenlegi tudományos ismereteink alapján) semmilyen paraméter nem növelhető korl... (2018.08.27. 11:50) Zöld mítoszok
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A nem-befogadás valóban az egyik út. Bár szerintem nem... (2018.03.20. 08:15) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: A fő megoldás a nem-befogadás szerintem. Persze ha a mi közösségünk nem képes megerősödni, el le... (2018.03.17. 10:53) „A múltból tanulj, ne benne élj!” – Róma bukása
  • Mayer Máté: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Egyetértek Veled, hogy a nagytőke túlhatalma óriási pr... (2018.02.13. 12:49) A populizmusról
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: @Mayer Máté: A legnagyobb diktatúra a nyugati liberális demokrácia, a hatalom a nagytőke kezében... (2018.02.13. 12:16) A populizmusról
  • Utolsó 20

Címkék

25 év (1) adat (1) Adolf (1) ageizmus (1) alacsony önértékelés (1) alárendelődés (1) Alexandrosz (1) alkalmazott (2) alkohol (1) államtitok (1) általánosítás (1) al Kaida (1) Amidala (1) Anakin (1) anarchizmus (2) androgűn (1) Antal József (1) antiteizmus (1) apokalipszis (1) armageddon (1) asztrológia (1) ateizmus (3) autoimmun betegség (1) autoritás (1) ayurvéda (1) ayurvédikus (1) baloldal (2) befolyásolás (1) beosztott (2) big picture (1) biológia (1) Birodalom (1) biszexualitás (1) bizalom (1) biztonság (1) blogindító (1) BNO-10 (1) boldogság (2) Brexit (1) cenzúra (1) civil (3) civilizáció (1) colonus (1) csábítás (1) csábító (1) család (4) családterápia (1) Csillagok háborúja (2) csoport (1) csoportidentitás (1) csöves (1) Darth Vader (2) darwinizmus (1) demográfia (2) demokrácia (10) démonizálás (1) depresszió (1) destabilizáció (1) destabilizálódás (1) digitális (1) digitális magány (1) diktatúra (4) diplomácia (2) Disney (1) divat (3) DK (3) dolgozó (1) dominancia (1) drog (1) DSM-V (1) egalizmus (1) egészség (4) egészségmegőrzés (1) egészségügy (2) egyén (1) egyenlőség (5) egyenlőtlenség (1) egyenruha (1) egyformaság (1) egyház (3) Együtt (2) együttélés (1) együttgondolkodás (1) együttműködés (1) elégedetlenség (1) elengedés (1) élet (1) életkor (1) életszínvonal (1) elfogadás (1) elidegenedés (3) elit (3) elitizmus (1) ellenzék (1) elmélkedés (5) Első Rend (1) elv (1) elvándorlás (2) elvárás (1) elvtelenség (1) ember (2) ember és környezet (1) én (1) energiahatékonyság (1) énideál (1) EQ (1) érdek (1) erkölcsiség (1) erő (1) erőszak (1) erő kutusz (1) érték (1) értékválság (2) érzelemszabályozás (1) érzelmi intelligencia (1) ész (1) eszme (2) eszmetörténet (1) etikus (1) EU (3) Euróoai Unió (1) Európai Unió (2) evolúció (4) evolúciós pszichológia (1) ezotéria (1) fajgyűlölet (1) fasizmus (2) fast-fashion (1) FED (1) fejlődés (3) félelem (2) felelősség (1) felettes én (1) felkelés (1) felmelegedés (1) felnőtt (1) felnőttek (1) félrelépés (2) feminizmus (2) fenntartható (7) férfi (3) férfiak (4) feszültség (1) feudalizmus (1) fiatal (1) fiatalok (1) Fidesz (4) film (3) filo (54) filozófia (56) finn (1) finn-ugor (1) fogyasztásmentes (1) fogyasztói társadalom (2) fölérendelődés (1) főnök (2) forradalom (3) Francia Forradalom (1) függőség (3) gazdagság (3) gazdaság (9) gazdasági válság (2) gender (1) generáció (1) genetika (1) globális felmelegedés (4) globalizáció (2) gondolkodás (3) gyarmatosítás (1) gyász (2) gyerek (1) gyerekvállalás (1) gyógyászat (1) Gyurcsány (1) háború (2) hadsereg (1) hajléktalan (1) hajléktalanság (2) hála (1) halál (2) hangulatzavar (1) Han Solo (1) Harmadik Birodalom (1) Harmadik Világ (1) hatalmi elit (1) hatalom (8) házasság (2) hazugság (1) hidegháború (2) hiedelem (1) hierarchia (1) hippi (1) hit (1) Hitler (1) Holokauszt (1) homeopátia (1) homoszexualitás (1) hontalan (1) Horn Gyula (1) humanizmus (2) hun (1) hunok (1) hűség (2) hűtlenség (2) idegengyűlölet (2) identitás (1) ideológia (2) idősek (1) időskor (1) igaz szerelem (1) india (1) indiai (1) információ (1) integráció (1) inteligencia (1) intellektus (1) internet (2) intimitás (1) inverz szexizmus (1) IS (1) ISIS (1) isten (1) Iszlám Állam (1) játék (3) Jedi (2) (1) Jobbik (4) jobboldal (2) jólét (3) jóléti társadalom (3) jóslás (1) jövő (2) jövőkép (1) jövőkutatás (2) Jung (1) jutalom (1) kapcsolatok (1) kapitalizmus (3) Karl Marx (1) Kárpát-medence (1) kataklizma (1) kegyes hazugság (1) kelet (1) képviselet (1) képviseleti demokrácia (2) kerítés (1) kiadó (1) kiegyenlítődés (1) kihalás (1) kilátástalanság (1) Kína (2) kína (1) kínai (1) kisebbrendűség (1) kivándorlás (1) kizsákmányolás (1) klerikális (1) klímaváltozás (9) kognitív (1) kommunikáció (1) kommunizmus (1) konfliktus (1) kontroll (1) könyv (1) konzervatív (1) környezet (3) környezetvédelem (3) köszönet (1) köszöntő (1) kötődés (1) közélet (11) Közép-Kelet Európa (1) közlekedés (1) kozmetika (1) közösségi nyomás (1) Köztársaság (1) közvetlen demokrácia (1) krízis (1) külföldi munkavállalás (1) külső (1) kultúra (2) kultusz (1) kütyü (1) kvóta (1) Kylo Ren (1) látó (1) lázadás (1) Leia (1) lélek (12) lélektan (21) lélekten (1) lelki betegség (1) lelki egészség (2) lelki nevelés (1) Liberálisok (1) liberális feminizmus (1) libertarianizmus (1) libertinizmus (1) LMP (3) lobbi (1) Luke (1) lustaság (1) magány (2) magatartásorvoslás (1) magyar (2) Magyarország (1) magyarság (1) manipuláció (1) Marx (1) média (5) médiakutatás (1) medicina (1) megcsalás (3) megfelelés (1) megjelenés (1) megkérdőjelezhető (1) megváltoztatás (1) Megyessy (1) meleg (1) melegség (1) meló (1) menekült (2) menekültek (2) menekültválság (1) menekült válság (1) migráció (7) migráns (2) migránsok (2) mítosz (4) mobilitás (1) modern ideálok (1) MoMa (1) Momentum (1) monogámia (3) moralizálás (2) mozi (1) MSZP (3) multi (2) munkahely (1) náci (2) nácizmus (1) nagyvállalat (1) Nagy Francia Forradalom (1) nagy Ő (3) Nagy Sándor (1) nárcizmus (1) Nem (1) nemiség (2) Nemiség (1) nemi erőszak (1) nemi szerep (1) Nemi vágy (1) nemzet (2) nemzetállam (2) nemzethalál (1) nemzeti szocializmus (2) nemzetközi kapcsolatok (1) nem vagy elég jó (1) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) neonáci (1) népességfogyás (1) népharag (1) népszavazás (1) népvándorlás (3) (2) nők (5) növekedés (2) nyílt tabu (1) nyitott kapcsolat (2) Nyugat (1) nyugat (1) Ő (2) objektivitás (1) öko (3) oktatás (2) október 2-a (1) olvasás (1) önismeret (1) önkéntes önkorlátozás (1) önszeretet (2) önszerveződés (1) Orbán (1) öreg (1) öröm (1) oroszok (1) Oroszország (1) orvostudomány (2) őshaza (1) összefogás (1) osztály (1) Palpatine (2) pár (1) párbeszéd (1) Párkapcsolat (1) párkapcsolat (10) pártok (1) párválasztás (1) patrícius (1) pénz (1) pénzügy (1) pestis (1) plasztika (1) plebejus (1) plebs (1) PM (2) polgár (1) polgárháború (1) poligámia (2) politika (15) politikai korrektség (1) politikus (1) popkultúra (2) populista (1) populizmus (3) poszt-apokaliptikus (1) poszt-humanizmus (1) profit (1) promiszkuitás (2) propaganda (1) psziché (3) pszicho (3) pszichológia (29) pszichopatológia (1) Putyin (1) radikális (1) radikális feminizmus (1) radikalizákódás (1) rassz (1) rasszizmus (1) rasszizums (1) recesszió (1) referendum (1) rendszerváltás (1) részvételi demokrácia (3) röghözkötés (1) Róma (2) Római Birodalom (3) Róma bukása (1) rossz (1) sajtó (1) sajtószabadság (1) sámán (1) sci-fi (2) siker (1) Sith (2) skinhead (1) Skywalker (1) Snoke (1) sorozat (1) soviniszta (1) sovinizmus (2) spanyolviasz (40) Spanyolviasz (32) spekuláció (1) spirituális (2) spiritualitás (3) stagnálás (1) Star Wars (2) Stephen Hawking (1) szabad (1) szabadpiac (1) szabadság (5) szabad akarat (1) szabad világ (1) számítógép (1) számítógépes játék (1) származás (1) szegénység (1) szekta (1) szellemtudomány (1) szélsőjobb (1) szélsőség (1) szélsőséges (1) személyiség (1) szemlélet (1) szenvedés (1) szépség (1) szerelem (3) szex (5) szexizmus (2) Szexualitás (1) szexualitás (5) Szíria (1) szkíta (1) szkíták (1) szociális ügy (1) szocializmus (1) szociál darwinizmus (1) szociológia (1) szorongás (1) szpanyolviasz (1) sztereotípia (1) sztereotipizálás (1) szubjektivitás (1) születésnap (1) szülő (2) szülők (1) szülőkép (1) szülőszerep (1) szuperego (1) tabu (4) táltos (1) tárgy (1) társ (1) társadalmi csoport (1) társadalmi fejlődés elmélet (1) társadalom (50) társkapcsolat (2) tartósság (1) távgyógyító (1) távol-kelet (1) technika (1) technológia (8) tekintély (1) tekintélyelvű (1) telekommunikáció (1) teljesítmény (1) természet (1) természetes szelekció (1) természetgyógyászat (1) természettudomány (1) terorizmus (1) terror (2) terrorizmus (1) testvériség (2) tini (1) titok (4) tőke (1) tolerancia (3) történelem (9) transzperszonális (1) trend (1) Trump (1) túlfogyasztás (2) túlnépesedés (10) túltermelés (2) túlvilág (1) TV (1) ugor (1) újság (1) újságíró (1) Uj Péter (1) Unió (1) uniszex (1) űrkutatás (1) USA (3) üzlet (1) vágy (2) vagyon (1) vagyoni egyenlőtlenség (1) válás (2) választók (1) vállalat (1) vállalati kultúra (3) vallás (7) valóság (1) valós vágyak (1) válság (6) változó világ (1) világcég (1) világkép (1) világnézet (1) világrend (2) világűr (1) világuralom (2) világválság (3) világvége (1) virtuális vágyak (1) virtuális valóság (1) viselkedés (1) Vona (1) vonzó (1) vonzódás (1) vonzóság (2) xenofóbia (2) Y (2) Y generáció (1) zöld (4) zöld pszichológia (1) Címkefelhő

2014.05.28. 10:10 Mayer Máté

Monogámia 1. – Mítosz, vagy valóság?

Hűségről és hűtlenségről úgy írni, hogy azt ne vegyük kicsit magunkra, jóformán lehetetlen, mert majd mindannyiunkat csaltak már meg, vagy épp mi léptünk félre… Ez a mondat, azt hiszem, minden másnál beszédesebb választ ad a címbéli kérdésre. Főleg ha azt is hozzátesszük, hogy manapság szinte egyetlen kapcsolat sem tart a sírig.

A tudományos világban is egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy a monogámia egy kulturális termék, nem pedig az emberi természet „normális” állapota – lásd például Christopher Ryan és Cacilda Jethá „botrányos” könyvét, vagy Terri Conley kutatásait –, és ezzel nem leértékelni szeretnék a monogámiát, ahogy a hűtlenkedést sem dicsőítik!

Fontosnak tartom kimondani, hogy a társadalom zöme valójában titkolt nyitott kapcsolatokban él hosszabb-rövidebb ideig, amit leginkább kvázi monogámiának nevezhetünk. A kvázi monogámia a nyugati társadalom talán legnagyobb tabuja, és mint minden taburól, erről is tilos beszélni. A hallgatás pedig rettenetesen megnehezíti az életünket, mert egyfelől kezelhetetlenné teszi a problémát, ha nem foglalkozhatunk vele, másrészt életidegen ideálokat tartunk miatta követendő normának.

Annak ellenére ugyanis, hogy a legtöbb pár esetében nem működik, hivatalosan a „valódi” monogámiát tekintjük egyedül elfogadhatónak, és hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha zömmel a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mesei mondat szerint működnének a kapcsolatok. Ebben a vonatkozásban egyszerűen nem veszünk tudomást a temérdek válásról, a meg sem házasodók egyre sokasodó tömegeiről és főként a rengeteg megcsalásról nem, ami a tapasztalatok szerint sokkal inkább szabály, mint kivétel.

Amíg a válások és a csökkenő házasodási kedv gyakran felröppenő témák, mint a modern család és párkapcsolat válságtünetei, addig nem szokás ennél mélyebb szintre menni és kimondani, hogy maga a monogámia van válságban.

Ahelyett, hogy szembenéznénk a tényekkel, inkább moralizálunk, a „dicső múltról” és az „erkölcstelen jelenről”, szebbnek hazudva az előbbit, mint amilyen az valójában volt, és a romantikus filmek vattacukor illatú rózsaszín felhőjébe fúrjuk a fejünket, abban reménykedve, hogy egyszer mi is megtaláljuk a nem létező nagy Ő-t.

A sírig tartó hűség eszményét kétségbe vonni, vagy csupán megpendíteni, hogy lehet másként is élni, egyenesen eretnekség. Elég, ha azt említem, hogy a szexuális másságok közül ma egyedül a biszexualitást nem fogadja el széles körben a nyugati társadalom. A heterók és a politikai korrektségre egyébként érzékenyebb melegek is előszeretettel tréfálkoznak mindkét nemhez vonzódó társainkon, mivel az a közös álláspont, hogy „a biszexuálisok egyszerűen csak nem döntötték még el, hogy kihez is vonzódnak”.

Az efféle „bizonytalanságot” pedig azért nehéz normális állapotként elfogadni, mert ez a legtisztább megkérdőjelezése annak, hogy a monogámia általános érvényűen mindenki számára a legjobb állapot volna, hisz egy biszexuális szükségszerűen minimum két, ellenkező nemű partnerrel tudja csak megélni vágyai beteljesülését.

Visszatérve az „örök hűség” alapú kapcsolatok válságához, véleményem szerint két fő ok áll a dolog hátterében. Az egyik a genetika, a másik a kultúra, melyek nem külön-külön fejtik ki a hatásukat, hanem erős kölcsönhatásban egymással.

Az evolúciós kutatásokból úgy tűnik, hogy a monogámiának csak bizonyos feltételek mellett és csak időszakosan van „támogatottsága” a génjeink szintjén. Több elméletalkotó szerint a történelem előtti időkben a nők a rejtetté váló peteérés révén a teherbeesésig maguk mellett tarthatták a pasikat, hiszen csak így lehetett biztos az illető az apaságban – feltéve, hogy őseink tisztában voltak a szex és a teherbeesés közti összefüggéssel –, ezután azonban a férfiak stratégiát váltottak és a közöttük kialakult hierarchiát is figyelembe véve újabb nőt igyekeztek megszerezni maguknak, hogy minél több utódot nemzhessenek. A hódítás sikere attól függött, hogy a kiszemelt asszony mennyire tartotta vonzónak a „don juant”– vagyis olyannak, akitől gyermekük majd jó géneket örököl.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy az ősember és a mai homo sapiens teste szinte hajszálra egyformán működik, akkor egy igen erős érvet kapunk az előbbi gondolatmenet alátámasztására, mivel joggal feltételezhetjük, hogy a mindent elsöprő szerelem érzése régen is 1-2 év alatt lecsengett, akárcsak napjainkban. Ennyi idő alatt bomlik le ugyanis az agyban, a szerelem kezdetén „mindent elárasztó” oxitocin hormon, aminek a „rózsaszín” felhőt köszönhetjük, és azt az érzést, hogy erre az időre senki mással nem akarunk lenni, csak a tökéletesnek látott párunkkal. Más szavakkal a lángoló szerelem időszakában a „vérünk” is a monogámia kezére játszik, de csak erre a rövid periódusra.

Az ősközösségekben tehát, a szexuális hűség kimondottan a szülőséghez kötődött és egy-egy kapcsolat esetében viszonylag rövid ideig tartott. (Mellékesen kb. 100.000 évig léteztünk ebben a formában, ezzel szemben a teljes ismert történelem nem egész 7000 év, a monogámia eszménye pedig csupán nagyjából 2500-3000 éves.)

Mivel az ősi családot ma összetartó kisközösségként képzeljük el, ahol több férfi és több nő élt együtt, egymást segítve, ezért a fenti „csalfaság” nem jelentette azt, hogy a leendő apa magára hagyta volna a terhes asszonyt, mert amit a férfiak levadásztak, vagy kihalásztak, az közös volt, ahogy a nők által gyűjtött magvak és bogyók is.

Ezen a helyzeten változtatott a letelepedett életmód és a magántulajdon megjelenése. Ahogy elkezdtünk vagyont felhalmozni, úgy született meg az öröklés kérdése. Ha egy apának sok gyermeke volt sok nőtől, akkor, amennyiben az összesnek egyformán szeretett volna adni, úgy a vagyona elaprózódott, és mindnek csak egy kevés jutott. Mivel a vagyon elkezdte nagyban befolyásolni a párválasztást és vele a „sikerességet” az életben, ezek a gyerekek felnőve igen rossz esélyekkel indultak volna. Ugyanakkor mind a nők, mind a férfiak abban érdekeltek, hogy gyermekeik a lehető legjobb párokat szerezhessék meg, ha felcseperednek, és így vigyék tovább a génjeiket.

Ezért tehát a vagyon- és tudásfelhalmozó társadalmakban átértékelődött a párkapcsolat és létrejött a házasság intézménye. Ez eredetileg nem jelentett mást, minthogy innentől mindenkinek megvolt az a hivatalos társa – vagy társai –, akivel törvényes örökösöket vállalhatott, minden más viszonyból pedig csak „fattyai” születtek.

Gondoskodnia kizárólag a hivatalos kapcsolatból származó gyermekekről kellett a férfinak, a törvénytelenekről nem, így a vagyon egyben maradhatott. Egyszersmind, annak a nőnek, akinek törvénytelen gyermeke született, egyedül, segítség nélkül kellett fölnevelnie a csöppséget, ez pedig egészen a legutóbbi időkig embertelenül nehéz, ínséges időkben egyenesen lehetetlen feladatnak bizonyult. Hisz a kultúra elítélte és a közösség kirekesztette a „szégyenben maradt” lányokat. Mivel a teherbeesés házasságon kívül veszélyessé vált, a nők részéről a hűség, mint önvédelem, új értékként, együtt született meg a magántulajdonnal.

Innen nézve könnyen érthető, hogy – a férfidominancia mellett – miért lehetett toleránsabb a társadalom a férjek félrelépéseivel szemben, és miért volt szigorúbb a feleség csalfasága esetén – az asszonyt akár halállal is büntethették. Ekkoriban a házasság célja a gyerek volt, és míg a nő teherbe eshetett a kaland során, addig a férfi csak a szeretőt „ejthette meg”, így a nő a kapcsolat célját veszélyeztette, a férfi viszont, ha hált feleségével is, egyáltalán nem.

Mindeközben a házaspár sem élvezhette felhőtlenül a testiség örömeit, hiszen minél több babájuk született, a vagyon annál több felé szakadt. Ennek kiküszöbölésére sokáig azt a módszert alkalmazták, hogy nem egyenlő arányban kaptak az utódok a „jussból” (pl. csak az első szülött örökölt, stb.). Így persze nem indult minden fiú és lány azonos esélyekkel, de legalább akadt egy, akit „jó családba” tudtak kiházasítani, hogy a vérvonal menjen tovább. A többi gyerekre mindig sanyarúbb sors várt, de szükség volt rájuk is, mert a magas gyermekhalandóság miatt nem lehetett tudni, hogy hány éri meg egyáltalán a felnőttkort és ki lehet az örökös.

Míg tehát korábban genetikai oldalról csak az apaság biztosításáig, de legfeljebb 2 évig szólt a monogámia, a történelmi időkben a gazdasági szükségszerűség megteremtette a hosszantartó párkapcsolat eszményét.

Itt tegyük hozzá, hogy a poligám házasság is erről a tőről fakad, a monogámia valódi ellentéte ugyanis sokkal inkább a promiszkuitás, vagyis a korlátok nélküli szexualitás, szemben a poligámiával, ami, bár kettőnél több szereplős viszonyrendszer, lényegében a monogámiához hasonlóan hűségen alapszik és kötöttségeket, korlátokat támaszt az egyénnel szemben.

A folytatásban a monogámia modern kori formájának születéséről, tündökléséről és válságáról olvashattok majd.

Szólj hozzá!

Címkék: szex spanyolviasz szexualitás hűtlenség társadalom szerelem filozófia párkapcsolat hűség házasság megcsalás poligámia monogámia promiszkuitás nyitott kapcsolat


A bejegyzés trackback címe:

https://spanishwax.blog.hu/api/trackback/id/tr906222774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.